szerző: Sőrés ZsoltA láthatatlanfilmek klubja - A démonizáció útjai, avagy a holtak visszatérése című sorozatának két utolsó vetítése a Ludwig Múzeumban 2006. december 15. és 30. 18:00. Budapest - Ludwig Múzeum Művészetek Palotája (IX. Komor Marcell u. 1.)
2006. december 15-én pénteken és december 30-án szombaton 18 órakor az alábbi négy filmet tekinthetik meg az érdeklődők:
2006. december 15., péntek, 18:0021:00
Glauber Rocha: Maranhăo 66 (11 perc, 1966) (fekete-fehér, brazil, portugál nyelven, angol felirattal)
José Sarny kormányzó Maranhăóban 1966-ban: a valóság képei és a demagóg szólamok egymásra vetítése. Klasszikus, politikus dokumentumfilm a brazilok legradikálisabb rendezőjétől.
Glauber Rocha: Terra em transe / A föld transzban (106 perc, 1967) (fekete-fehér, brazil, portugál nyelven, angol felirattal)
Időtlen filmallegória egy írónak az ingatag és elzüllött politika elleni, kilátástalannak tűnő harcáról, a mindenkori politikai illúzióvesztésről, Brazília felemelkedésének lehetetlenségéről ciklikus-mitikus időszerkezetben, flashbackekben és expresszív-szürrealista vizualitással elbeszélve.
Ezen a napon a láthatatlanfilmek klubja vendége lesz: Kiss Nándor brazil származású fiatal filmes Săo Paulóból, Glauber Rocha munkásságának a kutatója + meglepetés akció!
2006. december 30., szombat, 18:0021:00
Samuel Beckett Alan Schneider: Film (21 perc, 1965) (fekete-fehér, USA)
A szerkezet szigorúan rondó jellegű. A nyitó közeli kép az egész vásznat betöltő szemet mutat, a huszonkét perc múlva látható zárókép pedig azt a vak szemet, amelyet a film folyamán fekete kötés takart. Mindez valószínűleg Beckett látására utal, aki ebben az időben már bal szemére majdnem teljesen vak volt és jobb szemével is csak gyöngén látott. Amikor tehát azt mondják, hogy e film főszereplője a vizuális érzékelés, akkor ez kiegészítendő: nem csupán a vizuális érzékelés, hanem egy sajátos, egyedi módon károsodott változata. Vagyis: Beckett szemével látjuk a filmet, a kamera igyekezett a becketti látást utánozni, mégpedig nemcsak filozófiai-esztétikai, hanem optikai értelemben is. (Török Gábor, Filmvilág 1990/6.) Beckett mesterének tekinti [a filmben szereplő Buster] Keatont. Filozófus a bohócot? S miért ne?! Annál inkább, mivel a Beckett-darabok előadási módja csupán Keaton-bohóctréfákként képzelhető el. Beckett filozófiai farce-ainak mélyén Keaton bölcseleti bohózatai ülnek meg. Az ír színész modellül szolgált az ír költőnek abban a tekintetben, hogy létezik egy bölcseleti komédianyelv, amelyik nemcsak a mulattatás, hanem a lényegre való rárémítés mondattanát írja ki. (Molnár Gál Péter, Filmvilág 1980/6.)
Három asszony megmássza a lépcsők hihetetlen labirintusát, amely egy ősi elhagyott gyár tornyában van, hogy szembenézzenek azzal az entitással, amely megölte az Univerzum Teremtőjét. Lassú, hipnotikus eposz a káoszban való létről, Tarkovszkij nagy pillanatait is idéző álomszerű modorban, erőszak és szépség, teremtőerő és szeretet összefüggéseiről, túl időn és téren, valamikor az emberiség utolsó pillanataiban. Spirituális vándorút Michael Tolkin The Rapture (Elragadtatottság), Tarkovszkij Stalker és Vincenzo Natali Cube (Kocka) című filmjeinek mentén az életfeladatokról, a kozmoszról, az időtlen várakozásról.
A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A filmeket DVD-ről vetítjük. A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!
15:36
