beszámoló [koncert]  2006. december 3. vasárnap   10:21

nincsen hozzászólás

  A svéd death metal rajongói számára álomturnénak nevezhető Masters Of Death sajnos Magyarországra nem látogatott el, de nem is olyan messze, Bécsben lehetőség nyílt elcsípni a négy nagyszerű bandát a Planet Music klubban. A stílus elkötelezett rajongójaként nagy várakozással tekintettem a koncert elé, és már a cikk elején elárulom, hogy nem is kellett csalódnom!
  A turné érdekessége a nagy neveken kívül az volt, hogy minden este más sorrendben léptek fel a zenekarok, így már el is indultak a spekulációk, találgatások, hogy Bécsben végül milyen sorrendben fognak a színpadra lépni kedvenceink. Ezen az állomáson az Unleashed, Entombed, Dismember, Grave sorrend alakult ki. Mindegyik banda körülbelül háromnegyedórát játszott, tehát a sorrendnek végül is nem volt túl nagy jelentősége.
  
  A lánccsörgős death metal zenekarok előtt a belga Exterminator nevű zenekar igyekezett bemelegíteni a megjelent közönséget. Az 1991-ben alakult, kiadó nélküli banda nemrég jelentette meg Slay Your Kind című második lemezét. A fél órás fellépésük során főként erről az albumról játszottak, valamint elővettek pár régebbi szerzeményt a Mirror Images című debütalbumukról is. Egész élvezetesen adták elő pőre death/thrash számaikat, bár a kissé jellegtelen muzsikájukkal nem tettek rám mély benyomást. Sokkal egyénibb riffek kellenének, és emlékezetesebb számok. Ezen kritikai megjegyzések ellenére jó bulit adtak, kellemes kezdést szolgáltattak a koncertekben bővelkedő estéhez.
  
  Utánuk pedig egyből jött az Unleashed, és egy lehengerlő koncertet adtak! Johnny Hedlund frontember vezetésével nagy erővel és energiával adták elő a viking mentalitásból táplálkozó death metal muzsikájukat. Az egyszerű, lényegre törő és fogós számok élőben kiválóan érvényesültek. A remek hangzásnak köszönhetően elemi erővel csendültek fel az olyan himnuszok, mint a Death Metal Victory, a To Asgaard We Fly vagy a Neverending Hate. A Midvinterblot című új lemezről is hallhattunk pár dalt a Blood Of Lies és az In Victory Or Defeat képében, de leginkább az első két lemezre koncentráltak. Ez egyébként a többi zenekarra is vonatkozott: ez a turné legnagyobb örömömre főként a régi svéd death metal alapművek felidézését helyezte középpontba. Különösen kellemes perceket okoztak még az Into The Glory Ride, a Before The Creation Of Time és a The Immortals című szerzemények, de az összes számot megemlíthetném. Az osztrák nézők is nagyon élvezték az előadást, nem lehetett panasz a koncert hangulatára. Látványelemként pedig a tülkökből való ivászat és locsolgatás is helyet kapott, bár ennek sajnos a negatív következményét is el kellett szenvednem a rám öntözött sörnek köszönhetően.
  
  Utánuk a korai idők svéd death metaljából deathnroll stílusra áttért Entombed koncertje következett. A nyáron Mezőtúron is koncertet adó zenekar nemrég adott ki egy kislemezt Serpent Saints címmel, és a mostani fellépést az erről származó When In Sodom című nótával kezdték. Ami legelsőre szembetűnt a koszos, zajos hangzás mellett, hogy L.G. Petrov barátunk kissé talán többet ivott a kelleténél. Az elfogyasztott alkohol szerencsére az énekesi teljesítményét nem befolyásolta, így kellő tálalásban élvezhettünk a jobbnál jobb Entombed szerzeményeket. Annál is inkább, mert ezen az estén főként az első két lemezre koncentráltak. Így hallhattuk a Clandestine-ről a Crawl, a Stranger Aeons és a Sinners Bleed című számokat, és a Left Hand Path-ről megidézték nekünk a zseniális címadó mellett a Revel In Flesh című szerzeményt. Alex Hellid gitáros nagy fölénnyel kezelte hangszerét, magabiztosan oldotta meg egyedül a gitárosi teendőket. Szemébe húzott kötött sapkával, feszesen és pontosan játszotta a remekbe szabott riffeket és szólókat. Uffe Cederlund kiválása után nem vettek be újabb tagot erre a posztra, és láthatóan így is nagyon jól boldogulnak, de meg kell jegyeznem, némely szerzeménynél hiányzik nekem a másik gitár jelenléte. Ettől eltekintve egy nagyszerű produkciót tekinthettünk meg, egy igazi tökös, zajos svéd death metal bulit adott az Entombed. Mostanában nem szoktak ennyi régi számot játszani, így különösen nagy örömmel töltött el, hogy élőben is hallhattam ezeket az örökbecsű szerzeményeket.

  A harmadikként fellépő Dismember pedig szerintem az este legjobb fellépését produkálta. Vidáman, mosollyal az arcukon adták elő a klasszikus svéd death metal stílusban íródott mesterműveiket. Az este folyamán fellépett zenekarok közül ők azok, akik a legközelebb állnak a kezdetekkor játszott muzsikájukhoz, akik szinte egyáltalán nem változtattak a zenéjükön az évek során. Fennállásuk alatt mindvégig minőségi művekkel kényeztették a rajongókat, így mindenképpen elismerés illeti őket. Élőben is erőteljesen dörrentek meg az olyan örökbecsű Dismember szerzemények, mint az Override Of The Overture, a Skinfather, a Casket Garden, a Bleed For Me, a Skin Her Alive vagy épp a koncertet záró Dreaming In Red. A The God That Never Was című új lemezről is hallhattunk két dalt a Time Heals Nothing és az Autopsy című számok képében, valamint a Where Ironcrosses Grow című albumról származó, csodás dallamokkal bíró Tragedy Of The Faithful is kellemes perceket okozott. Az eljátszott számok sorából egyedül az Of Fire-t hiányoltam kissé, de remélhetőleg legközelebb ezt is hallhatom tőlük. A kissé meghízott Matti Kärki remek frontember, az egyik szám alatt viselt mókás maszkkal nagy vidámságot, jó hangulatot teremtett a nézők körében. A többiek is remekül zenéltek, David Blomqvist gitáros nagy szakértelemmel bűvölte hangszerét, bár néhány helyen nem igazán lehetett hallani a káprázatos szólóit a hangzás apróbb hibájának köszönhetően. Ettől az apró malőrtől eltekintve a hangzás is jó volt, így egy nagyszerű előadásnak lehettünk részesei. Idén már másodszorra láttam a Dismembert, és egyszerűen nem tudnak élőben hibázni! Bármikor szívesen újra megnézném őket!
  
  Végül a Grave koncertje zárta az estét. Ők is egy nagyszerű lemezzel jelentkeztek nemrég az As Rapture Comes képében, és élőben is kellő erővel prezentálták a svéd halálfém erejét. A hosszú szőke hajú Ola Lindgren énekes/gitáros egymás után vezette elő a Grave klasszikusokat. Főként a korai érából mazsoláztak: elhangzott az Into The Grave című első albumról a remek címadó és a Deformed című szerzemény, a Youll Never See című lemezről hallhattuk a címadó nótát, és a Soulless lemezt a Turning Black és a Soulless című dalok képviselték. A visszatérő Back From The Grave című albumról előkapták a Rise című nótát és az erőteljes új lemezt a nagyon jól sikerült Burn című szerzemény képviselte. Az eljátszott számok összeállításával tehát nem volt gond, azonban a zenekar előadását kissé egyhangúnak találtam. Lehet, hogy már csak a fáradság jelei mutatkoztak rajtam, de az egy helyben álló zenészek által játszott komor témák néhol már monotonnak tűntek. Persze ezzel nem akarom kisebbíteni a Grave érdemeit, mert a többi svéd zenekarral együtt ők is egy remek előadást nyújtottak ezen az estén.
  
  Összességében elmondhatjuk, hogy mindenki elégedetten távozhatott a Planet Music-ból. Egyik banda teljesítményére sem lehetett panasz, remek koncerteknek lehettünk részesei. Nem mindennapi, maradandó élményt nyújtott egy este alatt látni a svéd death metal négy kiemelkedő bandáját. Ki tudja, hogy mikor láthatunk ilyen összeállítást még egyszer. Tehát mindenképpen megérte elutazni Bécsbe, és remélem, hogy még sok ilyen csodás összeállítású turnét tekinthetek meg a jövőben!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: