hosting: Hunet
r39
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. március 1. csütörtök   16:22
nincsen hozzászólás

szerző: Eugene
Stygian Shadows Fesztivál III.
2007. február 3., Budapest – Blue/Red Hell

  Harmadik alkalommal gyűlhettek össze az igazán föld alatti zenék iránt rajongók, az alkalmat pedig mi más szolgáltatta volna, mint a Stygian Shadows fanzine által immár harmadszor tető alá hozott fesztivál, ízig-vérig underground csapatokat, fanzine-eket, pólókat és CD-ket kínálva.
  
  Érkezésemkor már a színpadon találtam a Teurgia csuklyákba öltözött legénységét. Nem túl durva, ám nagyon hangulatos, helyenként akusztikus pengetéseket is rejtő muzsikát játszottak, helyenként kevés Rotting Christ hatással, ami abszolút nem volt az ellenemre. A közönség is ugyanígy érzett, meglepően sokan tekintették meg (sőt élvezték végig) műsorukat, s bár a hangzás lehetett volna pengébb (főleg a gitárok esetében), a jó kiállású nagykanizsai csapat jó felvezetésként szolgált az est további részére, egyúttal magasra tette a lécet a többi fellépő számára.
  
  S ezt a lécet a Drünken Bastards helyére beugró Concrete nem is verte le. Mintha egy időgép (mely szerepét ezúttal a Concrete öltötte magára) segítségével visszaugrottunk volna úgy a nyolcvanas évek közepére, amikor még nagyban tombolt a thrash-láz: mind a kinézetük (farmerdzsekik, felvarrók), mind a zenéjük ezt az érzésvilágot sugallta. Én már a Sodom-féle Agent Orange nyitásnál fonalat vesztettem, - nagyon jó volt élőben hallani ezt a thrash klasszikust! de a műsorban lévő két Slayer-szám (Reign In Blood, Dead Skin Mask ezt kétszer is eljátszották) is mosolyt csalt az arcomra. A saját nótáik még sajnos nem érik el a feldolgozások szintjét, ezeket a közeljövőben jobban ki kell dolgozniuk. Az énekes felvonultatta a thrash énekstílus teljes arzenálját (nyers, agresszív ének; sikolyok), a zenekar pedig már-már punkos attitűddel, zajos megszólalással tette alá az ugyancsak nyers, agresszív thrash zenét. Fiatal még a társaság (talán a bőgős kivételével), úgyhogy kíváncsi vagyok mi lesz belőlük, elférne egy ős-thrash-t játszó csapat a magyar metal palettáján!
  
  Jókora szünet után vetette magát a harctérre a Warkult (a háborúhoz elengedhetetlenek a harci díszek), de rideg, fagyos black metal-juk biztosan megmelengette a közönség szívét (ezt a képzavart). Esetükben nehéz Dream Theater-rel, vagy akármilyen progresszív csapattal rokonságra lelni, a Warkult ugyanis lényegesebben kevesebb hangból igyekszik nótákat faragni, mondjuk, úgy négyből-ötből (esetenként kevesebből). Mivel nem csak a hangjegyek sűrűsége eredményezhet jó dalokat, a Warkult is jól elevickélt a pőrén fogalmazott szerzeményeikkel, de ha biztosan a víz felett akarnak maradni, kerekebb dalok megírását tanácsolom a számukra. Nem volt rossz a koncertjük, bemutatkozásként abszolút megtette.
  
  Műsoruk végeztével átnéztem a Kék Yuk-ba, ahol az egybecsúszásnak köszönhetően már nagyban játszott az Aetherius Obscuritas. A koncertekre rendes zenekarként összeálló egyszemélyes csapat már 2002 óta létezik, ezáltal kiforrottabb zenét játszanak, mint a Warkult, bár mind szövegileg, mind zeneileg más irányban (persze black metalon belül) mozog a két horda. Sokan megtekintették fellépésüket, ezt a hol lassan hömpölygő, hol gyorsan daráló, de egy fennkölt hangulattal is bíró számaikkal hálálták meg. Piros pontot érdemelnek a magyar nyelvű szövegekért (akárcsak a Teurgia), mert bár a black metal nem egy vokális műfaj, a szövegek elolvasása csak erősítik a zene által elérni kívánt hatást. Becsülettel helytálltak ők is.
  
  Egyet biztosan leszögezhetek, sokkal jobban sikerült a Sin Of Kain itteni koncertje, mint a tavaly őszi Gothic Hell-es előadásuk. Nem mondom, hogy ehhez Brahma (gitáros) kiválása kellett, most egyszerűen jobbak voltak (a főleg hangzásbéli) körülmények, s nem utolsósorban az immár öttagúra redukálódott csapat zenéje egyre több izgalmas momentummal bír. A korábbi Cradle Of Filth-hasonlóságot már nem lehet egyértelműen rájuk aggatni, érződik a törekvés, hogy immár az egyéniség kialakítása a céljuk. Kíváncsi leszek a hamarosan megjelenő albumukra (The End), hogy milyen irányt jelölnek ki ezúttal.
  
  Sajnos a beálláskor jelentkező technikai probléma rányomta a bélyegét az Inurnment bulijára, így csak egy igen rövid szettet tudtak lenyomni. Másodszorra láttam a csapatot, amíg a Mayhem előtti fellépésük szinte minden igényemet kielégítette, ez a mostanira nem volt igaz. Főleg a hangzás betegeskedett (biztos megfázott a fagyos hangulatú fekete fémtől, khm), így nem igazán érvényesültek az amúgy jól megírt témáik. Bízom benne, hogy a következő alkalommal szerencsésebbek lesznek.
  
  A csúszás (és az ismerősökkel való beszélgetés) miatt csak a Carcharoth programjának második felére értem vissza a vörös terembe, így reális képet nemigen tudok alkotni róluk. Egyfajta dallamos black metal-lal igyekeztek szórakoztatni az egybegyűlteket, de nem tudtak túlságosan lekötni, ami egyrészt a nem túl erős szerzeményeknek volt betudható, másrészt a csapat kedvetlennek tűnt a színpadon. A megszólalás náluk sem volt a topon, így a körülmények sem álltak igazán melléjük, de annyit mindenképpen leszűrtem, hogy koncerten ennél többet kell nyújtaniuk legközelebb.
  
  A Witchcraft-ot kifejezetten vártam. A Mortuus EP dalai felkeltették az érdeklődésemet, így érdeklődve figyeltem, élőben miként prezentálják kegyetlen zenéjüket. Nos, az érzéseim vegyesek. Egyfelől zúztak becsülettel, ám zenéjük zord, vérfagyasztó világa nem mutatkozott meg a koncerten, ezt mindenképpen hiányoltam. A black metal általuk művelt ága nem a filozofálásról, elmélkedésről szól, sokkal inkább a Darkthrone nyomdokain haladó egyszerű riffekről, a torokúton kibocsátott extrém hangokról, valamint a gyűlöletes atmoszféráról ezeket nagyjából meg is kaptam, de csak kávéskanállal. Legközelebb egy merőkanállal kérek!
  
  Az Immodus-ra várt a feladat, hogy bevégeztesse (az amúgy maratonira nyúló) fesztivált. Nem igazán tudtam bekategorizálni őket, ami alapesetben dicséret is lehetne, ám thrash/death metal-juk (na, mégiscsak sikerült) már nem adott nekem olyan energia-löketeket, hogy megszűnjenek az egyre gyakoribb ásításaim (éjjel 2 óra lehetett ekkor). Hálátlan feladat utolsóként fellépni egy fesztiválon, remélem, emberibb körülmények között is megnézhetem őket egyszer.
  
  Miként is zárhatnám soraimat, mint ezzel: jövőre is legyen Stygian Shadows fesztivál, legalább ilyen színvonalú (esetleg külföldi) bandákkal!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

A Planetnoir oldala

 programajánló: 
2024. június 16.
Coldplay Live in Budapest
2024. június 17.
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
2024. június 18.
Hatebreed + Crowbar a Durer Kertben (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sting varázslatos estje Budapesten
The Dead South és Corb Lund fergeteges budapesti koncertje
Winger
Megadeth, Archaic
Charlotte Sands: Egy felejthetetlen koncert az Analog Hallban
Palaye Royale és Halflives a Barba Negrában
Bruce Dickinson, DivideD
Esti Kornél Fesztivál a Budapest Parkban
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
 kiemelt 
Thy Art Is Murder, Fit For A King, Knosis: nyári katlan-core a Barba Negrában
  
Súlyos deathcore / metalcore hármas fokozza majd a katlan hőséget a budapesti nyár közepén: július 4-én este a Thy Art Is Murder és a Fit For A King már jól ismert produkciója mellett most egy különleges japán projekt, a Knosis is bemutatkozik majd a Barba Negrában

Hatebreed + Crowbar a Durer Kertben
Új dalokkal tér vissza Richie Kotzen a Dürer Kertbe
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 timo tolkki    fonogram    paul rudd    the carbonfools    sounds of a playground fading    genitorturers    battlecross    moby    eros ramazzotti    paramore    sabaton    forbidden    sick room    uneath    infected mushroom    stúdió galéria    kiss erzsi    selah vie    uneven structure    Ébredj velünk    rivers run dry    lovreck    obey the brave    zoolander 2    warrel dane  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!