szerző: Maróti DaniVíg Mihály: Egy elfeledett műfaj avagy nincs új a Nap alatt Ady Endre és Petőfi Sándor költeményei Bahia
Mielőtt betennék a lejátszóba egy-egy új CD-t, mindig hosszasan nézegetem a borítót. Ledőltem hát az ágyra, és ezen a szomorkás, esős koraesti órán kézbevettem a barnás-fekete, igazán szép borítólapot. Az oldalakon három költővel néztem farkasszemet, miközben az eső bódítóan kopogott az ablakpárkányon, és a szél szellemeket idézően süvített a rosszul szigetelt lakótelepi lakás hasadékain. Három költő. Egy élő, s két holt. Egyikük most nem költői minőségben, hanem mint előadó, ki Édesanyjának küldi ezeket a verseket, aki megtanította Őt olvasni.
Tovább olvasgatom a barnás lapokat:Ki volt Petőfi Sándor? Ki volt Ady Endre?-Nagyon!
Jó mondat. Igazán jó. Víg Mihály minden mondata jó.- Gondolom magamban, és hozzáteszem, hogy lehet, hogy elfogult vagyok.
Felállok, s beteszem az ugyancsak barnás színezetű korongot a lejátszóba, s lenyomom a play-t. Víg Mihály dörmögős hangja, mint lágy zene csendül fel. Az ablakhoz lépek, félrehúzom a függönyt, s nézem a csepergő esőt. Közben Víg A munkácsi várban című Petőfi verset szavalja.
Visszafekszem az ágyra, s csukott szemmel hallgatom a megrendítő verssorokat.
Ilyen hanghordozót ma már nem szokás készíteni. Igaz, olyan dalokat sem szokás énekelni, amilyenek a Balaton számok. Én szeretem a Balaton dalait, és szeretem ezt a vers CD-t is, minden hibájával együtt, mert hibái bizony vannak. Sajnos egyik vers hangosabb, mint a másik, néhol zajos a felvétel, és Mihály néha motyog. Igaz, ez a motyogás Víges, és így, mint stílusjegyet abszolút elfogadhatónak gondolom.
Hallgatom a verseket, némely idegenül cseng fülembe, némelyiket olvastam már. A meghívott halál című vers közben átfut az agyamon, hogy Mihály és ez a CD egy kapocs. Egy kapocs, egy híd az élők és a holtak között.
Képszakadás. Mire felébredek már a CD nem szól, csak az eső zenél, és versel tovább