kultúra [tánc]  2007. április 1. vasárnap   13:39

nincsen hozzászólás

  Bemutató: 2007. április 14. (fél 8)
  További előadások: 2007. április 20., 27., május 5., 11. (19:30)
  
  Előadók:
  
  Blaskó Borbála, Bora Gábor, Feicht Zoltán, Hámor József, Hargitai Mariann, Katona Gábor,
  Katonka Zoltán, Palcsó Nóra, Virág Melinda
  
  Zene: Kunert Péter, Baracskai Szasa, Wojchev Kihlar, Karmanov
  Zenei szerkesztő: Kovács Krisztián
  Jelmez: Bánki Róza
  Díszlet: Kicska Miklós
  Fény/Hang: Fogarasi Zoltán
  Konzultáns: Kozma András, Máriás Petra
  Koreográfus asszisztens: Fodor Katalin
  Koreográfus: Duda Éva
  fotó: Lékó Tamás
  
  Bukott angyalok szárnyai hamuvá égve hullanak alá.
  A homok az örök időmérő körbekeríti életed lapátolod a múltat, végigcsorog testeden a jelen. És a jövő? Maszkjai mögött üresség gomolyog. Félsz a szíved egy halálraítélt hős, a gladiátor ha győz, ölni fog, ha veszít, pusztul a remény is.
  A test repedésein szivárog a bűn, mozdulatlanná dermed a jajkiáltás. Kiűzettünk. Fogadj vissza álmaidba
  
  Az arénába beszabadulnak a vadak. Szabadulnak, vagyis szabadok lehetnek. Azt tehetnek, amit akarnak, úgy viselkedhetnek, ahogy akarnak, és azzá válhatnak amivé, akivé akarnak.
  A verseny, a túlélés, a győzelem a tét.
  Hol vannak? Egy börtönben, vagy zárkában? Egy köztes térben, ami kitágul, szabályai meghatározhatatlanok. Vagy csak az elme ketrecében? Feszültek és nyugtalanok, mint a nagytestű ragadozók, akiket bezártak három négyzetméterre. Félelmeik és indulataik uralkodnak személyiségükön, párzási ösztöneik állatiasak és agresszívak. A kéj hajtja őket és a félelem, fel kell falják egymást. Mi nézzük és élvezzük. Vagy ők néznek minket?
  Ki van kívül és ki van belül?
  
  Mindig van a múltban valami nyomasztó, valami szégyellni való, a bűn.
  Egy közösségben hogyan és miképp alakul a rivalizálás által a hatalmi rend, a hierarchia, amit az erőviszonyok, a törtetés és a szexuális érdeklődés határoz meg.
  Le tudjuk-e még vakarni magunkról a terjedő szennyáradatot és a tülekedés mocskát,
  megmutatva valódi valónk és nem a társadalom által elvárt és meghatározott normái mögé bújva, íratlan morális és erkölcsi szabályok szerint létezni, vagy csak kizárólag akkor, ha erre feljogosítanak minket, az arénában.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: