hosting: Hunet
r34
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. március 26. hétfő   14:19
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Pain Of Salvation
2007. február 22. A38

  Vannak stílusskatulyák. Kellenek. Amidőn a hatvanas évek végén megszületett egy összetettebb, szövevényes rock muzsika, valamelyik okos földlakó azt találta mondani, hogy hát akkor nevezzük el progresszívnek ezt a rockot, ezzel mintegy új irányzatot kijelölve, minek utána az igencsak formabontó. Nem hiszem, hogy a Yes, a King Crimson vagy a Genesis (a Peter Gabrieles, persze, nehogymá mindenki csak Collinsra asszociáljon, na!) tagjai durcásan tértek volna nyugovóra e címkézés hallatán. Nomármost akkortájt ezen zenekarok és társaik valóban haladó szellemiséggel (progresszív) felvértezvén alkottak, a 80-as évek végétől pedig a Fates Warning, majd főként a Dream Theater működése után újfent divatossá vált eme kifejezés, ám az általuk dagasztott trendből kicsírázó utódzenekarok efféle megjelölése már pontatlan, hiszen csak a virtuóz-elemek halmozása, illetve a billentyű-centrikus megközelítés ad okot a progresszív rock megfelelésére az újító szándék immár nem teljesül.
  
  Azonban most jön a tisztelet a kivételnek sor: tudniillik vannak olyan csapatok, amelyek bizony levetik magukról a konvenciók rabigáját és nagy kísérletező kedvvel egyfajta egyedi hangot ütnek meg. No, a svéd Pain Of Salvation éppen ezen kevés bandák egyike. Nemigen térnék ki egy bibliográfiaszerű elemzésre, de ők már a legelső albumukon olyatén különös muzsikával operáltak, aminek révén egy nem mindennapi egyéniséggel gazdagodott a rock színtér. Aki értetlenül áll a P. O. S. név hallatán (az idáig tán nem is jutott az olvasásban), annak annyit érdemes megsúgni, hogy képzeljük el a már említett Dream Theater tagságát, amint a Faith No More-ral karöltve örömzenélnek, majd egy musical-, egy funky- és egy világzenész is belecsöppen a nagy haddelhadba. És ezzel alig közelítettem meg a valóságot. Anélkül, hogy az egekig magasztalnám a gárdát, kijelenthetem, hogy roppant nehezen körülírható a művészetük, de a progresszív kifejezés abszolút helytálló esetükben.
  
  E bő lére eresztett okoskodás után lassan a lényegi kérdésre feküdnék: a Pain Of Salvation újabb bulit csapott minálunk, hadd ne számoljam össze, hányadik ízben immáron. Ahogyan az ez évi dolgozatuk (Scarsick) kevésbé elvont, mint elődje, a meghökkentő Be, úgy a hangverseny is sokkal inkább volt laza rock koncert, mint a múltkori, amely egy performance-jellegű színdarabra hajazott. Abban sem volt hiba, ebben sem. Akkor előkerült a fekete zakó fehér inggel, most a póló-farmer dukált. Meg a pőre rock.
  
  A hangzás újfent nagyszerű volt, ahogy ezen a hajón, azaz Hajón már megszokhattuk. (Mindenféle nyelvjárási technika nélkül állíthatom, hogy Budapest egyik legjobb koncerthelyszíne az A38!) A vokáltémák terén pedig piros pont jár a csapatnak, ugyanis mindannyian kivették a részüket a kórusokból, nem is akárhogyan! Természetesen Daniel Gildenlöw énekes/gitáros/szövegíró/producer az, aki a hihetetlen dallamok felelőse; döbbenetes, mennyi hangon szólal meg ez a fickó!
  
  A betonriffelésű, power metalos Scarsick nyitotta a műsort, amelyet a kissé musicales-bohókás America követett. Az aktuális lemezről öt nótát szedtek elő (még: Cribcaged, Disco Queen /!!!/, Flame To The Moth), ami nyilván helyén való noha a Spitfallt hiányoltam, egy ominózus szerzemény helyett ezerszer inkább hallgattam volna, de erről majd később! -, ám hogy (a) The Perfect Elementet (személyes kedvencem!) mindössze két dal képviselte, attól némiképp felszaladt a szemöldököm; a komor-morózus Ashesre valószínűleg mindenki számított, és a koncertzáró Used az egyik legnagyszerűbb, leglégiesebb refrénnel megtámogatott opusz, de amennyire zseniálisnak tartom azt az albumot, akár elejétől végéig bekanalaztam volna ama estén
  
  Kiemelném a debütáló Entropia lemeznyitóját, a ! (Foreword) címűt, azzal a hisztérikus és staccato verzéjével, Faith No More-ízesítésű énektémáival, emelkedett refrénjével (I´m not afraid of you!...), a Nightmistet, amelyben a keserédes, melankolikus, funky-s betéteket házasítják ügyesen a speed metálos virgákkal és metallicás-dreamtheateres riffszörnyetegekkel. Ezen kívül volt még a komplex Handful Of Nothing vonatzakatolós ritmusaival, kolosszális, refrénpátoszával, a Be egyetlen túlélője pedig a törékeny-leheletnyi kórussal tarkított, majd csapongó zúzdába átnyergelő Diffidenta volt. Hasonló a New Years Eve is, hiszen a finom lírai kezdés technikás, elborult metálba ömlik, a refrén pedig tipikus Gildenlöw-hagyaték. Ám pályafutásuk egyik (ha nem a) legszebb gyöngyszeme az Undertow címet viseli: a Duna vize is libabőrös lett, mikor felcsendültek azok a szomorúszép sorok (Let me break! Let me bleed! Let me tear myself apart I need to breathe!). Ehhez fogható katarzisra csak igen kevés művész képes!
  
  Nos, már említettem, hogy elmaradt a Spitfal mennybemenetele, és az IFA-platónyi piros pont mellett egy jókora fekete paca is éktelenkedik a bizonyítványukon; nem, NEM a Disco Queenre gondolok, amely heveny mosolygást és/vagy fejcsóválást idézett elő a teremben konkrét Bee Gees-metáljával a Leonard Cohen Halleluja című elmebaját húzták elő a kalapból, aminek aztán semmi, de semmi értelmét nem láttam, és már-már úgy éreztem magam, mint egy másnapos hitgyülis a Vidám vasárnap c. műsorban. Azonban később nem erre a kis mellényúlásra fogunk emlékezni, hanem arra, hogy egy Igazi Progresszív Élményt kaptunk Tőlük!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. július 13.
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
2024. július 14.
A Thievery Corporation újra Budapesten
2024. június 11. - 2024. július 15.
Rockmaraton 2024
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Felejthetetlen élmény Sir Rod Stewart MVM Dome koncertjén
Brujeria vs Analóg Music Hall
Bring Me the Horizon a Budapest Parkban!
A Coldplay frenetikus triplázása a Puskás Arénában
Hatebreed, Crowbar
Body Count vs Budapest Park
Tool, Night Verses
Sting varázslatos estje Budapesten
 kiemelt 
Queensrÿche Budapesten: a debütáló EP-t és a Warning lemezt is eljátsszák a 2025-ös koncerten!
  
2025 elején Budapestre is befut a Queensrÿche The Origins nevű turnéja, ami idén tavasszal indult

The Amity Affliction: klasszis lemezével tér vissza az ausztrál metalcore csapat
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Rockmaraton 2024
Berúgja az évet a Dead Daises: új dal, album és koncert novemberben
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 horibillies    babel sound    john malkovich    rocket queen    eat pray love    ivan reitman    made of hate    owen wilson    heaven steet seven    snow white and the huntsman    ingested    your demise    freedom is a lie    evile    twisted sister    kaltenecker    szerk alatt!!!!    pendulum    w.a.s.p.    bridge & tunnel    pi élete    jeroen tel    gustafsson    fővárosi nagycirkusz    billy the kid  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!