hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. november 20. hétfő   15:22
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Amon Amarth, Wintersun, Tyr
2006. november 12, Wigwam

  Igen régen járt már felénk a svéd Amon Amarth, a 2001-es Summer Rocks volt talán a legutolsó fellépésük nálunk. Ennek megfelelően elég sokan voltak kíváncsiak az Amon Amarth, Wintersun, Tyr triumvirátusra, akik ezúttal a Wigwamot tisztelték meg jelenlétükkel.
  
  A klub „beléptető rendszere” még mindig nem működik a legolajozottabban, ennek azok látták a kárát, akik a Tyr előadását is végigkísérték volna. Ugyanis sokan csak akkorra tudtak bejutni, amikor a dán (valójában feröer-szigeteki) csapat már koncertje befejezésénél járt. A Tyr talán csak abból a szempontból fért be az Amon Amarth turnéjába, hogy ők is a skandináv/viking mondakörből merítenek ihletet, zeneileg azonban meglehetősen más vizeken hajókáznak gályáikon. Ők inkább a klasszikus heavy metal irányzatát képviselik, és ha másra nem, az est felvezetésére megfelelő volt a zenéjük.
  A legnagyobb gond velük az, hogy bár nem rossz amit játszanak, de ezeket a dolgokat már mind-mind hallottuk másoktól (leginkább az Iron Maiden-től). Valahogy hiányzik a dög a muzsikájukból, szépen eldallamozgatnak, ikerszólózgatnak, de nincsenek olyan számok, amelyek felforralják az ember vérét. Talán 4-5 dalt játszottak le, annyi elég is volt. De legalább a lánykák csünghettek az énekes kigyúrt férfitestén (a szemükkel).
  
  A Wintersun-t már jóval nagyobb érdeklődés kísérte, ami nem is csoda, hiszen a finnek bemutatkozó lemezét azonnal az egekig magasztalta mind a szakma, mind a rajongók. Az Amon Amarth-ot és a Wintersun-t is láttam már nyáron a szlovéniai Metalcamp fesztiválon, így nagyjából tudtam, mire számítsak tőlük.
  Jari Mäenpää, az Ensiferum-disszidens agytröszt egy nagyon egyedi stílust épített fel a Wintersun-nak. Talán a legtalálóbban extrém power metalnak lehetne nevezni, ugyanis a tipikus finn hagyományokra épülő gyors, dallamos alapokon áll a zene, némi folk-os hatást is magába szívva, és az egész nyakonöntve az extrémebb irányzatok hörgős/károgós énekével, és nyaktörő grind témáival. Ezt így elmondva elég nehéz elképzelni (és különben is a legszánalmasabb, amikor az egyszeri firkász mindenféle saját maga által kreált, sorokon át burjánzó, szörnyszülött definíciókkal és jelzős szerkezetekkel próbál beskatulyázni egy zenekart), szóval inkább a Wintersun című album alapos tanulmányozása a leghatékonyabb megoldás.
  
  Jari-ék programja persze erre a lemezre épült, más alternatíva még egyenlőre nincs. Néhány dalcím ízelítőül: Winter Madness, Beyond The Dark Sun, Death And The Healing, Starchild. Fergetegeset játszott a banda, a közönség is nagyon élvezte, látszott hogy képben vannak az eljátszott számokat illetőleg. A gitárosok, Jari, Teemu és Jukka vigyorogva zúzták a nyaktörő tempókat, a frontember ráadásul remekbeszabott gitárszólókkal is megörvendeztette a népet, nem hozva szégyent Steve Vai-féle Ibanez gitárja névadójára. Mondjuk az énekdallamokat nem mindig tudta megfelelően hozni.
  Különösen látványos volt Kai Hahto, a dobos játéka. Eszméletlen tempót diktált, nem véletlenül „The Grinder” a beceneve. Ráadásul mindezt szinte az egész buli ideje alatt csukott szemmel tette! Amúgy emberünk úgy viselkedett, mintha közvetlenül koncert előtt az öltözőben az évszázad viccét mesélték volna el neki, és végig a hatása alatt lett volna: egész este egy óriási vigyor mögül szolgáltatta gyomorszaggató tempóit. Amúgy szerintem sürgősen szükség lenne egy billentyűsre is a csapatban.
  A Wintersun jött, látott, és győzött; efelől senkinek nem volt kétsége a nézőtéren. Remek bemutatkozást láthattunk a csapattól, reméljük következő albumuk hasonlóan izgalmas eresztés lesz, mint az első. Egyébként ennél a koncertnél bebizonyosodott, hogy (véleményem szerint) mennyivel jobb, ha a dobcucc elöl van, a többi zenész között. Mert így teljesen jól meg lehetett figyelni Kai nem hétköznapi dobjátékát, miközben a szokásos emelvényen, hátul elveszik a dobos a cájg mögött, szinte lehetetlen figyelemmel kísérni, pláne a hátsóbb sorokból.
  
  Az Amon Amarth látványos színpadképpel készült, és mire feltöltődött a nézőtér, a vikingek is belecsaptak a metalba. Természetesen főszerepet kapott az új album, ahonnan máris a Valhall Awaits Me és a Runes To My Memory szántották a hallójáratokat. A közönség persze vette a lapot, óriási őrjöngés indult a dalokra, de a tetőpontot talán a sorban harmadik Death In Fire idején érte el, innentől már végig mozgásban volt az egész nézőtér, lengtek a hajak mindenfelé. A banda is kitett magáért, a zenészek bejárták az egész színpadot, néha pedig az emelvényeken pózoltak. És persze ment a irgalmatlan headbang végig, a deszkákon és előtte úgyszintén.
  Ahogy a Metalcamp-es beszámolóban megírtam, most is jól szórakoztunk azon, ahogy Johan Hegg haja és szakálla az ellenkező irányban pörögnek. A frontember amúgy remekül látta el a feladatát, közvetlen volt és hergelte a közönséget a számok között. Pontosan emlékezett a legutolsó magyarországi fellépésükre, és ígérte, hogy a legközelebbi bulira nem kell majd ennyit várni. Többször is elismételte, hogy mennyire jó itt lenni, jó a buli, jó a közönség, és hogy Magyarország mekkora „metal country”, és Budapest mekkora „metal city”. Kétségtelen, hogy a rajongók lelkességére nem lehetett panasz, de azt elfelejti Hegg barátunk, hogy bizony régen voltunk mi már a „Vas és Acél Országa”, ehhehe...
  
  A buli közben ment tovább, a csapat főleg az utolsó 3 albumáról, vagyis a Versus The World-ről, Fate Of Norns-ról, és a With Oden On Our Side-ról játszott, de nagy örömömre terítékre került néhány korai szám a Once Sent From The Golden Hall lemezről is. Meg kell hagyni, az Amon Amarth nem játszik túlontúl változatos zenét, a 2000-es évek számai mind-mind ugyanabban az egysíkú tempóban hömpölyögnek (de mégis tök jók! teszi hozzá rögtön mindenki), a korábbi nóták gyorsabb és színesebb világa jót tett a bulinak.
  Hegg-en kívül a többi zenész (némi tülökből való kollektív ivászattól eltekintve) nem nagyon kommunikált a közönséggel, ők csak tolták a talpalávalót becsülettel, és lengették a méteres hajukat, ahogy nem szégyellték. A mai bulin is kiélvezhette mindenki azt a tipikus Amon Amath-féle látványosságot, amikor a 4 zenész szinkronban pörgeti szőke rőzséjét a színpadon.
  
  Kb. 1 és negyed óra játék után levonult a zenekar a színpadról, de a talán legnagyobb közönséggkedvencnek számító The Pursuit Of Vikings témájával még visszacsalogattatták magukat, lejátszották a számot, és végül a Versus The World-el búcsúztak. A durván másfél óra zene szerintem mindenki megelégedésére szolgált, szóval minden ok megvolt arra, hogy egy felejthetetlen előadásként könyveljük el ezt a bulit. Remélem a vikingek megtartják a szavukat, és rövidesen ismét magyar földön láthatjuk őket.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Amon Amarth

Wintersun

 programajánló: 
2021. április 16.
Jethro Tull – The Prog Years 21
2021. április 20.
Loudness 2021. DURER KERT (Dürer Kert - Budapest)
2021. május 3.
Helloween 2021. UNITED ALIVE PART 2 (Papp László Budapest Sportaréna)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
Eluveitie, Lacuna Coil, Infected Rain
 kiemelt 
Unleash the Archers, Striker, Northtale a Barba Negra klubban
  
A Barba Negrában mutatja be a tavaly augusztusban megjelent legújabb nagylemezét az Unleash the Archers

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
Helloween 2021. UNITED ALIVE PART 2
 friss hozzászólások 

Cinetrip nyár (1)
Turin Horse címmel debütál a Bengal rockprojekt videoklipje (1)
Interjú Kalapács Józseffel (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 villámtolvaj    tina fey    headstock    bryan singer    tyson    a végső állomás    archetype    joe bonamassa    guardista    inferia    the trade    gwyneth paltrow    vasárnapi gyerekek    insane    kretens    németh juci    hollow haze    saint vitus    newborn    brain drill    the arusha accord    sylosis    quimby    1349    tank  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2021 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!