lemezajánló [nagylemez]  2007. február 13. kedd   13:57

nincsen hozzászólás

  Úgy vagyok a doom műfajjal, mint valamilyen ínyenc ételkülönlegességgel. Nem fogyasztom mindennap, de amikor összetalálkozunk, bizony nagyon jól tud esni. Ahogy ezúttal is. Eddig nem ápoltam túlságosan szoros kapcsolatot a Stereochrist zenekarral, de most, ahogy megpillantottam a promo-CD feelinges fekete-fehér borítóját, valahogy önkéntelenül bekúszott a lemez a discman-embe. Ahogy a melódiák is a fülembe, de erről később
  
  Mint az köztudott, a Mood nevű törzsből (nem mellékesen a hazai doom műfaj örök klasszikusa) kisarjadt két ág, egyikük a Wall Of Sleep, másikuk a Stereochrist nevet kapta. És ahogy nincs két azonos ág, úgy a két csapat is különböző módon (de hasonlóan magas színvonalon) szolgálja elénk a heves bólogatásra ingerlő témákat. A Stereochrist talán valamivel fajsúlyosabb, füstösebb muzsikát játszik, s nekem bizony nagyon imponálnak ezek a mocskos, zakatolós riffek. És a 2002-ben alakult brigád új lemeze (szerencsére) bővelkedik mocskos, zakatolós riffekben, méghozzá Hegyi Kolos jóvoltából. A Mood egykori gitártandemjének egyik fele úgy látszik mostanára megtalálta az ütőképes felállást, így a feltétel adott volt egy igazán remek album elkészítéséhez. Lássuk, hogy sikerült!
  
  Kellemes, ikergitáros dallammal indul a „mocsárjárás”, amelyet a Destroying Ruins pattogós riffelése követ egy minden túlzás nélkül hatalmas refrénnel megfejelve. Már itt világossá válik, hogy Makó Dávid kitűnő választás volt annak idején a frontemberi posztra. A szám végén lévő kőszikla-súlyú riffelés már csak hab a tortán. A második Getting Over Seven Years verzéi Dávid hangjával nem kevés hardcore hatással bírnak, de a refrénje mi más lehetne, mint egy ultrasúlyos döngölés? Ezt követően teljesen beborul az ég: alaposan rámijeszt a Eyes Burnt Out nyitótémája, s felhők nem is igazán akarnak távozni e szám alatt, viszont változatosság szempontjából a lehető legjobb ötlet volt egy ilyen téma szerepeltetése a korongon. Az Awakening akár a Destroying Ruins ikertestvére is lehetne, zakatolós témája, és hasonlóan elementáris énektémája okán. (Itt jegyzem meg: a csapat remekül ért a dalok felépítéséhez, a dallamok egyszerűen beleragadnak a fülbe.) A Good Old Way feelinges, akusztikus nyitása egyenesen Amerikába (annak is a déli részére) kalauzol el, szinte elképzelem magam, ahogy egy kisteherautóban szelem az országutat, s mindent áthat körülöttem a szabadság. A lemez végére rávésett Down-feldolgozás (Bury Me In Smoke) pedig nemcsak a teljes elmerülését jelenti a mocsárban, hanem egy jól sikerült alkotás méltó befejezése is egyben.
  
  Csak dicsérni tudom a tagokat, mindenki hozzátette a (maga jelentős) részét a lemezhez: Kolos sallangmentes, de annál hatásosabb riffjei, Dávid többdimenziós hangja, Megyesi Balázs masszív basszusa, és (az akkor még a banda soraiban lévő) Kludovácz Csaba feszes dobolása mind-mind esszenciális része a Stereochrist muzsikájának.
  
  Zárszóként csak annyit mondhatok: ezen az ágon (lásd: második bekezdés) megértek a gyümölcsök, bízom benne, sokan leszakítják! Mert ez egy igazi ínyencség.
  
  1. Vox Christi (Intro)
  2. Destroying Ruins
  3. Getting Over Seven Years
  4. Eyes Burnt Out
  5. Swamp Inside
  6. Awakening
  7. Good Old Way
  8. Ghosts Of A Culture´s Pride
  9. Live Like A Man (Die As A God)
  10. Chemically Ruled
  11. Ride Blind
  12. Bury Me In Smoke

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: