beszámoló [koncert]  2007. március 1. csütörtök   16:22

nincsen hozzászólás

  Harmadik alkalommal gyűlhettek össze az igazán föld alatti zenék iránt rajongók, az alkalmat pedig mi más szolgáltatta volna, mint a Stygian Shadows fanzine által immár harmadszor tető alá hozott fesztivál, ízig-vérig underground csapatokat, fanzine-eket, pólókat és CD-ket kínálva.
  
  Érkezésemkor már a színpadon találtam a Teurgia csuklyákba öltözött legénységét. Nem túl durva, ám nagyon hangulatos, helyenként akusztikus pengetéseket is rejtő muzsikát játszottak, helyenként kevés Rotting Christ hatással, ami abszolút nem volt az ellenemre. A közönség is ugyanígy érzett, meglepően sokan tekintették meg (sőt élvezték végig) műsorukat, s bár a hangzás lehetett volna pengébb (főleg a gitárok esetében), a jó kiállású nagykanizsai csapat jó felvezetésként szolgált az est további részére, egyúttal magasra tette a lécet a többi fellépő számára.
  
  S ezt a lécet a Drünken Bastards helyére beugró Concrete nem is verte le. Mintha egy időgép (mely szerepét ezúttal a Concrete öltötte magára) segítségével visszaugrottunk volna úgy a nyolcvanas évek közepére, amikor még nagyban tombolt a thrash-láz: mind a kinézetük (farmerdzsekik, felvarrók), mind a zenéjük ezt az érzésvilágot sugallta. Én már a Sodom-féle Agent Orange nyitásnál fonalat vesztettem, - nagyon jó volt élőben hallani ezt a thrash klasszikust! de a műsorban lévő két Slayer-szám (Reign In Blood, Dead Skin Mask ezt kétszer is eljátszották) is mosolyt csalt az arcomra. A saját nótáik még sajnos nem érik el a feldolgozások szintjét, ezeket a közeljövőben jobban ki kell dolgozniuk. Az énekes felvonultatta a thrash énekstílus teljes arzenálját (nyers, agresszív ének; sikolyok), a zenekar pedig már-már punkos attitűddel, zajos megszólalással tette alá az ugyancsak nyers, agresszív thrash zenét. Fiatal még a társaság (talán a bőgős kivételével), úgyhogy kíváncsi vagyok mi lesz belőlük, elférne egy ős-thrash-t játszó csapat a magyar metal palettáján!
  
  Jókora szünet után vetette magát a harctérre a Warkult (a háborúhoz elengedhetetlenek a harci díszek), de rideg, fagyos black metal-juk biztosan megmelengette a közönség szívét (ezt a képzavart). Esetükben nehéz Dream Theater-rel, vagy akármilyen progresszív csapattal rokonságra lelni, a Warkult ugyanis lényegesebben kevesebb hangból igyekszik nótákat faragni, mondjuk, úgy négyből-ötből (esetenként kevesebből). Mivel nem csak a hangjegyek sűrűsége eredményezhet jó dalokat, a Warkult is jól elevickélt a pőrén fogalmazott szerzeményeikkel, de ha biztosan a víz felett akarnak maradni, kerekebb dalok megírását tanácsolom a számukra. Nem volt rossz a koncertjük, bemutatkozásként abszolút megtette.
  
  Műsoruk végeztével átnéztem a Kék Yuk-ba, ahol az egybecsúszásnak köszönhetően már nagyban játszott az Aetherius Obscuritas. A koncertekre rendes zenekarként összeálló egyszemélyes csapat már 2002 óta létezik, ezáltal kiforrottabb zenét játszanak, mint a Warkult, bár mind szövegileg, mind zeneileg más irányban (persze black metalon belül) mozog a két horda. Sokan megtekintették fellépésüket, ezt a hol lassan hömpölygő, hol gyorsan daráló, de egy fennkölt hangulattal is bíró számaikkal hálálták meg. Piros pontot érdemelnek a magyar nyelvű szövegekért (akárcsak a Teurgia), mert bár a black metal nem egy vokális műfaj, a szövegek elolvasása csak erősítik a zene által elérni kívánt hatást. Becsülettel helytálltak ők is.
  
  Egyet biztosan leszögezhetek, sokkal jobban sikerült a Sin Of Kain itteni koncertje, mint a tavaly őszi Gothic Hell-es előadásuk. Nem mondom, hogy ehhez Brahma (gitáros) kiválása kellett, most egyszerűen jobbak voltak (a főleg hangzásbéli) körülmények, s nem utolsósorban az immár öttagúra redukálódott csapat zenéje egyre több izgalmas momentummal bír. A korábbi Cradle Of Filth-hasonlóságot már nem lehet egyértelműen rájuk aggatni, érződik a törekvés, hogy immár az egyéniség kialakítása a céljuk. Kíváncsi leszek a hamarosan megjelenő albumukra (The End), hogy milyen irányt jelölnek ki ezúttal.
  
  Sajnos a beálláskor jelentkező technikai probléma rányomta a bélyegét az Inurnment bulijára, így csak egy igen rövid szettet tudtak lenyomni. Másodszorra láttam a csapatot, amíg a Mayhem előtti fellépésük szinte minden igényemet kielégítette, ez a mostanira nem volt igaz. Főleg a hangzás betegeskedett (biztos megfázott a fagyos hangulatú fekete fémtől, khm), így nem igazán érvényesültek az amúgy jól megírt témáik. Bízom benne, hogy a következő alkalommal szerencsésebbek lesznek.
  
  A csúszás (és az ismerősökkel való beszélgetés) miatt csak a Carcharoth programjának második felére értem vissza a vörös terembe, így reális képet nemigen tudok alkotni róluk. Egyfajta dallamos black metal-lal igyekeztek szórakoztatni az egybegyűlteket, de nem tudtak túlságosan lekötni, ami egyrészt a nem túl erős szerzeményeknek volt betudható, másrészt a csapat kedvetlennek tűnt a színpadon. A megszólalás náluk sem volt a topon, így a körülmények sem álltak igazán melléjük, de annyit mindenképpen leszűrtem, hogy koncerten ennél többet kell nyújtaniuk legközelebb.
  
  A Witchcraft-ot kifejezetten vártam. A Mortuus EP dalai felkeltették az érdeklődésemet, így érdeklődve figyeltem, élőben miként prezentálják kegyetlen zenéjüket. Nos, az érzéseim vegyesek. Egyfelől zúztak becsülettel, ám zenéjük zord, vérfagyasztó világa nem mutatkozott meg a koncerten, ezt mindenképpen hiányoltam. A black metal általuk művelt ága nem a filozofálásról, elmélkedésről szól, sokkal inkább a Darkthrone nyomdokain haladó egyszerű riffekről, a torokúton kibocsátott extrém hangokról, valamint a gyűlöletes atmoszféráról ezeket nagyjából meg is kaptam, de csak kávéskanállal. Legközelebb egy merőkanállal kérek!
  
  Az Immodus-ra várt a feladat, hogy bevégeztesse (az amúgy maratonira nyúló) fesztivált. Nem igazán tudtam bekategorizálni őket, ami alapesetben dicséret is lehetne, ám thrash/death metal-juk (na, mégiscsak sikerült) már nem adott nekem olyan energia-löketeket, hogy megszűnjenek az egyre gyakoribb ásításaim (éjjel 2 óra lehetett ekkor). Hálátlan feladat utolsóként fellépni egy fesztiválon, remélem, emberibb körülmények között is megnézhetem őket egyszer.
  
  Miként is zárhatnám soraimat, mint ezzel: jövőre is legyen Stygian Shadows fesztivál, legalább ilyen színvonalú (esetleg külföldi) bandákkal!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: