előzetes [koncert]  2001. június 21. csütörtök   14:54

nincsen hozzászólás

   Az ADF a 21. század MIDI harcosa. Zenéjüket a kemény ragga-jungle ritmusok, az indo-dub basszusvonal, a torzított sitar-inspirált gitárok keveréke, és a szülők lemez gyűjteményéből kölcsönzött tradicionális hangzások jellemzik, melyet gyors öntudatos szövegekkel szőnek át. Az ADF hangzását a programozás és a hozzáállásuk határozza meg, amelyet ajump up (ugrálós) ragga-jungle inspirál, melynek fénykora a 1994 95 körülre tehető.
  
   Az együttes 1993-ban, Londonban indult. Alapjait a Community Music szervezet alkotta, ahol a basszista Dr Das (Aniruddha Das) zene technológiát tanított. Dr Das összeállt egy tanítványával, a 15 éves rapperrel Deeder Zaman-nal (később Master D), aki már 9 évesen olyan csapatokban rappelt, mint a Joi és a State of Bengal. Majd megtalálták Dj Pandit G-t (John Pandit), aki egy kelet-londoni rendőrségi és faji zaklatásokat figyelő szervezetnél (CAPA) dolgozott, és alakítottak egy sound systemet, ahol rasszizmus elleni zenéket írtak. A következő évben toboroztak egy gitárost, Chandrasonic-ot (Steve Chanra Savales), aki korábban a Higher Intelligency Agency tagja volt, és így zeneileg már távolabbi területekre is elkalandozhattak. 1995-ben kapcsolatba kerültek Sun-J-vel (Sanjay Tailor), aki dj és rave táncos, így az együttes tagjainak sora teljessé vált.
  
   A Community Music egyébként egy sokadik generációs zeneoktatási projekt, melynek az a lényege, hogy az ázsiai fiatalokat megtanítsák saját zenei gyökereik modern elektronikus feldolgozására.
  
   Debütáló albumuk, a Facts and Fiction (Nation Records) 1995-ben jelent meg, és nagy részben elkerülte a környék retro gitár pop rögeszméjét, az ADF mégis rengeteg alkalmat kapott a kontinensen való turnézásra, és az előadásuk fejlesztésére. A zenei és szövegi projektjük hatalmas lelkesedéssel találkozott, különösen Franciaországban, ahol a második albumuk, a R.A.F.I a Virgin France gondozásában jelent meg 1997-ben. A következő év Rafis revenge-e valójában egy újra-felvett, és újra-kevert változata a R.A.F.I-nak, ami erőt adott az együttes tagjainak élő fellépésekhez..
  
   A Primal Scream volt végül az, aki az ADF-et a Brit média figyelmébe ajánlotta. Az ADF 1997 nyarán az Egyesült Királyságban a Ptimal-lal turnézott, ezzel belépési engedélyt kaptak Londonba. Ezen felül Primal együtt is működött az ADF-fel a Free Satpal Ram c. számban, amely az ázsiai emberek helyzetére hívja fel a figyelmet, akik úgy gondolják, hogy más áldozata is van a durva Brit igazságszolgáltatásnak.
  
   Az ADF az 1998-as évet nagy részben turnézással töltötte, megszilárdították a hírnevüket, és magukhoz vonzották a különféle kultúrájú hallgatóságot, ezek után szabad volt az út az élő szettekhez. Az ADF Britanniában, mint a Primal pártfogoltja, hamarosan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az újságírók megdöbbentek hatalmas energiájuktól, és eléggé elítélhető módon megpróbálták összehasonlítani a régi jól ismert punk együttesekkel. De a tagoknak meg kellett érteniük azt, hogy eltekintve az őrült francia hallgatóság előtti játéktól, nem ők állnak a fókuszban. Az ADF több nagyobb Egyesült Királyságbeli fesztiválon lépett fel (Glastenbury, Phoenix), valamint Európa többi részén is, ahogy Japánban a Fuji Rock-on is. Ősszel a Beastie Boys-szal közös turnén, bemutatkoztak az amerikai közönségnek is, ahol saját meglepetésükre, meleg fogadtatásban részesültek.
  
   Az ADF energikus viselkedése segített az ázsiai zenéről alkotott sztereotípiákat lerombolni, és ezt kiterjeszteni az ázsiai emberekre is. Ennek a munkásságuknak köszönhetően, 1998 decemberében elnyerték a BBC Ázsiai zenei díját.
  
   A London-i Művészeti Tanácssal közösen megalapították az ADFED-t (ADF oktatást) annak érdekében, hogy elősegítsék a fiatalok zenei oktatását. Mostanában az ADFED, mint független szervezet fut különféle Londoni workshopokban.
   Az ADF 1999 tavaszán megcsinálta első főcímes turnéját az Egyesült Államokban és Kanadában, ezzel jó pontokat szereztek a lemezkiadáshoz. Ezen a turnéjukon az Audio Active kísérte őket Japánból.
  
   A harmadik albumuk, amelyet 2000 márciusában adtak ki, a Community Music, mely címét természetesen arról a helyről kapta , ahonnan elindultak, valamint a más nemzetek rajongó bázisának etnikai és kulturális különbségei iránt érzet tiszteletük motivált. Ez a lemez sok olyan hangot tartalmazott, amelyet más dolgok mellett szoktunk meg, például a vonósok és a fúvós hangszerek, melyek meglepték azokat, akik több jungle punk-os hangzást vártak el.
  
   Az 1998-as Rafis Revenge album (London Records) jó kritikai fogadtatásban részesült, és Mercury Díj jelölést kapott. 1998-ra már Britannia egyik legizgalmasabb élő bandájaként tartották őket számon, s ez az album segítette elő, hogy szélesebb közönségnek is bemutatkozhassanak.
  
   A szövegek nagy része Ázsia múltjáról és jelenéről szól, de nem csak a rasszizmusról és a Britanniai ázsiaiak élményéről, hanem a társadalmi igazságosság tágabb területével is foglalkozik. Szemléletük szerint tájékoztatnak a kampányokról (pl. Free Satpal) és a oktatási csoportokról, mindenről, ami igazságtalan. Zenéjükkel az emberek kreativitását próbálják kicsalogatni rejtekhelyéről
  
   „Mi nem támogatjuk a társadalom jelenlegi szerkezetét, nem szeretjük a ránkerőltetett szabályokat, a média által közvetített kultúrát. Vannak közösségek, melyek egyszerűen eltűnnek, beolvadnak. Mindezek mellett nem lenne okos dolog politikai szerepet vállalnunk. Értelmetlennek tartom, hogy bármelyik politikai párt tagja legyek, hiszen ezek mind zárt szekták. A szervezetek is inkább a politikával törődnek, ahelyett, hogy életképes gyakorlati programokat szerveznének. Mi éppen azt szeretnénk, hogy az általunk szervezett zeneműhelyekből egy progresszív mozgalom fejlődne, minden kötöttség nélkül. -nyilatkozta, az együttes egyik tagja az 1999-es magyarországi sajtótájékoztatón.
  
   Az ADF az Európán kívüli turnékkal, egy Ausztráliai és Új-Zélandi utazással, valamint az első Japán turnéval megerősítette az egyik legkeményebben dolgozó élő banda hírnevét.. Az utolsó Francia turnéjuk alkalmával először láthattuk együtt dolgozni egy csoporttal, a dobos, Rocky Singh-szel, akivel először Torontóban találkoztak, és MCs Aktarvata & Spex-szel az Invasian-ből, (amely az ADFED-ben alakult,) és a Dhol -on játszó Pritpal Rajput-tal kibővítve. Ennek az évnek a fő feladata az új lemez felvétele. Maga programozás lényegében messze egyszerűbb és harware-en készült samplerek és sequencers kel készült. Most a számítógépet, a szerkesztési folyamat végén használják.
  
   Ez év márciusában az együttes összeállította és előadta a La Haine c. film zenéjét. A soundtrack jó kritikával találkozott, és képessé tette a csapatot, hogy begyűjtsenek némi instrumentális jártasságot, így sok esetben beárnyékolódik az úgy nevezett politikai aspektus a zene mellett.
  
   Az áprilisban a British Council szervezésében. ellátogattak Braziliába, ahol más ADFED tagokkal együtt zenei workshop-okban, fiatalokkal együtt sound systemek készítésével foglalkoztak. Bizonyos szempontból, az ADF teljes kört írt le. Az itt megismert zenészek szenvedélyessége és találékonysága nagy befolyással volt az együttes tagjaira.
  
   Az új albumon való munkát akadályozza gyors turné menet. A zenék nagy része már elkészült. Az Invasian rapperei, MCs Aktarvata, Spex and Krayzie csinált pár számot. A Birmingham-i duó, Maad Ethics és a sokoldalú rapper és chanteuse Mc Hermione a vokálokban működik közre. Sonja a londoni Hindi tánc csapattal, a Salaam & Funk-kal szintén feltűnik, ahogy a Likkle Mai is a csodálatos japán reggae csapatból, a Dry & Heavy-ből. A Punjabi ritmus szekció, Rocky Singh a doboknál, és Pritpal Rajput dhol-on, a samplereket egészítik ki.
  
   A mostani Brazil turné csodálatos volt, teljesen elszálltunk az emberektől, rajongókkal, és briliáns zenészekkel találkoztunk. A turné, inspiráló, és tanulságos volt. Szeretnénk megköszönni a British Council-nek a látogatás megszervezését.
  
   A szöveget együtt írják, mindenki papírt vesz a kezébe és leírja a gondolatait. Ha élő fellépés alkalmával hibáznak, viszont az egész jól hangzik, akkor megpróbálják megismételni, vagyis nem törekednek arra, hogy abszolút tökéletesen visszaadják a cd-n található felvételeket. A jövőben beépül a zenekarba egy dobfelszerelés és egy dhol zenész (Panjabi) is. Az ADF jövőjét bevallásuk szerint- Miles Davies 1972-74 korszaka, a 23 Skidoo, Muslimgauze, On-u Sound, Bhangara és ragga fogja meghatározni.
  
   Az ADF ha minden igaz- immár negyedszer lesz Magyarországon, hiszen először 1994-ben jártak itt a Community Music szervezésében, amikor is roma fiatalokat oktattak a népzene feldolgozásának rejtelmeire.(Állítólag ismerik Bartókot). Majd a Rafis Revenge megjelenése előtti évben egy Almássy Téri Tilos buli keretében, illetve 1999-ben a Szigeten léptek fel, s most a Petőfi Csarnok deszkáin láthatjuk őket.
  
  Diszkográfia:
  
  FACTS AND FICTIONS (Nation Records1995)
  R.A.F.I (Virgin France 1997)
  RAFI´S REVENGE (London Records 1998)
  CONSCIOUS PARTY (Virgin France 1998 Recorded live at the Astoria, London on the 25th of January 1998)
  COMMUNITY MUSIC (2000)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: