lemezajánló [nagylemez]  2007. január 3. szerda   10:11

nincsen hozzászólás

  A mai időkben, amikor végeláthatlanul özönlenek a (jobb-rosszabb) metalcore lemezek, a hardcore rajongó szinte reflexszerűen nyúl vissza a műfaj egyszerűbb ágához, így óhatatlanul felértékelődnek a sokszor tényleg felüdülést jelentő old school HC lemezek. Többek között a Hatebreed, a Born From Pain és a Madball igyekszik azon, hogy alternatívát nyújtsanak a most futó (ki tudja, meddig tartó), göteborgi melódiákat elcsenő metalcore trenddel szemben, de ebbe a sorba beilleszthető a Death Before Dishonor gárdája is, akik egy igen figyelemreméltó, zúzós anyaggal jelentkeztek.
  
  Barátok, család mindörökké - hirdeti a lemezcím. Meghitt, emelkedett megfogalmazás. Namármost, a meghittség és az emelkedettség az, ami leginkább hiányzik a Death Before Dishonor legújabb alkotásából. No de hát mit is várjunk egy old school HC csapattól? Hát persze, hogy súlyos riffeket, kiakadt üvöltést, kemény szövegeket és súlyos riffeket... És így tovább. A Hatebreed és a Born From Pain igazán egyszerű (sőt, véregyszerű) formában tálalja a műfajt, ezzel szemben a Death Before Dishonor palettája valamivel színesebb, mind tempók, mind nóták tekintetében, de csakis minimális mértékben. Rögtön egy Born From Misery névre keresztelt felütéssel indul az album, a gitárhangzás kellemesen ledörzsöli az arcot, mialatt a banda azért beveti a jó kis hardcore kliséket (tempós indítás, egy kis közétempós trappolás, majd a végefelé menetrendszerű belassulás). A második Endless Suffering felépítése is ebben a szellemben történt, a falbontás tehát folytatódhat... És ahogy haladunk végig a lemezen, a hatásvadász megközelítés (s ugyanaz a dallamvilág) a meghatározó. Ez nem feltétlenül negatívum, hiszen ebben a stílusban nem lehet nagyon újat alkotni, emellett az anyag sodor magával, így az unalom nem gyakori vendég a hallgatáskor. Szép számmal vannak emlékezetes momentumok, s ezek bőven eladják a Friends Family Forever-t: a már említett Endless Suffering betonozós nyitása, a Never Again kicsit Rotting Christ-szerű kezdése, vagy éppen a Walk Away gyaluló thrash-elése. Ezek is mutatják, nem egy végig tika-tika tempót alkalmazó csapattal állunk szemben. A gitárszólók teljes hiánya viszont nem tetszik: pár élvezetes gitárbűvészkedést feltétlenül elbírt volna a lemez. A szövegek a jól ismert hardcore témákat vesézik ki, ez a szövegkönyvet böngészve egyből kitűnik: Ill turn it around and you will fear my fucking face/and every morning I wake/Im overcome with hate vagy éppen Ill fight for my brothers/Ill die for my family/dont preach about peace, de nincs ezekkel semmi baj, ehhez a zenéhez ezek a szövegek illenek. Meg alapvetően mindenki a zenéért hallgatja a hardcore-t. Az album végén hat koncertfelvétel is helyet kapott, melyek hangzása nem veszi fel a versenyt a stúdiófelvételével: az ének például túlságosan hangos, teljesen elnyomja a gitárokat. A lendület megléte viszont nem kérdőjelezhető meg.
  
  A mai hardcore termésben abszolút (jóízűen) fogyasztható a Friends Family Forever, a metalcore dömpingben pedig különösen kellemes hallgatni. Tegyétek ezt Ti is!
  
  01. Born From Misery
  02. Endless Suffering
  03. By My Side
  04. Never Again
  05. Walk Away
  06. Dying Inside
  07. Curl Up And Die
  08. Games Over
  09. Dead To Me
  10. 6.6.6. (Friends Family Forever)
  11. Born From Misery (Live)*
  12. Curl Up And Die (Live)*
  13. Friends Family Forever (Live)*
  14. Endless Suffering (Live)*
  15. Never Again (Live)*
  16. True Till Death (Live)*
  
  *Bónusz számok

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: