hosting: Hunet
r39
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. január 20. szombat   14:55
nincsen hozzászólás

szerző: Utazó
Quimby 15 év
2006. december 22. Petőfi Csarnok

  Nos a Quimbyről bátran elmondhatom, hogy rossz produkciót még nem láttam tőlük, de valószínű, hogy nem csak én vagyok így ezzel, és mit számít, ha egy kicsit elfogult vagyok a Quimby hallatán. Az a lényeg, hogy széles vigyorral az arcunkon távoztunk el erről a koncertről, és nem rossz szájízzel meneteltünk haza a koncert után. Aki pedig rosszul érezte magát ezen a karácsonyi esten, a következő bulin nyugodtan menjen inkább Ossiánra vagy Eddára Véleményem szerint a Quimbyről nem lehet elmondani, hogy unalmas, semmitmondó produkciókat mutatnak be, és azt se lehet mondani, hogy a szövegeik és pláne a muzsikájuk egyhangú lenne. A színvonal és a garancia az ő esetükben 15 éve nem lehet kérdés.
  
  De visszakanyarodom és az agyamban kotorászom, a kóbor emlékeim fel-felidézik azokat a Pszinapszis féle szösszeneteket, melyeken házigazdacsapat, a Quimby volt. Akkor szinte csak fémkeresővel lehetett a magyar ajkakra írt számokat találni, az volt biz a Quimby aranykora, ekkor még csak ízlelgette a közönség az együttes intézményét. És jöjjön egy idézet egy ismeretlen Petőfitől: Magyar égre, Magyar Ufót magyar népnek magyar ajkú szövegeket, és lám a Quimby is egy csapásra sikerorientált zenekar lett, pont úgy, mint a Bonanza Banzai, VHK, Kispál, (kezdeti) Anima, Tankcsapda vagy a PUF stb. Az zenekar életében az összes megjelenés fontos volt, de talán az egyik legfontosabb dátum mégis az 1999 volt, mert ekkor adták ki az Ékszerelmére albumot (ezt a koncertet tényleg nem lehet elfelejteni. A lemezbemutató az akkor már nem üzemelő Vörös Csillag moziban volt. A rendezvény helyszínét ezrével sáskaként leptük el.) És a többi már ismert.
  
  Lényeg az, hogy ez a december 22-ei koncert nemcsak egyszerűen a Family Tugedör album bemutatója volt (és különben is ez az összefoglaló is ugyanolyan értékű, mint a többi stúdió sorlemezük), hanem egyben jó kis buli is. Véleményem szerint a hazai pop/rock iparban(ha még van ilyen besorolás) tényleg kevés előadó mondhatja el magáról, hogy 15 év után is minőségi intellektuális produkciót tud létrehozni, és a közönsége is ugyanúgy szereti őket. De a helyzeten semmit nem változtat az a tény, hogy maga a zenekar komplex egészét vizsgálva nem tudtak volna ilyen messze eljutni, ha nincs meg a zenekarban az alkotói mag, a kreativitás, a költészet és a muzikalitás. Tehát ebben a zenekarban a kreativitás találkozott a költészettel. A költészet a muzikalitással. A muzikalitás a kreativitással és a Quimby-féle háromszög ezzel be is záródott. Így kollektíve értelmezhetjük ezt úgy, mint a Quimby tézisét. Az ő esetükben (és jó pár pohár bor után) nem nehéz jól érezni magunkat és dicsérni a zenekart, de ha csak ebbe a véleménybe vájjuk bele hegyes körmeinket, akkor sem járunk messze a valóságtól, mert az egész zenekar itatja magát, mint egy jó pohár bor, és pont úgy, mint az Emil.RuleZ!. Nem vettem volna rossz néven, ha mondjuk ez a két csapat erre a fellépésre egy közös produkcióval állt volna elő. Helyette inkább stílusgyakorlatként és felvezetésként az alkalmi Hiperkarmás Frenk vállalta el a felvezetést. Vele kapcsolatban kicsit az volt az utánérzésem, hogy vajazik Prince-szel, de ez nem baj. Ha legalább nem is akkora nagyság, akkor legalább itthon legyen egy olyan stílusos arc, aki meg tudja őt közelíteni.
  
  Az est fénye, a Quimby ez alkalommal se okozott csalódást. Felvezetésnek egy minden tekintetben megfelelő intrót és a Homo Defektus választották, hogy legyen ideje mindenkinek beérni a büféből a nagyterembe. Majd néhány megható és könnyáztatta szó és ünnepi beszéd hangzott el Liviusztól, ezt követően az Androidő, a Hoppá, és a Nyina felé fordították a Quimby vitorláit, és végleg kieveztek. Míg a lapátok, vásznak és a csónaktest recsegett a tömeg súlyától, addig az előadás alatt Tibor több ízben egy furcsa hangszerszerű tárggyal vidította a közönség érdemesebb részét. Ez a hangszer egy torz alakú rézfúvós hangszerből átalakított valami volt. (Megj.: Tény, hogy az volt, mert hangot adott ki magából, mert ami hangot ad ki magából, az hangszer!) Ennek az igazán egyedi darabnak olyan hangja volt, mintha a légószirénát keresztezték volna az üzekedő vadak hangjával, és ráadásul igen jól illeszkedett a Dodi Professzionális trombitajátékába és a többiek játékába. Nem hiszem, hogy újat írok azzal a megállapítással, hogy a Quimby csupa profi zenészekből áll, akik ennyi év után is tudnak újat és minőségit mutatni. Ezen a fellépésen végülis a képzőművészurak játékán nem éreztem, hogy unják vagy belefáradtak volna, a legjobb példa erre a tavaly készült Kilégzés album egyik legjobban sikerült alkotása, az Autó egy szerpentinen. Nem csak én csodálkoznék azon, ha ennek a csapatnak ne lenne még a tarsolyában jó adagra való muníció. De nem akarom most tovább fényezni a zenekart, és különben is kell máskorra is hagyni a dicséretből. Nemsokára tényleg bezárom soraimat, de még le kell írnom, hogy olyan klasszikusokat is hallhattunk, mint az FM666, a Káosz Amigosz, a Fekete Lamoure, az Unom, a Libidó, a Finale, a The Ballad of Jerry, a Halleluja és a Borbély Boogie Ha nem is hallhattam a Family Tugedör album összes dalát, akkor sincs semmi vész, mert lesz még jó sok Quimby-koncert. Remélem.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. április 20.
Dan Patlansky Budapesten
2024. április 25.
Amit még sohasem láthattál a Parkból - a kulisszák mögé enged betekintést a Blahalouisiana vadonatúj live session videója
2024. április 26.
Megint Budapesten, most a Barba Negra-ban koncertezik a Nanowar of Steel
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
 kiemelt 
Megint Budapesten, most a Barba Negra-ban koncertezik a Nanowar of Steel
  
„Kezdünk megöregedni, úgyhogy ne hagyd ki ezt a turnét” – ezzel az őszinte figyelmeztetéssel hirdette meg tavaszi koncertjeit a Nanowar of Steel

Dan Patlansky Budapesten
Mike Portnoy-jal koncertezik Budapesten a Dream Theater
Először látogat Magyarországra a City Morgue
Megint Budapesten koncertezik Sting
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 shutter island    másfél    gemma arterton    crescend    pacino    dark vibes    arkhorrl    steven wilson    the dark knight rises    bardo    dagoba    primordial    warrant    imminence    aaron eckhart    orden ogan    dordeduh    alterdistrict     király!    farrelly    bon scott    varga zsuzsa    égi kávéház    adrian smith    kerecsensólyom  

r42
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!