lemezajánló [nagylemez]  2007. február 22. csütörtök   16:45

nincsen hozzászólás

  Rövid időn belül két hagyományos(abb) HC lemezzel is megajándékozott a sors (na jó, a Bridge Nine Records): a Death Before Dishonor mellett a Have Heart új felvételét is a kezemben tarthatom. A két csapat zenéje olyan szinten hasonló, hogy eleinte azon tanakodtam, beszúrjam-e ide egy az egyben a Death Before Dishonor lemezről írt ismertetőmet (persze a neveket, számcímeket kicserélve)... Természetesen ez azon kívül, hogy nagyon gonosz dolog lett volna, a bandával sem lett volna fair, mivel ez a lemez azért többet érdemel.
  
  A bostoni ötös nem tekint vissza nagy múltra, lévén 2002-ben kezdték a zenélést. Az eddig eltelt idő két anyagot eredményezett, melyek közül utóbbi (nem mellesleg a csapat első teljes lemeze) a jelen cikk tárgya. A Have Heart név alapján emocore-ra asszociálhat bárki, de már az első másodpercben világossá válik, hogy ezt a lemezt nem az érzelmes dallamok uralják. Sokkal inkább a ( néhol thrash-es stílusban elreszelt) kemény HC riffek, valamint a hatásos (mondjam azt, hogy hatásvadász?!) belassulások jellemzőek, de a megközelítés meglepően dallamos. Ahogy a Life Is Hard Enough elindul, kezdődhet is 25 percnyi (ideális hossz) testmozgás: ezt a korongot lehetetlen ülve, egyhelyben, összekulcsolt kézzel hallgatni. Feltehetjük a dühödt vicsort az arcunkra, s máris zúzhatunk a már említett, mufurc Life Is Hard Enough-ra, a lassan zúzó Watch Me Sink-re, a roppant eltalált bíró riffel nyitó Armed With A Mind-ra, a hagyományos, old school témával operáló About Face-re és a The Unbreakable-re. Ezután kicsit megpihenhetünk, jön ugyanis a CD egyik balladisztikus tétele, az Old Man II (Last Words And Lessons Learned). Akusztikus és torzított részek váltakoznak benne, alapvetően egy kellemes szerzemény. A Song Of Shame-mel és a To Us Fools-szal visszazökkenünk a rendes kerékvágásba: előbbi egy thrash-es riffel nyitó, majd záró gyalulás, utóbbi pedig 23 másodpercben támad le ámulatba ejtő pőreségével. A Something More Than Ink-et egy mosh-os ütemre ültették rá, nagyjából egy tempóban halad (akarom mondani zúz) végig. A „masiniszta” (eredeti címén: The Machinist) érdekes pergőjátékkal rendelkezik, míg a Watch Me Rise az album legszívhezszólóbb dallamait rejti (legyen azért oka is a Have Heart névnek, nemde?)
  
  A hangzás abszolút kielégítő, akárcsak a zenészek játéka, így magát a produkciót nem érheti sok kritika. Talán annyi, hogy nekem nem feltétlenül jönnek be a Watch Me Rise-ban található (gondolom érzelmesnek szánt) dallamok, ám mivel ezek csak töredékei a The Things We Carry-nek, túlontúl nem zavarnak. Úgy vélem, a Have Heart (a Death Before Dishonor-höz hasonlóan) egyfajta űrt tölthet be az ezerrel dúló (göteborgi riffeket elorozó) metalcore hullám és a csontegyszerű HC/metal vegyületet játszó csapatok (Hatebreed, Cataract, Born From Pain) között, mivel utóbbiaknál nagyságrendekkel változatosabbak, előbbieknél pedig kevésbé elcsépeltek. Ha szereted a HC tradicionális ágát, mindenképpen szerezd be ezt a lemezt, s kezdődhet a napi torna!
  
  A számlista:
  
  1. Life Is Hard Enough
  2. Watch Me Sink
  3. Armed With A Mind
  4. About Face
  5. The Unbreakable
  6. Old Man II (Last Words and Lessons Learned)
  7. Song Of Shame
  8. To Us Fools
  9. Something More Than Ink
  10. The Machinist
  11. Watch Me Rise

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: