beszámoló [koncert]  2006. november 14. kedd   15:53

nincsen hozzászólás

  Október végén a grindcore műfaj egyik nagy öregje, a brit Napalm Death tett látogatást Budapesten, hogy a Kultiplex közönségének demonstrálja zenéje átütő erejét. Az európai turnéjukra a holland Born From Pain és a skót Mendeed kísérték el őket.
  
  A külföldi zenekarok előtt a Nadir melegítette be a közönséget. Doom és death metal elemekből építkező zenéjük kellő súllyal és erővel dörrent meg, és egy rövid, de velős programmal örvendeztették meg a jelenlévőket. Tauszik Viktor nagy átéléssel és vehemenciával tolmácsolta a jobbnál jobb Nadir szerzeményeket, és a többi zenész is kifogástalanul játszott. Egy kiváló koncertet adtak, remek felvezetőt nyújtottak az estének!
  
  Az első külföldi zenekar a skót Mendeed volt. Az öttagú zenekar idén adta ki első nagylemezét This War Will Last Forever címmel. A srácok alapvetően metalcore zenét nyomnak, de a jól bevált receptet érdekes összetevőkkel dobják fel. A szárnyaló kórusok és döngölő metal témák mellett klasszikus heavy metal riffek, néhol Children Of Bodomos elemek tűnnek fel, és ezek mellett darálós, durvább megoldások is előfordulnak. Szóval egy összetett zenéjű bandáról beszélünk, amely a Kultiplex színpadán is kitűnően szólaltatta meg muzsikáját. Remek koncert volt, igaz ugyan, hogy a kissé túl hangosra vett hangzás miatt fennállt a halláskárosodás veszélye. Az eddig megjelent lemezről tolták a dalaikat a skótok a rendelkezésükre álló bő fél órában. Színpadi játék terén is odatették magukat, David Proctor énekes jól tartotta a kapcsolatot a közönséggel, és a gitárosok is bemozogták a színpadot. Tehát a Mendeed egy jó banda benyomását keltette, kiválóan adták elő sok forrásból táplálkozó zenéjüket.
  
  Az utánuk következő Born From Pain egydimenziósabb, de keményebb kötésű muzsikával állt elő. A holland arcok kő metalcore-t nyomnak, főként a Hatebreed nyomdokain haladva. Szóval semmi progresszívkodás, technikázás, csak primitív, zúzós, arcbamászó riffek duzzadó energiával előadva. 1997-es magalakulásuk óta négy lemezt adtak ki, a legutóbbi War címmel nemrég került a boltokba. Az ilyen zenének is megvannak az előnyei, amik a kiváló hangzásnak köszönhetően érvényesültek ezen az estén is. Mehetett a zúzás, headbang, pogó a vadállat módra megdörrenő, középtempós zúzdákra. A színpad előtti pogóban beindult a karatézás, a bemutatott repertoárból tényleg már csak a halálos Chuck Norris féle pörgőrúgás hiányzott, szóval elég durván ment a birkózás. A vígan mulatozó fiatalokkal együtt a színpadon is komoly munka folyt, a frontember Che Snelting kiüvöltötte a tüdejét, a gitárosok vadul hajladoztak a súlyos témákra. A háromnegyed órás koncert során mindegyik albumukat megidézték, de főként a friss, War című kiadványukra koncentráltak. Olyan gyilkos nótákat hallhattunk, mint a Rise Or Die, a The New Hate, a Final Nail, vagy az új lemezről a The War Is On és a Behind Enemy Lines című szerzemények. Nagy energiákat felszabadító, gyilkos koncertet adtak, szívesen megnézném őket máskor is!
  
  Végül eljött a brit veterán zajkeltő brigád, a legendás Napalm Death ideje. A már több mint 24 éve működő zenekar túl van egy tucat megjelentetett nagylemezen. Az 1987-es Scum című debütlemez a grindcore műfaj egyik alapvetése, és azóta is rengeteg kiváló albummal örvendeztették meg rajongóikat. A zenekar a 2001-es Enemy Of The Music Business című alkotása óta ismét dühös, agresszív, zajos lemezeket készít, továbbra is kiváló minőségben tálalva. Az idén megjelent Smear Campaign című albumuk is remekül sikerült, egy kiváló formában lévő bandát tükröz. Ez a kiváló forma a koncerten is megmutatkozott, minőségi zajongással szórakoztatták a közönséget. Mondjuk az első szám minősíthetetlenül gyenge hangzása után majdnem fejvesztve menekültem a teremből, de később szerencsére normalizálódott valamelyest a koncert megszólalása. És ekkor már élveztem az egymás után felcsendülő nagy zajhimnuszokat, az igazi punkos hozzáállással előadott zajmasszákat, fékevesztett darálások közé beillesztett crustcore-os zúzdákat. Elismeréssel figyeltem, ahogy Mark Barney Greenway üvölti a klasszikus sorokat, Danny Herrera dobos püföli a grind tempókat, Shane Embury reszeli a basszustémákat és Mitch Harris pengeti a koszos gitártémákat. Hozzá kell fűzni, élőben még gyorsabban játszották a témákat, mint lemezen, így szinte fénysebességű darálásokkal intéztek támadást hallójárataink ellen. Mitch a gitározáson kívül magas sivító hangjával az énekből is kivette a részét, Barney pedig a számok közötti konferálásaival szórakoztatta a jelenlévőket. Egyik alkalommal a konferálás közben a mikrofonba közvetített feltörő jóleső böffentéssel csalt vigyort a nézők arcára. Ez pedig akkor és ott teljesen helyénvaló és odaillő volt, egyfajta faragatlan bájjal aranyozta be az estét, és egy mosoly megeresztése után tovább folytatódott a zúzda. A közönség is kivette a részét a mókából, megint egy vad pogó keletkezett önjelölt nindzsaharcosokkal, na meg a tenyerünkön is hordoztunk pár felszabadult rajongót. Szóval jó hangulatú buli volt, és ehhez jó számok is dukáltak. Főként az új lemez került terítékre, de a régebbi albumokat is megidézték. A konkrét programot illetően a Smear Campaign című új lemezről hallhattuk a Weltschmerz intrón kívül a Sink Fast, Let Go, a Puritanical Punishment Beating, a When All Is Said And Done, az Identity Crisis, a Persona Non Grata, a Fatalist, az In Deference és a Smear Campaign című szerzeményeket. Az In Deference-ben a lemezre a The Gathering-es Anneke által felénekelt bizarr énektémák samplerről is hatásosnak bizonyultak, a komor hangulatú Smear Campaign című számmal karöltve a koncert érdekes pillanatait adták, ezzel változatosabbá téve a produkciót. A The Code Is RedLong Live The Code-ról a címadón kívül a Silence Is Deafening és az Instruments Of Persuasion című dalokat adták elő. Az Order Of The Leech-et a Narcoleptic, az Inside The Torn Apart-ot pedig a Breed To Breathe képviselte. A régebbi szerzeményeket tekintve a Harmony Corruption-ról eljátszották a klasszikus Suffer The Children-t, a From Enslavement To Obliteration-ról pedig az Unchallanged Hate-et. A Scum című debütalbumról a zseniális címadón és a Siege Of Power-en kívül megidézték a Life?, a The Kill, a Deceiver és a You Suffer című rövid grindcore zúzdákat. A ráadásban pedig hallhattuk feldolgozásként a Nazi Punks Fuck Off című örökbecsű szerzeményt.
  Összességében elmondható, hogy egy remek fellépésnek lehettünk szem és fültanúi. Igaz, hogy a Napalm Death nem egy zeneileg és gondolatilag cizellált együttes, de a punkos, laza hozzáállás és a lázadás tökéletes megtestesítői. Mindemellett minden tiszteletem a zenekaré, hogy ennyi éven keresztül olyan zenét művelnek, amilyet szeretnek, és a minőség mellett még abszolút hitelesen is teszik mindezt.
  
  Tehát a Napalm Death őszi, Kultiplexes koncertje nagyszerűen sikerült, minden rajongó és kíváncsi koncertlátogató elégedetten távozhatott a klubból. Az előzenekarok is remek bulikat adtak: a Nadir, a Mendeed és a Born From Pain is kitett magáért. Ezután nincs is más teendő, mint várni a következő Napalm Death koncertet, ami remélhetőleg minél hamarabb be fog következni!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: