előzetes [koncert]  2001. augusztus 26. vasárnap   13:44

nincsen hozzászólás

   Képzeljétek el, hogy az ötvenes évek végének Walesében háziasszonyok vagy éppen délelőtt otthonülő munkanélküli családfők. Egyszer csak csöngetnek. Egy fiatal porszívóügynök áll az ajtóban, ki tudja hányadik. Már szó nélkül csapnák is az orrára az ajtót, mikor ő váratlanul megragadja a porszívócsövet és dalra fakad.
   -Nem rossz, nem rossz fiam, de akkor se veszek porszívót - és mégiscsak elküldik.
   Szegény Tom Jones.
  
   Bár nem hinném hogy nagyon letörték a nappali munkákban tapasztalt sikertelenségek, hiszen akkor már esténként különböző kocsmákban, helyi zenekarokkal lépett fel. Első együttese a Tomy Scott and the Senators ´63-ban már munkásklubok és tánctermek közönségét szórakoztatta. Itt fedezte fel őt későbbi menedzsere, Gordon Mills, aki felvitte Londonba és egy éven belül lemezszerződést szerzett neki.
  
   Tom sose felejtette el, hogy honnan jött. Sikerének talán ez is az egyik titka, kisugárzása azt sugallja, mint egyik walesi dalokat tartalmazó lemezének is címe: I Who Have Nothing. Ugyanakkor igazi showman, sármőr, verhetetlen táncos. A lemezcégek és rádióállomások eleinte túl erotikusnak és vérpezsdítőnek találták az ismeretlen énekest és számait. Második kislemezét az It´s Not Unusual-t egy kalózrádió merte először sugározni, jól tette, mivel a dal pillanatok alatt nemzetközi siker lett. Ez a szám egyébként szerepel egy ´92-es Simpson család epizódban, ahol Tom önmagát alakítja. Ebben a részben Marge ideiglenes munkát kap egy cégnél, ahol a főnök elrabolja Tomot, hogy meghódítsa a nőt. Homer azonban megküzd Marge-ért, és Tom szerenádképp ezt a sikerszámot énekli az újra egymásra találó párnak.
  
   Első jelentős fellépése a londoni Beat Cityben volt, ahol a koncertet adó Rolling Stones előtt ő volt a bevezető műsorszám. További sikereinek köszönhetően Tom csillaga rekordsebességgel ívelt felfelé. Pár év múlva már Elvis barátjának mondhatta magát, aki az iránta való tiszteletből fellépései előtt mindig a Delilah című szám éneklésével melegítette be hangját. De nemcsak Elvis volt az egyetlen, akivel szorosabb viszonyban volt. Mindig megtalálta az újabb és újabb énekeseket. Ezért is mondhatjuk hogy Tom Jones élete során mindig meghódította a felnövekvő generációkat. ´69-es showműsorában felépett Aretha Franklin, Ella Fitzgerald, de szerepelt együtt Prince-el, a Pink Floyd-al, Whitney Houstonnal, Sinead O´Connor-al, Robbie Williams-el.
  
   Tom mindenre vevő, nem fél az új feladatoktól, szinte az összes zenei irányzatban jól érzi magát, lazán és könnyedén oldja meg a váltásokat. Nemcsak énekesként, hanem színészként is megállja a helyét. ´92-ben Dylan Thomas Under Milk Wood című darabjában lépett fel, melynek rendezője Sir Anthony Hopkins volt. A fiatalabb generáció pedig a ´96-ban készült Támad a Mars című filmben láthatta. Mindenki számára tartogat valamit, akármeddig is élünk, mindig fel fog bukkanni valahol és elkápráztat minket, még az unokáink is ismerni fogják. Úgyhogy érdemes elmenni szeptember 22-én a Kisstadionba megnézni ezt az élő legendát, hogy aztán 80 évesen büszkén mesélhessük - bizony, bizony én még láttam és hallottam énekelni Tom Jonest, igazi Voicebomb.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: