interjú [hazai hangok]  2001. február 10. szombat   13:55

nincsen hozzászólás

  „Ez a lemez annyira jó, hogy nem fogjuk kiadni.”
  
   Ákos a kezdetektől fogva figyelemmel kíséri a Hiperkarma útját. Az első lemez - mondjuk úgy - producere volt. A lenti beszélgetésben nem csak az új zenekarról és annak lelkéről, Bérczesi Robiról, de a zenei világ működéséről, buktatóiról - és persze szépségeiről - is sokat elárul.
  
   -Hogy kerültél kapcsolatba a Hiperkarmával?
   -A Robi korábbi zenekarát, a Bla-Blát, befizette a kiadójuk előzenekarnak a Kispál és a Borz elé. Ez úgy két éve volt. Robi már akkor érezte hogy ez nem fog működni, nyilván megvoltak a maga bajai a zenekaron belül is, de egyszerűen csak látta, hogy ez a zenekar nem fog számára semmilyen áttörést hozni. A Bla-Bla, ha valaha is sikerült volna a Sony elképzelései szerint befuttatni, akkor az egy másik zenekar lett volna, mint aminek készült. Folyamatos lépéshátrányban voltak, már a lemez megjelenése pillanatában is, de ha ebből a lemezből lett volna valami, ha a kiadónak sikerült volna befuttatni a lemezt, akkor sem lett volna hiteles. Az, hogy nem futott be nem feltétlenül a kiadó hibája egyébként.
   -Egy lemezt befuttatni nem a kiadó dolga?
   -De. A zenekarnak egyetlen dolga van csupán, hogy letegyen egy ütőképes anyagot, amelyiken a 12 számból legalább a fele jó. Ezt a Bla-Bla maximálisan megcsinálta, azon a lemezen legalább 5-6 iszonyú jó szám van. Ez vitán felül áll. Nekem nagyon tetszett a Bla-Bla. Régen nem hallottam ilyen jó zenekart a Kispál előtt, vagy lehet hogy sosem. Nem állítom, hogy csak a kiadó hibája, hogy nem futottak be, de nagyrészt ez a helyzet. Sajnos a lehető legrosszabb évben próbálkoztak Magyarországon zenét kiadni. Lényegesen okosabban fogtam volna meg a dolgot ha én lettem volna a kiadó, de hát kívülről könnyű okosnak lenni. Tény, hogy nagyon keveset adott el a Bla-Bla az első lemezéből.
   Utána kitalálta a Robi, hogy neki egy csomó más ötlete is van, és ez úgysem fog működni. Odajött hozzám, hogy segítsek. Nem ismert senki mást, aki foglalkozik samplerekkel, meg groove-okkal, meg zenék modernizálásával. Hallott egy-két olyan Kispál feldolgozást, amit koncerten játszottunk, de lemezen soha nem jelent meg. Ezekre azt mondta, hogy nagyjából úgy szólnak, mint ahogy ő szeretné, hogy a saját számai szóljanak. Kérdezte nem segítenék-e neki egy-két számot megcsinálni. Én meg mondtam, hogy dehogynem.

   -Ennyire ráértél?
   -Rá is értem, meg egyszerűen tehetségesnek és érdemesnek éreztem a dolgot, hogy belevágjunk. Viccesen hangzik, de úgy éreztem, hogy mindenkinek az érdeke, hogy ha valaki valamit jobban csinál, mint a többi ember, akkor annak létre kell jönnie, de legalábbis odáig el kell jutnia, hogy lemezre kerüljön. Aztán utána bukjon meg hogyha akar, de egy próbálkozást megér. Ezt a saját érdekeink ellenére is feladat szerintem, mert ebben az országban egyszerűen nincs annyi jó dolog, hogy elengedhetnénk egy tehetséget.
   -Mit csináltál, amikor elkezdtetek a Hiperkarmával dolgozni?
   -Szinte semmit. Robinak teljesen készen volt az elképzelése, nekem csak össze kellett hoznom a technikai feltételeket. Ő tudta, hogy ide meg ide kell egy groove, ami nagyjából így szól, és eldúdolta. Elmondta, hogy hogyan kéne szólnia annak a zenei alapnak, amit ő elképzelt. Én meg elmagyaráztam, hogy azt milyen szoftverrel, milyen nyersanyagból, milyen hangokkal kell megcsinálni. Aztán összehoztam a Mezei Ádámmal, aki társproducere, vagy mije volt ennek a lemeznek. Neki megvolt ehhez a saját kis házi stúdiója. Az első néhány számot hárman csináltuk, de volt egy-két szám, amiben már részt sem vettem, mert már ment magától. A Robi iszonyú tudatosan, hangról hangra tudta, hogy mit akar, a szám első másodpercétől a harmadik perc végéig.
   -Robi nem kicsi még, meg fiatal? Arra gondolok, hogy kevés tapasztalattal nem nagyon tudja az ember, hogy hogyan mennek a dolgok.
   -Nem. A Robi a legtöbb dolgot jobban látja, mint az összes többi ember, valószínűleg ezért ír normális szövegeket. Kicsinek legfeljebb annyiban kicsi, hogy nem ismeri a kutya se. De hát ez nagyon gyorsan meg tud változni. A fiatalság nehéz kérdés. Sok szempontból feltétlenül többet látott, mint a saját korosztályának legtöbb tagja. Túl van már jó pár dolgon, és ennek megfelelően mérhetetlen mennyiségű élményanyaggal rendelkezik. Ezt mondjuk egyértelműen tapasztalatnak nevezni merészség lenne. Tapasztalat akkor lesz, ha bármiféle - nem is tanulsággal -, de konzekvenciákkal jár az illető tudatára nézve. Szerintem ezeket a Robi úgy nagyjából fel is dolgozta már. Meglehetősen nehéz ember volt a Bla-Blás időkben, és ezt nyilván ő sem tagadná le egy percig sem. Mi speciel nem sokat veszekedtünk, ami azért volt, mert próbáltuk a lehető legkevesebb időt munkával tölteni. Igyekeztünk minél gyorsabban haladni, és nem foglalkozni a zsákutcákkal és mellékvágányokkal, meg a hisztivel. Ezzel együtt voltak konfliktusok. Mi köztünk nem is annyira, mert én elég jól elkerülöm a konfliktusokat, meg a Robi is inkább azzal vész össze, akivel szabad, de ettől függetlenül voltak konfliktusok, szinte mindenkivel, aki a lemezen dolgozott. Aztán végül megúsztuk alapvető összebalhézás nélkül.

  -Mi lesz, vagy mi lehet a Hiperkarmából?
   -Ezt most még nem lehet tudni. Még mindig az áttörés előtt vagyunk. Van egy kritikus tömeg, amit el kell érni. Ha eléred ezt a kritikus tömeget, akkor bekövetkezik a láncreakció, akkor ebből ügy lesz. Akkor megindul a susmus, hogy itt van valami. Most a határán vagyunk ennek. Nagyjából a következő videóklipen múlik, hogy hajlandó-e a kiadó kislemezt gyártani, hogy sikerül-e elhelyezni elegendő rádiónál az anyagot. A két legokosabb rádió (EstFM, RadioBridge) már játssza a dalokat. A két legrosszabb (Danubius, Juventus) viszont nem hajlandó.
   -A vidóklipet csak a magyar zenei tv játssza...
   -Igen, de az elég is. Elég tud lenni. Nézd meg! Senki nem játszotta Sub Bass Monster-t, eltelt két év a megjelenéstől, és nagyon hirtelen bejött a dolog, szinte alulról, azért, mert ezen a tv-n elkezdték játszani.
   -Menyire segít hogy te, vagy Lovi a szárnyaitok alá veszitek a Hiperkarmát?
   -Bárhová megyünk a Kispál és a Borzzal, a Lovi, meg a Lecsó mindig bemutatják, azért, mert annyira kiugróan jó. Akinek megmutattuk, mindenki azt mondta hogy jó. Ez egyértelmű. Függetlenül attól, hogy első lemez, függetlenül attól, hogy ez a lemez Magyarországon készült és főleg, hogy mennyi pénzből.
   -Mennyi pénzből?
   -Rettenetesen kevésből. Olyan kevésből, hogy az egész lemez stúdiófelvételestül, emberek fizetéseivel, mindennel együtt, kevesebbe került, mint egy videóklip. A teljes hatvan percnyi zenei anyag elkészült annyi pénzből, mint amennyiből Magyarországon egy olcsó vidóklipet lehet leforgatni. Egyszóval nagyon olcsón. Ebbe sok embernek egyedi árai vannak benne, mindenki olcsóbban vállalta el, volt aki ingyen, a kevésbé nagylelkűek fél áron, de ezért a lemezért senki sem kapott annyit, amennyit egyébként elkért volna. Úgy készült el, mint egy Woody Allen film, amiben általában sztárok szerepelnek, és a normál gázsijuk tizedéért, vagy maximum negyedéért játszanak, mert neki elmennek. Itt a Robi nem akkora név, mint a Woody Allen, de a produkció láthatóan annyira jó volt, hogy mindenki nagyon nyomott árakon vállalta el.
   -Az, hogy minden ennyire összejött egyszerűen a szerencsének köszönhető?
   -Nem. A Robi ennyire tehetséges. Meg hát volt annyira rámenős akkor, amikor kellett, hogy ezt el is mondja az embereknek: ő most lemezt akar csinálni, és legyünk szívesek ebben közreműködni.
   -Mit jelent a Hiperkarma?
   -Ez egy kellően hangzatos név, aminek van némi köze azokhoz a témákhoz, amiket a lemez érint.

   -Hallgatsz Hiperkarmát?
   -Igen, hallgatok, pedig nem szeretek olyat hallgatni, amiben közreműködtem, mert mindig érzem, hogy mit lehetne jobban csinálni. Ezen a lemezen is érzem azt a rengeteg helyet, amit kitöltetlenül hagytunk amiatt, hogy nem volt elég pénz, meg idő, meg már nem bírtuk idegileg. Szívem szerint én még sokkal többet dolgoztam volna rajta, ha lett volna rá pénz meg idő. Persze amit ezután csinálhattunk volna még, az az átlag hallgató számára egyáltalán nem tűnne föl. Én rátettem volna még 150 óra munkát, ha ezt sikerült volna kifizetni, de ezek már csak olyan apróságok lettek volna, amik a lemeznek sem a fogyását, sem az alapvető megítélését nem befolyásolták volna. A lemez egyébként attól nagyon jó, hogy nagyon jó számok vannak rá megírva. Amit mi csináltunk hozzá, az szinte semmi. Ha az összes többi ember munkáját, akik ezen a lemezen dolgoztak, összeadjuk, nem teszi ki a lemez 15 százalékát. Mindent a Robi csinált, mindent ő talált ki, mindent ő írt meg, mindenről ő tudta, hogy hogyan kell lennie. Mi csak annyit csináltunk, hogy ott voltunk, és megteremtettük a feltételeit annak, hogy ez a lemez megszülethessen. A többi mind az övé.
   -Szerinted hol lesz a Hiperkarma 1 vagy 3 év múlva?
   -Egy év múlva szerintem ugyanitt lesz, mert lassan mennek a dolgok. Új lemezt pedig butaság lenne a közeljövőben kiadni, mert ebben az elsőben van egy csomó érték, ami elveszne. Most kéne megfelelően reklámozni ezt a lemezt, amihez pénz kéne, ami meg nincs. Be kéne fizetni a zenekart rádiókba, tévéműsorokba, ami valószínűleg nem fog megtörténni. Ez lehet hogy nem is baj, mert a tévéműsorok 95 százalékában nem állna jól a Robinak, ha ott szerepelne.
   Három év múlva dupla vagy semmi. A Robi a maga módján mindent megtett, lerakott egy állati jó anyagot, sőt kettőt, mert még mindig állítom, hogy a Bla-Bla lemez is jó, két éven belül, lefog rakni egy harmadikat, ha ezek után nem sikerül befutnia, akkor neki nincs itt helye, akkor eltudom képzelni, hogy elmegy külföldre.
   -Ki ismeri most a zenekart?
   -Majdnem senki. De azok is inkább budapestiek.
   -Már tavasszal lesz turné
   -Hát elég kevés hely van, ahová el lehet vinni ma egy zenekart. Pécsen a Rák, Tatabányán a Vadorzó, vagy Balassagyarmaton a Rock Táncház. Körülbelül ennyi. Ezeken a helyeken is kevesen lesznek.

   -30 fős fellépés után jöhet egy 4-5 száz fős?
   -Nem, semmi nem lesz, azok az idők elmúltak. 30 fős fellépésekre azok az emberek járnak, akik 30 fős fellépésekre szeretnek járni.
   -Mihez kezdjen egy tehetséges zenekar, aki szeretne nagy közönség előtt fellépni? Nincs esélye?
   -De van, ha egy-két rádió felvállalja. Koncertre akkor sem fognak elmenni az első évben.
   -Hogy lehet ezt túlélni? Mármint miből élnek meg ma a zenészek, ha nem a koncertekből?
   -Ja, megélni? Ne hülyéskedj! Megélni? Az nagyon soká lesz. Az három év múlva lesz, vagy még később. Addig szó sincs erről, legfeljebb éhbérekről. Nyolc-tíz éves zenekarok, mint a Heaven Street Seven, vagy a Quimby játszanak olyan pénzekért, amiből éppen nem halnak éhen. Nézd meg a csávókat, hány embernek van kocsija, villamossal járnak, milyen lakásuk van, ki él a saját lakásában, ki él albérletben, hány ember tud gyereket eltartani ez a megélhetés.
   -Ti hogy éltek meg?
   -A Kispál és a Borz? Egyrészt 13 éves a zenekar, és számít ez a négy év, másrészt pedig most mi vagyunk a legnagyobbak. Már ha a Tankcsapdát nem számítjuk az alternatív zenekarok közé, márpedig nem számítjuk. Láthatóan más szabályok működnek a Tankcsapdára, mint a Kispálra, ők kevesebbet játszanak, de nagyobb pénzekért. Minket ismernek a legtöbben, ránk jönnek el a legtöbben.
   -De titeket se játszik az a két rádió
   -Nem játszik, de nekünk már nem is kell. Ha fesztivált akarsz csinálni, és azt akarod, hogy megteljen egy 2 ezer fős terem, akkor hívd el a Kispált. Ha nem akarod elhívni a Kispált, akkor el kell hívnod a PUF-ot, a Quimby-t és a Heaven-t egyszerre, ami már többe kerül, mint a Kispál, vagy hívd el a Quimby-t, az Animát, meg még valakit. Akkor megtelik a terem. De itt mindig ugyanannak az egy teremnek a bevételéről beszélünk, ezt három felé kell osztanod. Ezek a fizetések arra elegendők a költségek lefölözése után, hogy betömjél vele lyukakat, meg eléldegélj belőle, de ezt pénznek nem lehet nevezni. Olyan pénznek, amire az emberek azt gondolják, hogy ez biznisz, annak nem. Nagyjából összemérhető egy postásnak, vagy egy villamoskalauznak a havi fizetésével.
   -A Kispál - szerencsére - elég egyedi zenekar. Mi a koncertekből élünk. Persze a Kispál már évekkel ezelőtt eljutott erre a szintre. Mi lehet annál jobb, hogy pénzt kapsz azért, amit szeretsz csinálni, semmi kompromisszumot nem kell tenned, azokat a számokat játszhatod, amiket akarsz, ha igazán akarod, akkor kihagyhatod még a sláger számokat is, még a közönség álmaiba is beleszólhatsz, vagy játszhatod csak azt a harminc számot, amit te akarsz játszani, akkor is el fognak jönni koncertre. Ennél klasszabb dolog nincs. Szerintem minden zenekar eljut idáig, amelyik vállalja, hogy 6-8 évig komolyabb pénz és megalkuvás nélkül ugyanabban a felfogásban zenél, mint ahogy elkezdte, és emellett megüt egy bizonyos minőséget. Bármelyik zenekar eléri ezt. Csak 10 évvel ezelőtt erre sokkal nagyobb esély volt. A rendszerváltás körül nem volt gond, hogy valaki kevés pénzért lép fel, mindenkinek volt valami fal állasa, keresett pár ezer forintot egy állami cégnél, mellette elzenélgetett. 10 éve egyértelmű volt, hogy a zenélés az hobbi, vagy hivatás, de nem megélhetés. Ez ma már nem ilyen egyszerű. Ha ma próbálsz toborozni egy zenekart, ami hat éven belül biztos nem fog tudni pénzt keresni, akkor olyan problémákkal szembesülsz, mint most a Robi.

   -Ha elfogy a pénz, mihez lehet kezdeni? Mihez kezd egy zenész, vagy zeneszerző, aki nem tud megélni a munkájából?
   -Senki nem tudja hogy mit fog csinálni. Bármilyen vicces, de én sem tudom, hogy mit fogok csinálni, hogy ha nem lesz zenekarom, tehát ugyanakkora bajban vagyok, mint a Robi. Csak én most nagyszínpados fellépő vagyok, ő még nem az.
   -Meg van több gyereked
   -Igen, de ha ezt a kettőt átlagolod, akkor ugyanott vagyunk. A Robi sem tudja, hogy mit fog csinálni, meg én sem. Mind a kettőnknek ugyanolyan kérdőjelek vannak az életében. Ez nem feltétlenül gáz, mert mindketten azt csináljuk - gyakorlatilag megalkuvás nélkül -, amit szeretnénk. Ha megkérdeznek minket hogy mit akarunk csinálni, akkor azt mondanánk, hogy ezt. Ez kevés embernek adatik meg. Elég sok embert ismerek a zenei szakmából, és nem mondanák azt, hogy megalkuvás nélkül azt csinálják, amire kamaszkorukban vágytak. Mi azt csináljuk. Persze ennek lehet, hogy később meglesz a böjtje.
   -Ma is közreműködsz a Hiperkarmában?
   -Nem és nem is fogok. Szerintem a Robi ebből a lemezből tanult annyit, hogy a következő lemeznél nem lesz szüksége producerre sem.
   -Producer voltál?
   -Nevezhetjük így is.
   -Ez mit jelent Magyarországon?
   -Nálunk egészen mást, mint amit valójában. Esetemben annyit, hogy megteremtettem a lehetőségeket a lemez elkészüléséhez. Összehoztam azokkal az emberekkel, azokkal a technikai feltételekkel, amik kellenek ahhoz, hogy az ember jó lemezt csináljon. Elmondtam neki, hogy hogyan kell felépíteni egy számot. Nem megírni, hanem elkészíteni.
   -A szerencsén múlt, hogy találtatok kiadót a Hiperkarmának?
   -Egyrészt mázli, hogy az 1G kiadta, másrészt meg pech, hogy csak az 1G adta ki. Elvittük 5-6 fontos kiadóba, és közülük csak a 1G volt hajlandó kiadni. Nem volt meglepetés, tudtam, hogy nemet fognak mondani, egyébként mindenhol azt mondták mélyen a szemembe nézve, hogy ez a lemez jó. Ez a lemez annyira jó, hogy nem fogjuk kiadni. Ez a lemez annyira jó, hogy a két legrosszabb rádió sem játszhatja. Ez ilyen egyszerű.
   -Annyira jó, hogy nem adják ki? Hogy működik ez?
   -Az a furcsa, hogy akik ott ülnek a kiadókban, vagy az országos rádiókban, akik válogatják a zenéket, azok normálisak! Ők tudják mi a jó zene, de azt is tudják, hogy ők ezt nem tehetik be, mert ugyan a zene jó, de nincs benne pénz. Egy kiadónál, de főleg a rádióknál két dolog fontos, ez pont olyan mint a politika: a zene elfogadottsága és az elutasítottság mértéke. A Kispál és a Borznak az elfogadottsága már mérhető ugyan, de elég csekély. Az elutasítottsága viszont nagy. Egy csomó ember szívesen hallgatna Kispál-t a rádióban, de annál több kapcsolna odébb, ha meghallaná. A saját célcsoportjában a zenekart elegen ismerik, szeretni is szeretik elegen, de többen vannak azok, akik utálják. Ugyanez van a kiadóknál is. Megnézik, hogy lehet-e nagyon kevés befektetéssel még ha nem is nyereséget, de legalább nullszaldót csinálni. Nem hajtanak a kiadók a pénzre. Nem reménykednek abban, hogy magyar kiadványból pénzt lehet csinálni. Nincs rá esély. Egy magyar kiadványra elköltenek 2 millió forintot az elkészítésére, és ha eladnak 5 ezer darabot, akkor visszajön a 2 millió. Mi a fenének küzdjenek vele, mikor bejön a Madonna lemez tök ingyen? Nem ők vették fel, nulla forintot kell rákölteniük, eladnak belőle 15 ezer darabot, bejön 10 millió forint, vagy 15 millió inkább. Szóval nem kell őket félteni, én jobban aggódom a zenészekért, azokért a tehetségekért, akik sokszor szóhoz sem juthatnak.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: