hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
interjú [hazai hangok]  2001. január 22. hétfő   17:17
nincsen hozzászólás

szerző: Csibu
Interjú Orbán Gyulával, a Heaven Street Seven dobosával


   Már régebben is kívívta a helyét a szívemben ez az együttes, hiszen két tagja paksi és annó én is ott laktam. Annak idején a Gyuszié volt a Bulldog nevezetű rock-café is, ahova sokat jártam fiatalabb koromban. Mi alternetív és rock zenét kedvelő fiatalok ide jártunk, mert csak ez az egy klub volt, ami kielégítette zenei igényünket. Akkor ők is szinte hetente felléptek ott és koncerteket szerveztek nekünk, persze álltalában telt ház volt. Ők híresek lettek, a Bulldogra meg mostanában rá se ismerek, ki tudja mikor volt ott utoljára koncert. Az együttes dobosát arról faggattam, hogy mi történt velük az elmúlt időkben.
  
   -Engem leginkább az angol nyelvről a magyarra váltás érdekelne veletek kapcsolatban. Ez minek köszönhető?
   -Rájöttünk arra, hogy Magyarországon élünk és itt nagyon kevesen vagyunk ahhoz, hogy angolul játszunk. Ami viszont valamilyen szempontból jó, hogy itt kell helytállni és magyarul kell doldozni. Szerintem ez be is jött.
   -Külföldön hogy fogadták ezt a zenét?
   -Teljesen pozitívan! Az egy tendencia, hogy folyamatosan játszunk ott, ami annak is köszönhető hogy mi itthon magyarul éneklünk, viszont külföldön tudunk angolul is. Ez egy nagy adottság. Más zenekara, nem tud kölföldön érvényesülni, mert nem tudják igazán a nyelvet. Nálunk nincs ilyen probléma. És így folyamatos meghívások vannak: Németország, Olaszország, Szlovákia. Most voltunk Erdélyben, ami nagyon jó volt és meglepően furcsa, mert először féltünk a dolgoktól, mondjuk ott nem angolul, hanem magyarul kellett énekelni.
   -Tiéd volt Pakson a Bulldog nevezetű rock-káfé, miért hagytad abba ezt a szakmát?
   -Mármint hogy miért nem maradtam kocsmáros?
   -Igen.
   -Az az igazság, hogy ez egy embert kívánt. Tehát az a lényege, hogy amikor csinál valaki egy kocsmát, nem lehet megosztani az idejét, hogy mással foglalkozzon, mert ez pont az a bizonyos szakma ami nagyon sok mindenkinek kinyitja a szemét és sokan akarnak ebből pénzt keresni. Mivel én nagyon keveset tudtam ezzel foglalkozni, ez teljesen veszteséges volt számomra és ezért ott kellett hagynom. Választanom kellett, hogy melyiket csinálom. Ebben maradtam.

   -Miben járultok hozzá Paks kulturális életéhez?
   -Hát ez sarkas, mert Pakshoz annyira nem kötődünk. Rajtam és Balczer Gáboron, a gitárosunkon kívül semmi más közös vonás nincs. Talán az, hogy a többi srác az nagyon szeret Pakson lenni, ennyi az egésznek a lényege.
   -Pestcentrikusak vagytok?
   -Nem
   -A Neóval szorosabb kapcsolatot alakítottatok ki az utóbbi időben...
   -Kerestünk olyan potenciális embereket az előző lemezhez, akik olyan szinten tudnak hozzányúlni a zenénkhez, amilyen a mai hangzás. Ahhoz nem sokan használnak elektronikus hangszereket. Ebben nem voltunk jártasak, tehát olyan embereket kellett keresni, akik ebben otthon vannak. Így találtunk rá a Neóra. Pont egy kapóra jövő kapcsolat volt, ha ezt így lehet mondani. Az énekesünk, a Krisztián megkérte a Neo-t, hogy dolgozzanak együtt. Csináltak egy-két számot, tehát a Szűcs írta a szövegeket és énekelte fel ezeket a számokat, ők pedig adták a zenét. Ebből a kapcsolatból lett egy szorosabb barátság, rájuk azt mondhatom a mai napig, hogy nagyon korrektül működő partnerek, gyakorlatilag barátság és munkakapcsolat együtt. Őket kértük föl arra, hogy legyenek a producerei az előző lemezünknek, a „Cukor” című lemeznek és szerintem maximálisan helytálltak, megkaptuk azt amit mi is szerettünk volna.
   -Tovább is akarjátok folytatni ezt az elektronikus vonalat?
   -Elektronikus szinten mindenképpen. A mai zenében ennek jelen kell lennie, nem lehet már csak egy gitárral hősködni. De nem azért mert nem jó, hanem mert nem ehhez vannak hozzászokva az emberek. Ezeket a dolgokat használni kell. Vannak olyan dolgok, amik elgépiesítik a zenét, eljelegtelenítik, most egyáltalán nem erről van szó. Ezt aggyal kell használni és akkor nem lesz személytelen, nem lesz egy hideg valami, hanem az ember saját képzelete formálja meg. Maga mellé tudja állítani olyan szinten, hogy nem csak a gépek dominálnak, hanem az amit saját maga csinál mellé. Olyan szintre tudja állítani, hogy az korszerű, a mai napon eladható és jó legyen.
   -A rádió miatt is csináltátok, vagy valami újítást akartatok belevinni a zenétekbe?
   -Nekünk elsősorban a nyelvi gondokkal volt problémáink, hogy angol nyelven énekeltünk az első két lemezen, illetve az első hármon. A média ezzel kapcsolatban nem volt nyitott erre a dologra. Rá kellett jönni, hogy tényleg így van. Ha mi Magyarországon vagyunk, akkor magyarul kell és ezen a nyelven nagyon nehéz jó szövegeket írni. Persze azért nem is csináltuk, mert nem gondoltuk hogy tudunk. Próbálkoztunk mi ezzel, nem az volt a gond. Csak nem tetszett. Utána elkezdtünk olyan dolgokat csinálni, ami az vállalható volt. Akkor már kezdett érdekelni a dolog, tehát inspirált az hogy magyarul írjunk dalszövegeket. Tényleg nagyon nehéz. És ha megnézed a magyar popzenét, pl. a Kispál és a Borz-ot...
   -Ők nagyon jókat írnak, nekem még a Hiperkarma dalszövegei tetszenek nagyon.
   -Igen, rájuk is gondolok. Ez egy nagyon nehéz dolog és nagy kihívás! Angolul meg pláne lehet hablatyolni. Mindig ezt sütötték ránk. De hogyha megnézi valaki a szövegeinket (amelyik mindegyik lemezünkben benne van) akkor utána nézhet. A Szűcs egy zseniális kölök, róla azt lehet mondani. Az angol és a magyar nyelvnek is az ura. Amúgy azaz egyedülálló, hogy nem lehet belekötni. Ez olyan mint egy jó pulóver, nem lehet belekötni..

   -Most adtatok ki egy maxit, amiben a magyar nelvű számaitokat angolra fordítottátok.
   -Sokan furcsállották azt, hogy mi átváltottunk angolról magyarra, mert nekik az jobban tetszett. Mindenféle intrika ért minket ebből a szempontból. Igazából nem is nagyon kellett, hogy megjelenjen ez a lemez, csak saját magunk céljára és a külföldi promócióra dolgoztunk. A kiadónak volt egy olyan gesztusa, hogy megjelentessük ezt maxi lemezen, mint a sorozat maxijainkat, illetve a sorozat lemezeinket. Korlátozott számban került a piacra. Azoknak való, akik a Heaven Street Seven-nek a régi dolgait szeretik. Megmutattuk azt, hogy ezek a számok ugyanúgy működnek angolul is, mint magyarul.
   -Milyen terveitek vannak? Külföldi kiadás?
   -A külföldi kiadásról inkább most nem beszélek, mert lejárna a kazetta mire elmondanám. Ennek nagyon sok összetevője van, nagyon bonyolult dolgok, meg nincs is értelme. Az a lényeg, hogy mi próbálkozunk és Magyarországon most valószínűleg lesz egy kiadóváltásunk, ami házon bellül történik.
   -Ki lesz az új kiadó?
   -Most is a Warner Brothers-nél vagyunk, csak ennek egy kisebb labeljénél a 1G recordsnál. Biztos, hogy a Warner Records-nál fogjuk megjelentetni a következő anyagunkat, amivel elvileg összel szeretnénk stúdióba menni és ott dolgozni. Az azt jelenti, hogy 3-4 hónapot ott eltöltünk és szerintem jövő tavasszal lesz új anyag. Ötletek már vannak, illetve már dolgozunk az új anyagon. De öt új számunk már van. De az nagyon távoli, hogy az emberek hallani fogják és teljesen más felfogásban van az egész. Egy sokkal rockosabb dolog lesz. Most ez jön belőlünk.
   -Próbáltok más stílusokat is kipróbálni?
   -Hát miért ne? Mi mindenféle stílussal dolgoztunk. Aki meghallgat egy HS7 lemezt az nem mondhatja rá, hogy ez rock lemez, ebben minden van. A folktól kezdve a technóig. Ezt sikerült belátásunk szerint összehozni. Az új lemezen, nem akarunk ezeken változtatni, csak egy kicsit rockosabb, karcosabb lesz az egész.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2020. augusztus 29.
T Á B O R Fesztivál 2020
2020. augusztus 30.
Új dátum- Augusztus végén lesz a 2020-as EFOTT
2020. szeptember 2.
Budapesten a Pixies
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Megjelent a Lélekhelyek kislemez: interjú az Illetve zenekarral
Talk2night: új nagylemez, új videóklip és interjú
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről
Drawing interjú: „Egy hardcore koncert maga egy sport, egy kemény meccs, ha azt akarod, hogy igazán üssön a dolog!”
”Egy sokkal érettebb, úgymond felnőttebb Punnany vagyunk” – interjú Meszes Balázzsal a PunnanyMassif énekesével
Villáminterjú az In Flames gitárosával, Björn Gelotte-tal
”Annyi ötletem van” - interjú a Czutor Zoltánnal az új Belmondo albumról és a zenei menedzser képzésről
Mindig zavart, hogy csak gitáros vagyok, és nem tudok énekelni - A nyughatatlan
 kiemelt 
A Rock Hangjával (Glenn Hughes) az élen koncertezik jövőre a Dead Daises
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 liam neeson    hol van ilyenkor a rendőrség?    tina fey    voices of destiny    dreadful peace    a végső állomás    ahad & fujak & hautzinger    kézi chopin    papp lászló aréna    mózes réka    dennis lehane    kitty in a casket    psychotic waltz    ram-zet    kristen stewart    gemma arterton    manowar    the offspring    butch vig    senses fail    alex somers    busa pista    helstar    monuments    honeyball  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!