hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. március 26. hétfő   14:19
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Pain Of Salvation
2007. február 22. A38

  Vannak stílusskatulyák. Kellenek. Amidőn a hatvanas évek végén megszületett egy összetettebb, szövevényes rock muzsika, valamelyik okos földlakó azt találta mondani, hogy hát akkor nevezzük el progresszívnek ezt a rockot, ezzel mintegy új irányzatot kijelölve, minek utána az igencsak formabontó. Nem hiszem, hogy a Yes, a King Crimson vagy a Genesis (a Peter Gabrieles, persze, nehogymá mindenki csak Collinsra asszociáljon, na!) tagjai durcásan tértek volna nyugovóra e címkézés hallatán. Nomármost akkortájt ezen zenekarok és társaik valóban haladó szellemiséggel (progresszív) felvértezvén alkottak, a 80-as évek végétől pedig a Fates Warning, majd főként a Dream Theater működése után újfent divatossá vált eme kifejezés, ám az általuk dagasztott trendből kicsírázó utódzenekarok efféle megjelölése már pontatlan, hiszen csak a virtuóz-elemek halmozása, illetve a billentyű-centrikus megközelítés ad okot a progresszív rock megfelelésére az újító szándék immár nem teljesül.
  
  Azonban most jön a tisztelet a kivételnek sor: tudniillik vannak olyan csapatok, amelyek bizony levetik magukról a konvenciók rabigáját és nagy kísérletező kedvvel egyfajta egyedi hangot ütnek meg. No, a svéd Pain Of Salvation éppen ezen kevés bandák egyike. Nemigen térnék ki egy bibliográfiaszerű elemzésre, de ők már a legelső albumukon olyatén különös muzsikával operáltak, aminek révén egy nem mindennapi egyéniséggel gazdagodott a rock színtér. Aki értetlenül áll a P. O. S. név hallatán (az idáig tán nem is jutott az olvasásban), annak annyit érdemes megsúgni, hogy képzeljük el a már említett Dream Theater tagságát, amint a Faith No More-ral karöltve örömzenélnek, majd egy musical-, egy funky- és egy világzenész is belecsöppen a nagy haddelhadba. És ezzel alig közelítettem meg a valóságot. Anélkül, hogy az egekig magasztalnám a gárdát, kijelenthetem, hogy roppant nehezen körülírható a művészetük, de a progresszív kifejezés abszolút helytálló esetükben.
  
  E bő lére eresztett okoskodás után lassan a lényegi kérdésre feküdnék: a Pain Of Salvation újabb bulit csapott minálunk, hadd ne számoljam össze, hányadik ízben immáron. Ahogyan az ez évi dolgozatuk (Scarsick) kevésbé elvont, mint elődje, a meghökkentő Be, úgy a hangverseny is sokkal inkább volt laza rock koncert, mint a múltkori, amely egy performance-jellegű színdarabra hajazott. Abban sem volt hiba, ebben sem. Akkor előkerült a fekete zakó fehér inggel, most a póló-farmer dukált. Meg a pőre rock.
  
  A hangzás újfent nagyszerű volt, ahogy ezen a hajón, azaz Hajón már megszokhattuk. (Mindenféle nyelvjárási technika nélkül állíthatom, hogy Budapest egyik legjobb koncerthelyszíne az A38!) A vokáltémák terén pedig piros pont jár a csapatnak, ugyanis mindannyian kivették a részüket a kórusokból, nem is akárhogyan! Természetesen Daniel Gildenlöw énekes/gitáros/szövegíró/producer az, aki a hihetetlen dallamok felelőse; döbbenetes, mennyi hangon szólal meg ez a fickó!
  
  A betonriffelésű, power metalos Scarsick nyitotta a műsort, amelyet a kissé musicales-bohókás America követett. Az aktuális lemezről öt nótát szedtek elő (még: Cribcaged, Disco Queen /!!!/, Flame To The Moth), ami nyilván helyén való noha a Spitfallt hiányoltam, egy ominózus szerzemény helyett ezerszer inkább hallgattam volna, de erről majd később! -, ám hogy (a) The Perfect Elementet (személyes kedvencem!) mindössze két dal képviselte, attól némiképp felszaladt a szemöldököm; a komor-morózus Ashesre valószínűleg mindenki számított, és a koncertzáró Used az egyik legnagyszerűbb, leglégiesebb refrénnel megtámogatott opusz, de amennyire zseniálisnak tartom azt az albumot, akár elejétől végéig bekanalaztam volna ama estén
  
  Kiemelném a debütáló Entropia lemeznyitóját, a ! (Foreword) címűt, azzal a hisztérikus és staccato verzéjével, Faith No More-ízesítésű énektémáival, emelkedett refrénjével (I´m not afraid of you!...), a Nightmistet, amelyben a keserédes, melankolikus, funky-s betéteket házasítják ügyesen a speed metálos virgákkal és metallicás-dreamtheateres riffszörnyetegekkel. Ezen kívül volt még a komplex Handful Of Nothing vonatzakatolós ritmusaival, kolosszális, refrénpátoszával, a Be egyetlen túlélője pedig a törékeny-leheletnyi kórussal tarkított, majd csapongó zúzdába átnyergelő Diffidenta volt. Hasonló a New Years Eve is, hiszen a finom lírai kezdés technikás, elborult metálba ömlik, a refrén pedig tipikus Gildenlöw-hagyaték. Ám pályafutásuk egyik (ha nem a) legszebb gyöngyszeme az Undertow címet viseli: a Duna vize is libabőrös lett, mikor felcsendültek azok a szomorúszép sorok (Let me break! Let me bleed! Let me tear myself apart I need to breathe!). Ehhez fogható katarzisra csak igen kevés művész képes!
  
  Nos, már említettem, hogy elmaradt a Spitfal mennybemenetele, és az IFA-platónyi piros pont mellett egy jókora fekete paca is éktelenkedik a bizonyítványukon; nem, NEM a Disco Queenre gondolok, amely heveny mosolygást és/vagy fejcsóválást idézett elő a teremben konkrét Bee Gees-metáljával a Leonard Cohen Halleluja című elmebaját húzták elő a kalapból, aminek aztán semmi, de semmi értelmét nem láttam, és már-már úgy éreztem magam, mint egy másnapos hitgyülis a Vidám vasárnap c. műsorban. Azonban később nem erre a kis mellényúlásra fogunk emlékezni, hanem arra, hogy egy Igazi Progresszív Élményt kaptunk Tőlük!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. október 23.
Jön! Arch Enemy, In Flames és Soilwork
2024. október 24.
Septicflesh, Equilibrium: októberben közös koncert az Analogban
2024. október 26.
Szakcsi Jazz Egyesület: A magyar jazz generációi
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Our Last Night és Normandie közös bulija felrázta Budapestet!
Northlane, Novelists, Ten56. - A metalcore újjászületése a Dürerben
Quimby a Budapest Parkban
Overkill, Angelus Apatrida, One Machine
Havok, Dust Bolt
Ignite és Rise Against a Budapest Parkban
Metalcore műfajok találkozása az Akváriumban: The Amity Affliction és Emmure
Lenny Kravitz az Arénában
 kiemelt 
TARJA – Dark Christmas Tour 2024
  
A szimfonikus rock királynője, Tarja Turunen egy felejthetetlen karácsonyi koncerttel tér vissza Budapestre! December 21-én a MOM Kult színpadán varázsol el minket sötét, drámai hangulatú karácsonyi dalaival, amelyek a Dark Christmas album különleges világát idézik meg

Parkway Drive koncert 2025-ben Budapesten!
Soen: progresszív metal este a Dürer Kertben
The Black Tour: Imminence, Aviana, Allt
Septicflesh, Equilibrium: októberben közös koncert az Analogban
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 túl jó nő a csajom    neochrome    twister    halestorm    hatebreed    joe satriani    turn of mind    veréb fesztivál    gloryhammer    szupercsapat    ray charles    first blood    diane krüger    táncoló talpak    metalforce    sonata arctica    rudán joe    the offspring    anvision    duende    ashton kutcher    d-a-d    mr. papagiorgio    rockélet    zombie girlfriend  

r42
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!