hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. december 13. szerda   13:34
nincsen hozzászólás

szerző: Eugene
Glenn Hughes
2006. november 18. Budapest, A38

  Glenn Hughes-t nem lehet egyetlen kézlegyintéssel elintézni. Hogy is tehetné az emberfia, ha a rocktörténelem egyik legjobb hangja kerül szóba? Az 1952-ben, Cannock-ban született énekes a funk rockot játszó Trapeze-ben kezdte pályafutását, hogy aztán 1973-ban a Deep Purple-be beszállva végképp beírja magát a Rock Nagykönyvébe. A bíborosokkal négy albumot adott ki, majd a zenekar feloszlása után elkezdte szólókarrierjét, hogy páratlan hangját immár korlátok nélkül csillogtassa. Jónéhány világsztárral dolgozott együtt, többek között: Gary Moore-ral, a Mötley Crüe-vel, a Whitesnake-kel, vagy épp Tommi Iommi-val. Régi, kábítószeres korszakát már 1991-ben lezárta, bevallása szerint ekkor világosodott meg, azóta megtisztulva, ám hatalmas lelkesedéssel teszi a dolgát.
  
  Az A38-as hajó gyomrában hatalmas tömeg várta a Mestert, s a 8 órás beengedés után várhatott is egy órát, de ahogy körbenéztem, ez senkit sem zavart. Kedélyesen elbeszélgettek egymással az emberek, én egy korsó sör elfogyasztásába kezdtem. Majd 9 óra tájban hirtelen elsötétült a terem, és felcsendültek a Valiant Denial hangjai Jeff Kollman gitáros tolmácsolásában. Glenn Hughes hatalmas mosollyal lépett a színpadra, ez már előre jelezte, hogy remek estének nézünk elébe. A hosszúra nyújtott bevezető után aztán beérkeztek a funkys ütemek, és Glenn védjegyszerű dallamai. A hangzás egyáltalán nem hagyott kívánnivalót maga után, tisztán, egymással harmóniában szólt minden egyes hangszer. Természetesen Glenn volt a középpontban, emberünk feltupírozott hajjal, napszemüvegben, jellegzetes basszusgitárjával a kezében remekül dalolt! Farzsebből kiénekelte az egyébként elképesztő hangterjedelmű énektémáit, sokszor improvizált. Turnézenészeit is jól választotta ki, mind Jeff Kollman gitáros (akit egyébként Glenn Los Angeles legjobb húrbűvölőjeként mutatott be), Mark Mondesir dobos és Anders Olinder billentyűs kiválóan látta el feladatát. Jeff a Valiant Denial bevezetője alatt még rontott egy keveset, de aztán rendesen felszabadult, s nem lehetett panaszunk játékára. Mark Mondesir-re nagy szükség volt a pattogós, funkys alapok prezentálásánál, a fekete srác roppant feszesen, ám nagy feelinggel ütött. Anders látszólag szürke eminenciásként tette a dolgát, de csak látszólag. Ízléses játéka remekül díszítette ki a basszus és dob vezérelte, dögös alapokat. Egyébiránt mindhárom zenész külön hangszeres szólóval is szórakoztatta a nagyérdeműt.
  
  S most vissza Glenn-re. Egyszerűen színpadra született, ebben nincs vita. Szerencsére abszolút nem a beképzelt, öntelt rockénekesek közül való, épp ellenkezőleg. Boldogságát szinte kézzel lehetett tapintani, pár szerencsés rajongóját egy-egy mosollyal is megjutalmazta. Hatalmas lelkesedés, egyben a közönség iránti tisztelet sugárzott róla az egész show alatt. Néha hosszasan (egyben szívmelengetően) szólt a megjelentekhez - szerintem kevés olyan zenész van, aki jobban szeretné a rajongóit, mint Glenn!
  
  Nem voltak hullámvölgyei a koncertnek, mindvégig magas volt a színvonal. Olyan számokkal, mint a Black Light, a Monkey Man, vagy a Nights In White Satin mondjuk nem is lehet hibázni. A Nights In White Satin balladáját különösen borzongató volt élőben hallani. Egyszerű akkordmenetre épül a szám, mégis roppant hatásos. Hasonlóan kellemes volt a Monkey Man átvezetőjének visszafogott énektémája is, hogy aztán berobbanjon az elementáris refrén; a kontraszt koncerten még jobban megmutatkozott. De megemlíthetem a Deep Purple-dalcsokrot is (Mistreated, You Keep On Movin, Burn) mivel ezek adták az est karcosabb oldalát, fokozva az egyébként is elementáris hangulatot. Fel lehetne citálni a teljes programot, én viszont már csak a ráadásban elhangzott Soul Mover címét említeném meg: ez a koncert nem csak a lelket mozgatta meg, hanem a testet is.
  
  Mindent egybevetve: Glenn Hughes nem csupán életjelet adott magáról (azt mindenki tud), hanem fenomenális bulival ajándékozta meg az A38-as hajóra ellátogató rajongótáborát. Ha minden igaz, a következő turnéján újra útba ejti fővárosunkat, ez pedig - bizton állíthatom - egy újabb frenetikus, „lelket megmozgató” koncertet fog jelenteni.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Glenn Hughes hivatalos oldala

Az A38 hivatalos oldala

 programajánló: 
2024. április 20.
Dan Patlansky Budapesten
2024. április 25.
Amit még sohasem láthattál a Parkból - a kulisszák mögé enged betekintést a Blahalouisiana vadonatúj live session videója
2024. április 26.
Megint Budapesten, most a Barba Negra-ban koncertezik a Nanowar of Steel
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
 kiemelt 
Megint Budapesten, most a Barba Negra-ban koncertezik a Nanowar of Steel
  
„Kezdünk megöregedni, úgyhogy ne hagyd ki ezt a turnét” – ezzel az őszinte figyelmeztetéssel hirdette meg tavaszi koncertjeit a Nanowar of Steel

Dan Patlansky Budapesten
Mike Portnoy-jal koncertezik Budapesten a Dream Theater
Először látogat Magyarországra a City Morgue
Megint Budapesten koncertezik Sting
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 whitechapel    seven kingdoms    posthum    sziget 2011    soundmirror    spi    greg graffin    glen matlock    hazai termék    i divine    novarock 2012    textures    in extremo    chris hemsworth    velvet revolver    abysmal torment    nevermore    dead kennedys    Árstíð    shakespeare    crazy mama    voltfolió    ego project    alight    jeff bridges  

r41
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!