interjú [hazai hangok]  2001. május 10. csütörtök   12:42

nincsen hozzászólás

   Fél hétkor érkezünk a koleszhoz. Még lecsúszik az a pár korty vörösbor, aztán irány a Banális Közhely (jó ez a név, kár hogy nem én találtam ki). Quimby-ék épp beállnak, oltári hangosak, de tök jó, hogy üres a nézőtér, szeretek ilyenkor a színpad előtt lófrálni: csak nekem játszik a zenekar.
   Dolog van, most nem lehet zavarni a művészeket, leülünk fent a galérián, közel a színpadhoz és várunk. Kicsit veszélyesek itt a lépcsők, az embert arra motiválják, hogy ne is próbáljon többet inni a kelleténél. Itt még nem is volt olyan. Soha. Vagyis nekem nem.
   Leteszik a hangszert a zenészek, aztán felmásznak hozzánk. Kiss Tibi, Líviusz, Faszi, meg a távolból Bodi is figyel minket, mondja majd kérdez, ha nem ért valamit, de inkább csöndben marad.
  
   -A napokban jelenik meg a legújabb lemezetek. Vagyis a lemez új, de csupa régi, már ismerős dalt hallhatunk rajta. -Tibi: Pontosabban már tegnap megjelent. A hivatalos verzió szerint 17-én. Asszem. „Morzsák és Szilánkok” a címe.
   -Miről szól?
   -Tibi: Indulatokról, hangulatokról, gondolatokról.
   -Milyen indulatokról?
   -Tibi: Ha ezt el tudnám mondani, akkor nem csináltunk volna lemezt. Hat remixet tartalmaz az album, a többi pedig abból állt össze, hogy felvettünk három koncertet, és ezekből válogattunk kis hangulatokat, meg foszlányokat. Nem feltétlenül számokra kell gondolni, van olyan például, hogy nem is tudom.
   -Mondjuk tapsot vágtatok be?
   -Tibi: Igen, van olyan is, majdhogynem. Vagy csak szöveget. Egy hangulat az egész.
   -Melyik koncerteket vettétek fel?
   -Tibi: Három különböző koncertet vettünk fel, hogy három különböző hangulat legyen. Egy nagyobbat, az Almássy téren, a falshangos bulit, aztán egy klubkoncertet Dunaújvárosban a főiskola menzáján, ez egy közepes atmoszférájú koncert, és a Fészek klubban egy kis családias hangulatú előadást. Van rajta kis líra, aranyos is, meg durvább is.
   A hat remix közül egyet a zenekar kreált, pontosabban a Sziszi és a Faszi, a többit pedig ha lenne nálam lemez megmondanám, hogy ki. Azt kell róla tudni, hogy kábé 25 remix-et kaptunk dj-ktől, és ebből választottunk ki öt vagányat.
   -Bele se szóltatok, hogy milyenek legyenek a feldolgozások?
   -Tibi: Nem. Pont az a lényege, hogy nem nagyon filóztunk, hogy mitol jó az, amelyik fölkerült a lemezre. Ha valamelyik megtetszett, akkor azt mondtuk hogy ez kell. Meg lehetne magyarázni, hogy miért pont az, mondjuk mert el mert szállni, vagy mert biztos nem arra gondolt a dj, amire gondolhatott volna. De nem akarjuk megmagyarázni. Volt mindenféle a teljesen röhejestől a nagyon komolyig.
   -Terveztek szülinapi bulit?
   -Faszi: Hát igen, legközelebb a Tibinek lesz szülinapja, nagy bulit csapunk.
   -A zenekarra gondoltam Nemsokára jubiláltok.
   -Tibi: Előre beterveztünk egy szülinapi lehetőséget, nagyjából jövő tavaszra, csak az a baj, hogy nem tudjuk mikor alakult a zenekar. Kinevezzük azt a napot szülinapnak, amikor majd a buli lesz.
   -Lesz más ülős-dolog is? Mint amilyen a Fészek klubos volt.
   -Tibi: Igen, szeretnénk hasonlót, de ez még csak gondolat formájában van meg. Színháztermes előadás lenne, egyfajta kabaré.
   -Vicces, humoros lenne?
   -Tibi: Vicces? Hát csak olyan lenne, mint az élet: olykor vicces, néha tragikus.
   -Liviusz: Kabaré alatt inkább a klasszikus kabarét kell érteni, nem pedig a rádió kabarét. Amellett, hogy egy sor lemeznyi új számot szeretnénk készíteni, ezek a színházi előadások bizonyos koncepció köré fonódnának, de még pontosan nem beszéltük meg. Valami ülős színházi produkció lesz, és a zene mellé egy kis humort is keverünk majd bele. Ezek azok a részletek, amiket ha tudnánk se árulnánk el, mert akkor nem lenne meglepetés.
   -Tibi: Nagyjából saját magunkat játszanánk, ez lenne a lényeg. Olyan lenne.. (tiszta brain storming hangulat alakul ki, egymás szavába vágnak, röhögnek, ötletelnek, de csak fél szavakban, nem is érteni a lényegét)
   -Líviusz: Persze az is lehet, hogy vágunk magunkra egy play back-et...
   -Faszi: Szeretnénk ilyen bulikat csinálni, csak nehéz rá helyet találni...
   -Tibi: Rengeteg ötlet van, csak kérdés, hogy mit lehet közülük kivitelezni.

  -Visszatérve az új lemezre. Úgy hallottam dupla albumot szerettetek volna kiadni: egy DVD-t és egy normális hanglemezt.
   -Tibi: Lesz rajta videó, vagy nem? Na, látod például itt van a kivitelezhetőség csapdája. Mi szerettünk volna duplát kiadni, és az egyik lemezen csak multimédiás dolgok lettek volna de ez különböző jogi, gazdasági és egyéb sz*rságok és bürokratikus dolgok miatt nem jöhetett létre. Ezért olyat csináltunk, hogy van egy jel...
   -Líviusz: Kód, egy kulcs.
   -Tibi: a lemezen, amit ha letöltesz az interneten a homepage-ünkön
   -Líviusz: Tehát ha ez a lemez van a computeredben, akkor a homepage-rol olyan dolgokat le tudsz tölteni, vagy megnézni, amiket egyébként nem. Ezek koncertfelvételek, salátára vágott élőjátékok, rögzített életképek, klipek és egyéb dolgok, amiket folyamatosan bovítünk is majd. Így lehet hozzáférni. Nem egy külön lemez, hanem a megjelent lemez tartalmazza a hozzáférést.
   -Tibi: Az idők során összegyülemlett sok képanyagból vágtunk össze egy óra hangulatot, egy kicsit klipszerűre.
   -Mennyire aktív a kapcsolatotok a közönséggel?
   -Faszi: Totálisan (kaján vigyor).
   -Tibi: Amennyire csak tudjuk érezzük az aurájukat (szintén kaján vigyor).
   -Líviusz: Saját magammal sem aktívabb a kapcsolat. Pontosan odáig megyünk el a közönséggel, mint saját magunkkal.
   -Más vidéken fellépni, mint a fővárosban?
   -Faszi: Teljesen változó, a helytől is függ, az emberektől is.
   -Tibi: Vannak olyan történések, amik rá tudják nyomni a hangulatot egy bulira, általában a hely nagyon meghatározó.
   -Líviusz: Ráadásul minden ember valahol vidéki.
   -Tibi: Nem az számít, hogy vidéken, vagy a fővárosban játszunk-e. Amikor felmegyünk a színpadra, akkor még nem tudjuk előre hogy milyen lesz a hangulat, és ebben ez a szép. A harmadik, negyedik számnál dől el általában, hogy milyen lesz a koncert.
   -Líviusz: Jó és rossz, édes vagy keserű koncert között nem az tesz különbséget, hogy a fővárosban van-e vagy vidéken. Ami engem vidéken idegesít, az az, amikor a vidékiek elkezdenek szabadkozni vidéki mivoltunk miatt. Nekem, a tősgyökeres Dunaújvárosinak! Általában azt szokták mondani, hogy látod ez egy ilyen hely, kicsit gáz. Vagy ha úgy gondolja, hogy több embernek kellett volna eljönnie, akkor emiatt is szabadkozik, ha úgy érzi, hogy túl sok lepusztul arc van, akkor meg amiatt, közben meg hajtogatja, hogy azért, mert ez itt vidék, és mondja ezt egy csont vidéki embernek!
   -Tibi: Azt vettem észre, hogy a hely meg a körülmények sokkal jobban tudja frusztrálni a közönséget, mint minket. Ezt meg is szoktuk érezni. Aztán van amikor minket zavar, de azt a közönség fel sem tudja fogni, hogy milyen.
   -Líviusz: Hát igen, mert a közönség nem látja, hogy mi összeszorított foggal játszunk
   -Faszi: Minden hely más, nem lehet külön kategorizálni Budapestet, meg a többi várost. A vidéki városok között is óriási különbség van.
   -Tibi: Az is sokat számit, hogy azon a helyen, ahol a zenekar meg a közönség találkozik, milyen emberek dolgoznak: zeneszeretők-e, vagy üzletemberek. Általában ez is rányomja a bélyegét egy-egy koncert hangulatára.
   -Meséljetek egy kicsit a régi, Október nevű zenekarról!
   -Tibi: Hú de régen volt! Egy két homályos foszlány jut csak eszembe...
   -Líviusz: Én egyáltalán nem tudtam már akkoriban sem dobolni. Koncerteken mindig megittunk egy-két sört, akkor aztán meg még úgy sem ment. És közben az egész iskola úgy kavart, mintha valami híres zenekar lennénk.
   -Tibi: Iskolai bulikon léptünk fel, aztán voltak külsős fellépések is. Valahogy el kellett űzni az unalmas gimnáziumi éveket, és nem csak a tanulással.
   -Líviusz: Ja, azzal nem sok unalmat űztünk el.
   -Tibi: Az a kis csörömpölés nagyon jót tett. Volt miért bejárni az iskolába.
   -Feldolgozásokat játszottatok?
   -Líviusz: Vagyis próbáltuk minél élethűbben előadni a kedvenc számainkat.
   -Tibi: 16-17 évesen csak annyi volt, hogy zenéljünk, nem volt konkrét elképzelésünk. Ez tartott két évig, és utána kezdtünk el saját számokat játszani.
   (itt, mintegy titkos fegyverként megemlítem egy barátom régi zenekarát, akire Quimby-ék is emlékezhetnek, hiszen a két középiskolás zenekar tagjai majdnem egy évfolyamra jártak)
   -Tibi: Ja igen, a Lacika! Ők voltak a konkurens zenekar, a Kirakat. Ők voltak a jófiúk, és az iskolaújságban azt nyilatkozták, hogy kedvenc italuk a narancsdzsúz, és mi voltunk a rossz fiúk. Őket jobban szerették a tanárok, minket meg a diákok. Zenei téren is más elképzeléseink voltak. Ők a „Csavard fel a szőnyeget”, mi meg az Iggy Pop-ot kedveltük.
   -Hogy lett Quimby az Októberből?
   -Tibi: Hát nem egyik napról a másikra. Ez egy hosszú metamorfózis eredménye. Az Október egy buli-zenekar volt, folyamatosan cserélődtek a tagok. Aztán egyszer csak kialakult valami olyan, ami nem az Október volt többé, de még nem is a Quimby. Volt egy két éves idoszak, amikor minden koncerten más néven léptünk fel. Ez egy vegyes felvágott volt. Egy láda sörért bárhol játszottunk, szóltak telefonon hogy kérem most játszatok, mi meg mentünk.
   -Hogy jöttetek fel Budapestre?
   -Tibi: Busszal (he-he). Volt rá pénzünk, mert volt hamis diákigazolványunk. 21 forint volt Pestre egy jegy. Még emlékszem rá. Amikor elmentünk bulizni akkor a 21 forintot betettük a bérletbe jó mélyen, hogy haza tudjunk majd menni valahogy. Volt olyan is, hogy busszal hoztuk fel a dobfelszerelést.
   -Líviusz: Mostanában vonattal járunk. Már túl átlátszó lenne, ha diáknak adnánk ki magunkat.
   -Miért? Csak nem vagytok már öregek?
   -Tibi: De. Hatezer évesek.
   -Faszi: Ma sokkal öregebb vagyok mint máskor. Nagyon keveset aludtam, kevesebbet, mint szoktam. Ez öregít igazán.
   -Tibi: Van amikor hatezernek érzem magam, van amikor kettőnek. A kettő jobb. Akkor még sok mindenre van esélyem.
   -Líviusz: Én onnan tudom, hogy öreg vagyok, hogy nem akkor ürítek, amikor akarok. De már a poharat sem.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: