beszámoló [koncert] 2006. december 11. hétfő 12:52
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóMásfél, Jazzékiel 2006. november 10. Almássy Téri Szabadidőközpont
Másfél vagy Korai Öröm? Nehéz volt választani, hogy hova menjünk, a Másfél vagy a Korai Öröm fellépésére. Mindkét döntés elfogadható volt. Véleményem szerint az járt jól, aki hol itt, hol ott tűnt fel, mert így mindkét produkció hangulati töltéből kaphatott valamennyit. Én az Almássyt választottam
A korai örömöm és sóhajom ez alkalommal se talált meghallgatásra, mert péntek ide, péntek oda, erről a koncertről sem sikerült időben hazaérkeznem, mert a Jazzékiel - papírforma szerint - 21.30-as és a Másfél 23 óra utáni kezdése szinte lehetetlenné tette. A kezdéssel járó csúszás valahol érthető, mert a Gödörben a hasonszőrű muzsikus gárda, a Korai fellépése keresztülhúzta a terveket (mind itt az Almássyn, mind a Gödörben). Egy kicsit ijesztő volt a kezdeti létszám, de nem kellett csalódni, mert szép lassan megtöltötték a helyet az éjszakai arcok a Másfél koncertjén. Az est felvezetésében ez alkalommal a tehetséges jazz-funky-rock muzsikát vegyítő Jazzékielre esetett a választás. Az együttesre maximálisan jellemző a fiatalos lendület, remek zenei érzék, kiváló csapatmunka. A produkciójuk alatt felmerült bennem a kérdés, hogy nem érne többet ez a zenekar, ha ez a túlfűtött énekes más csapatban fejtené ki tevékenységét? Szerintem igen. Rájuk is igaz az a gondolatsor, hogy néha többet ér maga az instrumentalitás, mint a szövegvilággal megfűszerezett muzsika. A Jazzékiel zenéjére jellemzőek igényesen megválasztott zenei betétek, melyet akarva-akaratlanul szétbomlaszt az énekes orgánuma. No de inkább haladjunk tovább, mert az est főzenekara miatt toltuk le az arcunkat.
Közhelyesen hangzik, de a Másfél az Másfél, se több, se kevesebb - még annak ellenére sem, hogy tagváltásokkal sokak szerint egy picit szétzilálódott a zenekar. A régi elsüllyedt, és egy új született a régi romjain. Ez csak félig igaz, mert a Másfél minden téren meg tudott újulni úgy, hogy nem veszítette el eredetiségét és hangzásvilágát. Még szélesebb és még tágabb spektrumon tudja tálalni a Másfél világképét a hallgatóságnak. Belemagyarázhatjuk ebbe a változásba, hogy rossz és nem igazi, de nem az! Mert az eredeti Másfeles vonalat még nem tudják túllépni, akkor se, ha ezt szeretnék, mert a zenéjük génjeibe bele van égetve a jól megszokott Másfél védjegye. Nem utolsó sorban az elhangzott több mint 10 dal 95%-ban igaz a Ballast és az El Garde! albumokat érintette, a Hűtőfürdőtől egészen a Varnyúig, mely teljes egészében megállta a helyét. Ezekben a dalokban szinte újra felfedezhettük a zenei sokszínűségüket, a skatól egészen a funkyn keresztül a rockig. E stílusokkal tűzdelt produkció véleményem szerint még izgalmasabbá tette az estét.
Itt most egy röpke gondolatjátékra szeretném felkérni kedves Olvasóinknak, hogy szerintük melyik zenekari felállást részesítenék előnyben, és vajon a képzeletbeli mérleg melyik oldalra billenne, a csellósabb vagy a cselló nélkülire? Az eredmény szerintem még most is a régebbi csellósabb felállás javára dőlt volna el, de fogadjuk el, hogy a fejlődés a dolgok nyitja és nem a visszamutatás vagy a helyben topogás. Az a volt és ez a jelen. Az idő kerekét és a fejlődést nem szabad és nem is ildomos megállítani, mert jelen esetben a Másfél az egyik legjobb példája annak, hogy le tudták rázni a port magukról és koncertről koncertre megfrissülve újabb arcukat tudják nekünk mutatni. És talán épp ezért a Másfelet nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról. Ezt bizonyítja az a megközelítőleg 625 -650 lenyomott koncert és 10 album (Mese 1993; Kínai Nátha 1994; Viperagarzon 1996; Villamos 1997; Katasztrófamámor 1998; Angyaltojás 2000; Rádióbarátnő 2000; Móni 2001; Ballast 2003; En Garde 2005), ami minőségi változás és kompromisszum nélkül készült. Kérem szépen, ennyi a Másfél mérlege. Akinek esetleg tovább kétsége lenne a zenekarral kapcsolatban, az nyugodtan megpróbálhatja utánuk csinálni. De gondoljunk csak bele: az a több mint 10 év (színpadon, úton és stúdiókban eltöltött végtelen órák), mely végigkísérte a zenekart, mégis túl tudta élni (kétség nélkül) a tagváltással járó törést. Ez van most. Végülis nem kell más, mint jó adag effekt-hegyek, funky és pszichedelikum és az ezt átadó 4 emberes fanatizmus, maga a Másfél. A csapat maga hihetetlenül precíz, ötletes és alkotó a mai napig. Ennek a jegyeit hallhattuk ezen az estén.