hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
lemezajánló [válogatás]  2007. március 1. csütörtök   11:11
nincsen hozzászólás

szerző: Eugene
Rock S’Cool – válogatás
SPV

  Nem számítanak újdonságnak a kiadók által szabadjára engedett válogatáslemezek, lévén ez is egy módszer a hamarosan megjelenő (vagy már megjelent) albumok promotálására, ráadásul ez jóval jövedelmezőbb, mint az újságokban elhelyezett hirdetések. Meg lehet érteni őket A dalkiválasztás azonban kulcsfontossággal bír, ugyanis egy-egy rosszul kiválasztott nóta mind a zenekar megítélését, mind a lemezeladásokat leamortizálhatja. Lássuk, mi a helyzet a SPV válogatásával:
  
  Nagy név adja meg az alaphangot, a Motörhead Sucker-je egy milliméternyit sem tér el (szokásosan) a már régen kitaposott ösvényről: Phil Cambell nyers rocknroll riffjeit, Mikkey D atombiztos dobolását, Lemmy ráspolyos hangját ellenszélben is meg lehet ismerni. Amennyire ez pozitív, úgy megvan a veszélye is: a megbízhatóság néha gyengébb dalokat is szül. Ezt a felvételt nem tartom nagyon erősnek, hiányzik belőle valami plusz (szerintem egy erős refrén). A fanatikusokat ez persze nem érdekli, így sem a Motörhead reputációján, sem az eladási eredményeken ezúttal sem eshet csorba.
  
  A Saxon esetében szintén biztosra megy a kiadó: semmi kísérletezés, csak klasszikus heavy metal: ezt nyújtja a To Hell And Back Again koncertverziója (egyébként a szám a Breaking The Law cseppet gyorsabb leképezése is lehetne). Biff hajlít néhány emlékezeteset, a verze pedig kis túlzással emlékezetesebb, mint maga a refrén. Nem ez a legerősebb nótájuk, erre a nyakamat teszem, ám vélhetően egyik félnek sem kell majd más munkát keresnie az eredmények ismeretében
  
  Nem különbözik sokban a Metal Church az eddig tárgyaltaktól, csak annyiban, hogy a Mirror Of Lies szerepeltetése igazi telitalálat, ez egy kifejezetten erős csapás, minden a helyén van: jó a számfelépítés, eltalált az énekdallam, ráadásul még egy kimunkált gitárszólót is rejt. Ez a szám nagy reményeket hordoz magában, több mint egyszerű rutinmunka.
  
  A Sepulturáról már nem nyilatkozhatok ilyen lelkesen, ennek meg is van az oka. A banda szekere nemhogy megakadt a Roots óta, de már nagyban csúszik is le a lejtőn. Nu metal korszakban ragadt, primitív gitártémák, -nyűvések, színtelen ének jellemzi a False című számot, akárcsak a Sepultura utóbbi hét évét. Nincs vita, ez egyértelműen a lemez mélypontja.
  
  Egy színvonal-görbe felfelé ívelést követően Tim Ripper Owens és saját bandája, a Beyond Fear robban be egy igazi power metal tirádával: a Scream Machine maga a mennyország lehet az énekes számára, itt aztán rendesen kiélheti magát (ki is éli). Sikolyok, egy csepp (szándékos) Painkiller-utánérzés, a végén pedig elképesztő módon eltalált (iker)gitármelódia: mennyország ez a power metal hívek számára is. Egyéniséget ugyan nagyítóval sem lehet erre találni, de inkább a Scream Machine-t hallgatom, mint mondjuk a Primal Fear Angel In Black-jét (ez is egy Painkiller-hasonmás).
  
  Újból klasszikus brigád jön a sorban: alaposan meglepett a Sodom City Of God-ja, leléptek a gázpedálról, s a lassulás ezúttal egy kimondottan lapos dalt eredményezett, emellett a hangzás is érdekes mód vékony. Nem ezt vártam a német thrash legendától, és valószínűleg nem csak én érzek így. Nem a megszokott csapásirányban haladnak tovább, ennek az eredménye erősen kérdőjeles lehet
  
  Nem átlagos dolog egy instrumentális dalt válogatásra tenni, de a Moonspell ezúttal így járt a Sons Of Earth-tel. Elsőre én is meghökkentem ezen, a rövidke szóló után már vártam, hogy megszólaljon végre Fernando búgó orgánuma, de hát csak nem akart Szerintem ez a tétel az égvilágon semmit sem villant fel a Memorial albumból, annak irányvonaláról. Szóval baklövésnek érzem ezt a döntést, egy fogós (és énekes) nóta kiválasztásával mind a kiadó, mind a Moonspell nyert volna. Így nem tudom Kellemes szösszenet amúgy, de sokat nem nyom a latba.
  
  Egy igazi rock-sémával indít Axel Rudi Pell, ahogy kicsiholja gitárjából a Rock The Nation kezdő témáját, s ugyanez a séma köszön vissza a később is, konkrétan a Status Quo-, Sweet-ízű, együtténeklésre buzdító refrén alatt. Egyszerű, mint a pofon, de nagyot is üt, ahogy kell. A rajongók biztos, hogy nem törik össze a lemezt, miután megvásárolták.
  
  A korong leglágyabb dalát a Cheap Trick szolgáltatja: a Perfect Strangerst a legkönnyebben a Beatles és valamilyen alternatív csapat keverékeként írhatom le. Amúgy ez is kellemes a maga módján, előjönnek a gyerekkori, Beatles-el kapcsolatos emlékeim, akkoriban ugyanis sokat hallgattam a négy gombafejűt. A Cheap Trick-kel nem fogom ugyanezt tenni, de megteszik majd helyettem az igényes, vokálcentrikus rockzene hívei.
  
  Élőben döngeti el nekünk a Kickstart My Heart című klasszikusát a Mötley Crüe, a valószínűleg egy arénában készült felvétel duzzad az energiától, feszesen játszik a négy party animal, nem érheti kritika a ház elejét. A ház belsejét már egy kicsit, de ez a Kickstart My Heart hibája, lévén van a Mötley-nek ennél jobb száma is, ami jobban megérdemelte volna a kiválasztást.
  
  És hogy teljes legyen a kínálat, a Zebrahead (ilyen nevet) pop-punkkal kedveskedik nekünk, de ezt az én gyomrom nehezen fogadja már be. Egy időben tele volt ehhez hasonló bandákkal az MTV, azóta a trend le(jjebb)csillapodott, úgyhogy kétlem, hogy a Zebrahead lesz majd az SPV aranytojást tojó tyúkja.
  
  Hát, nagyjából így néz ki ez a válogatás. A legtöbb esetben jól választott az SPV, de a Moonspell esetében mindenképpen megérdemelnének egy, a borítón látotthoz hasonló dádát a kiadó illetékesei



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Az SPV oldala

 programajánló: 
2024. október 16.
Einstürzende Neubauten alien pop music az Akváriumban
2024. október 18.
Within Temptation: meghirdette 2024-es turnéját a zenekar, Budapestre is ellátogatnak
Within Temptation: látványos koncertet ígérve, vendégekkel érkezik októberben a zenekar
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
 kiemelt 
Parkway Drive koncert 2025-ben Budapesten!
  
A 20 éves ausztrál csapat a Thy Art Is Murder és az Amity Affliction társaságában érkezik az MVM Dome-ba 2025-ben ismét útra kel a Parkway Drive: Ausztrália metalcore hősei fennállásuk 20

Soen: progresszív metal este a Dürer Kertben
Future Palace: friss lemezét is bemutatja Budapesten a berlini post-hardcore csapat
The Black Tour: Imminence, Aviana, Allt
Septicflesh, Equilibrium: októberben közös koncert az Analogban
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 emilrulez    kraftwerk    gary lightbody    specials    the dead lay waiting    predators    scene    music television    junkies    honnan tudod     self deception    leecher    destroy the carrot    rolling stones    cannibal corpse    e-force    slytract    ian gillan    the konincks    wanderlust    jacked    franz ferdinand    cannibal corpse    tündértantra    rachel mcadams  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!