hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. december 15. péntek   14:14
nincsen hozzászólás

szerző: ma
Bryan Adams
2006. november 21., Papp László Budapest Sportaréna

  Ismét itt járt nálunk a fotós srác a szomszédból. Harmadszor jött, és ezúttal két várost is útba ejtett hazánkban, miután szinte végigturnézta az évet: a budapesti koncert után két nappal Lukács Laci kedvenc turnéhelyszínén, a debreceni Főnix Stadionban tépte a hathúrost.
  
  Amióta nyáron részese lehettem Billy Idol előzenekar nélküli, pontban a kiírás szerinti nyolc órakor bedörrenő, egyébként pedig teljesen korrekt cyberpunker-nem-vén-punker show-jának, azóta még inkább szem előtt tartom az időben érkezés betartását. Az nyilvánvaló volt, hogy ezúttal sem lesz vendégzenekar, de szerencsére bőven volt idő sörtankolásra, persze szigorúan csak a szezonhoz melegen ajánlott forralt bor után. Bizonyos tévécsatornák állításával ellentétben (vagy az írott sajtó becslésével megegyezve) hozzávetőlegesen erős fél ház, illetve igen szellős háromnegyed ház fogadta Bryan Adamséket a Sportarénában, és ez a létszám kecsegtetően hatott, figyelembe véve, hogy lesz még egy debreceni előadás is.
  
  Nem sokkal az I Fought The Law oldie illetve Clash sláger után, fél nyolc elmúltával, megjelent a színpadon Bryan Adams és barátai, és már dörrent is a Room Service. Öltözetnek maradt a farmer és a fekete póló mind az öt arcon, mint ahogy a Turbonegro és a szépemlékű Geg is kitalálta a maguk sajátos kiállását. A hangzás remek volt, mondhatni kompakt diszk minőségű, és a műsor során fokozatosan tudatosult bennem, hogy bizony Bryan élőben is nagyon tud énekelni, méghozzá nem akárhogyan. Negyedévszázad minőségi rock és eladott lemezmilliókkal a háta mögött is máig egy közvetlen és szerény zenész, és az évek sem fognak rajta. Nagyszerű dalszerző és énekes, mintsem virtuóz gitármágus, de a hat húrral is legalább olyan lazán bánik, mint földijei a favágó szerszámmal a kanadai erdőkben. Négy gitár biztosan megfordult a kezében a kétórás program alatt, legyen az a Stratocaster, vagy a Brian Setzer és hogy mondjunk még egy b betűs alap arcot Billy Duffy védjegyévé vált Gretsch. A látvány kimerült a háttérre vetített pazar fény kavalkádban, meg persze a zenészeken, akik szerencsére nem szeretnek megelégedni az öreguras egyhelyben állással, így élvezet volt nézni Keith Scott gitárjátékát, ahogy pörgeti a hangszert a dereka körül, vagy csak ízes szólókat penget.
  
  Sorra jöttek az ismert dalok, Somebody, Open Road, 18 Till I Die, Night To Remember. Viszonylag jól felosztották az akusztikus és a rock dalok sorrendjét, ettől függetlenül én simán kibírtam volna kevesebb akusztikával, és több torzítással. Ahogy a Twisted Sister megírta a maguk világslágerét Were Not Gonna Take It címmel a rocktörténelem során, úgy Bryan Adams is szerzett egy hasonló kötelezőt. Persze egy jó ideje már Adamsék sem követik el azt a formát, hogy valamikor a buli végén vessék be a nagyágyút, dupla hosszúsággal (pedig de bírtam volna), ennek megfelelően körülbelül a műsor felénél megjött az a nagyszerűen egyszerű riff a Summer Of 96 bevezetőjével, és abban a pillanatban már biztosan tudható volt, miért is volt rendjén az a sok gyakorlás Jimmyvel és Jodyval ujjvérzésig. Elmondták már sokan, de én is csak megerősíteni tudom, hogy ez a dal az egyik, ha nem a legjobb Bryan Adams szerzemény nem hiába kölcsönözött és készítette el az Aurora is a maga frappáns verzióját 88 telén címmel , még ha a hatása nem is sikerült akkorára, mint azon a bizonyos londoni, Wembley stadionos felvételen 92-ből. Igaz, ott nagyobb volt a közönség, és több csaj énekelt. A szánk így is fülig ért, az Everything I Do alatt nekem viszont enyhén, de jól leplezve lebiggyedt. Hiába, talán túl sokszor láttam annakidején a Robin Hoodot Kevin Costnerrel, ez a ballada azóta sem lett a favoritom. Az öngyújtós hangulat persze adott volt, mint ahogy az a jól bevált ötlet is, hogy a When Youre Gone duettjéhez kéretik egy hölgy a porondra. Kicsit úgy hatott ez, mint tavaly a nagyszerű Green Day bulin, ahol Billie Joe egy egész zajbrigádot toborzott a színpadra, csak ezúttal megasztáros vájt füllel hallhatóan szakszerűbben működött a gépezet. A szerencsés hölgy a 19 éves Ujszigeti Anna lett, aki a szégyenlősség fogalmát nem ismerve állt ki Bryan mellé, és felelt korrekt angolsággal a jópofa kérdésekre. Az pedig simán aranyosan mutatott, hogy néha vízszintes irányú fejrázással és közben yes-szel válaszol, és Bryan végig közvetlen volt vele. Anna elmondta, hogy színésznő és/vagy énekesnő szeretne lenni, és a duettben is ügyesebben énekelt, mint némelyik gimis csaj Alvin És A Mókusok koncerten, színpadra híváskor, az apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne refrént üvöltve. Szép volt, Anna, sok sikert a jövőben!
  
  Megyünk tovább, Its Only Love, Hearts On Fire, Heaven. A Cloud Nr. 9 szintén ütős dal, és nem a rádiók köztudottan jó ízlése miatt, hanem csak mert tényleg az. Run To You lendületesen, majd a Best Of Me, amely alatt Bryan előrejön a közönség soraiba, és ha nem is vetődik a tömegbe, azért a maga módján ő is hardcore, és nem is kell félteni, amikor alig látszik ki az embertengerből. Az éneket végig tartja, és úgy láttam, hogy a mikrofont sem akarja zsebre tenni senki. A koncert végére egy kisebb akusztikus csokrot kapunk, mint ráadás, aminek nem örültem magamból kikelve, de szerencsére már korábban felkészültem, hogy nem maradhat ki a Please Forgive Me líra, mint ahogy a három muskétásos film Rod Stewarttal és Stinggel közös All For One műve, ám ezúttal csak Bryan és egy szál gitár a képlet. Nem tudom, mennyire szerencsés akusztikus blokkal zárni egy tökösen laza és lazán tökös koncertet, de ez már csak így van 06 őszén.
  
  Ismét itt járt nálunk a fotós srác a szomszédból. Mi pedig a forralt bor irányába haladva, elismerően nyugtázzuk, de jó, hogy megvette az első hathúrosát a filléres boltban.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2020. június 8.
Black Veil Brides a Budapest Parkban
2020. június 17.
Hey, June!
2020. június 19.
Bonnie Tyler koncert jövőre a Barba Negra Track-ben
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
 kiemelt 
Richie Kotzen 2021. Budapest
  
A 2017-es Salting Earth után idén februárban új lemezzel jelentkezik Richie Kotzen

Sons Of Apollo 2021.
Loudness 2021. DURER KERT
Carl Palmer’s ELP Legacy az A38-on
Joe Satriani a Barba Negra Track-ben
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 welicoruss    lacuna coil    wendigo    való világ    drone    tsjuder    divided multitude    bury tomorrow    jeszenszky istván    slipchaos    danny devito    ben barnes    doves    motorjesus    killchain    imák    nine inch nails    heaving earth    zinfield    space battleship yamato    die hard    sin of god    paul    james sullivan    nasmith  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!