beszámoló [koncert] 2006. november 9. csütörtök 14:21
nincsen hozzászólás
szerző: EugeneSoulseeker fesztivál 2006. október 28., Freeport Music Club
1. oldal
Igazi underground csemegét szolgáltak fel a Freeport Music Club fedélzetén, így aki különleges ízekre vágyott, útra kelt, hogy belakmározzon a fesztivál kínálta fogásokból. Szerencsére jó páran eljöttek ezen az igen hideg, őszi estén, hogy tort üljenek a magyar földalatti zenék rogyásig megtelt asztala körül.
Bejutásomat követően majd egy óra (általam nem igen értett) szünet következett az első zenekar színpadra lépéséig, így nem volt akadálya egy kis aperitif (konkrétan: sör) legurításának, valamint a hely felderítésének. Ötletesen kialakított, igényes szórakozóhelyről van szó, ahol viszonylag barátságos árak várják a koncertlátogatókat. Miután a Total Rekall tagjai is elfogyasztották aperitifjeiket (konkrétan: söreiket), elkezdődhetett a maratoni étkezés. Az első fogásként fellépő zenekar nem lacafacázott, egyből belecsapott durva death zenéjébe, lélegzetvételnyi időt sem hagyva nekünk. Muzsikájukról a Cephalic Carnage és a Cryptopsy agyahagyottsága jutott eszembe, bár azért a Total Rekall nem annyira elborult, mint ez a két amerikai horda. Gitárerős hangzással tolták nekünk a jobbnál-jobb komplex témáikat, amelyeket nem átallottak egy-egy dallamos refrénnel, akusztikus témákkal vegyíteni. Az idő múlásával a csapat egyre jobban belejött a színpadi munkába, és a konferálások is oldottabbak lettek. A hazai death metal életképességét mindenesetre híven bizonyította a négyes.
Ezután ismertebb íz, a tekintélyes múltra visszatekintő Nadir következett. Ők már igen magabiztosan mozogtak a deszkákon, miközben döngették a mázsás súlyú, szennyes hangzású doomcore-jukat. Külföldi zenekarokkal összehasonlítva sem vallanának szégyent. Régi és új számaik közül egyaránt mazsoláztak, volt Marketing Strategy Free Zone; We, The Scum Of The Earth; The Binding Lie; valamint két vadiúj csapás. Nekik már semmit sem kell bizonyítaniuk, remélem, még több ember fedezi fel a csapat letaglózó erejét!
A desszert alapesetben egy jól sikerült étkezés után esedékes, de a normákat felrúgva, most a számtalan fogás között került tálalásra. Mert ami most jött, annak mindenképp kijárt a desszert titulus. A Matthias Rex Hagyományőrző Egyesület harcosai tartottak nekünk egy durván 20 perces bemutatót. Mellvértben, sodronyingben, sisakban sorakoztak fel derék harcosaink, hogy először párbajozzanak egymással, majd négyesben folytassák a küzdelmet. Élethűen mutatták be a csatajeleneteket, egyik-másik földrevitel, birkózás komoly derültséget váltott ki a jelenlévőkből. Jó ötlet volt meghívni őket, ezzel is színesebbé vált az esemény. Egyedül az előadás alatt bejátszott hangminták ellen emelnék kifogást, véleményem szerint a repülőgépek, bombázások, gépfegyverek hangjai nem igazán illettek ide.
2. oldal
A megnövekedett harci kedvet csak fokozta a Baskíria serege, akik black metallal intéztek támadást a megjelentek füle ellen. Másodszor futottam össze az együttessel, s ezúttal jobban tetszettek, mint a Mayhem előtt. Akkor a túlhangosításnak köszönhetően szinte élvezhetetlen volt a fellépésük, most viszont minden hangszer arányosan zúzott. Érdemes volt megfigyelni, hogy a durva aprítás közepette is mennyire melodikus a csapat zenéje, mely nagymértékben a jól elhelyezett akusztikus pengetéseknek köszönhető. Jó hangzással dörögtek harcos szövegű black metal szerzeményeik, kiállásuk is magabiztos volt. Ők is megérdemelnék, hogy eljussanak egy felsőbb szintre.
Az Atavism már jócskán éjfél után, sok-sok elfogyasztott fogás után foglalta el a deszkákat, így már egy kicsit tompábban (egyúttal jóllakottan) figyeltem színpadi tevékenységüket. Sajnos a torz hangzás agyoncsapta a produkciót, pedig az öttagú csapat becsülettel küzdött. Nem a tálalással (hangszerkezelés) volt tehát a gond, sokkal inkább az ízekkel (megszólalás). Két feldolgozást is elzúztak - egyet a Shadows Fall-tól, egyet az At The Gates-től - , de szinte felismerhetetlennek bizonyultak a rossz megszólalás szorításában. Még egyszer meg kell tekintenem őket, hogy helyes képet tudjak alkotni róluk, mert ez a koncert sajnos nem azt nyújtotta, amit kellett volna.
A Harloch képében az est második fekete résztvevőjét tisztelhettük. A bőgős Gorgoroth pólója alapján egy cseppet ortodoxabb black-re számítottam, de azért a Baskíriához hasonlóan - ők is zúztak, ahogy azt illik. A zajos hangzás nem segítette az egyébként ötletes témáik kibontakozását, a gyors részeknél szinte csak egy zajmasszát lehetett érzékelni (ez a legkevésbé az ő hibájuk). Ezzel együtt az arcfestéssel kiálló brigád egy hangulatos koncertet prezentált, de remélem, legközelebb a hangzás jobban segít nekik zenéjük még tökéletesebb tolmácsolásában.
Igaz, nem desszert gyanánt, de végül elérkezett az Art Of Butchery ideje is, s vele együtt egy brutális death metal koncert. A nem éppen élemedett korú legények komplex, igen megcsavart halálfémet mutattak be ezen a hajnali időpontban, nem is rosszul. Az énekes a számok között rendkívül agyas gondolatokat (pl. egyszer majd vérezni fog a nap, s az emberek végtagok nélkül mennek az utcán) osztott meg a publikummal, ezeken alap esetben röhögtem volna, de az időpontra való tekintettel csak heveny ásítással konstatáltam a (gondolom) szellemesnek szánt mondatokat.
Mindent összegezve: érdemes volt kilátogatni Csepelre ezen a fagyos őszi estén, a fesztivál sikeresen mutatkozott be, remélhetőleg jövőre is készül valami hasonló! Az óraátállításnak köszönhetően pedig mindenki egy kicsit humánusabb időben (pontosan egy órával korábban) érhetett haza.