beszámoló [koncert]  2006. november 5. vasárnap   17:50

nincsen hozzászólás

  Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a finn Korpiklaani buliján mind október 20-án Pécsett, mind 22-én Budapesten jelen voltam. Utólag elmondható, hogy mindkét koncert fantasztikusan jól sikerült, de Budapesten a hangulat talán még bombasztikusabb volt, ezen kívül a fővárosban tényleg afféle folk-metal szakestet tekinthetett meg az érdeklődő.
  Már persze ha volt olyan szerencsés, hogy megtekinthette... Nem véletlenül hirdették ugyanis a szervezők, hogy ajánlatos a jegyet mielőbb, már elővételben megszerezni. Sajnos sokaknak kellett kívül maradni, elfogytak a jegyek, óriási teltház volt a Kultiban (pont két ismerősöm szerezte meg az utolsó 2 jegyet. Mákerek...!). Miután mindenkinek sikerült elhelyezkedni, kezdhetett az első fellépő, a Sacra Arcana.
  
  A csapat relative friss résztvevő a hazai folk-metal színtéren, egy lemezük már megjelent 2005-ben, a Titkos Szertartás. Persze mindenki a Dalriada-val hasonlítja össze őket, ami egyrészt nyilván kézenfekvő, hiszen tulajdonképpen ők ketten alkotják a színtér gerincét, másrészt azonban némileg más stílus a Sacra Arcana, erről a koncertjükön is meg lehetett bizonyosodni. A zúzós, metalos riffek náluk is megtalálhatók, kiegészítve némi hegedűjátékkal, és szövegcentrikus, kántálós énekkel. Itt inkább a történetmondáson, a sztorin van a hangsúly, nem azon a fajta fogósságon, „slágerességen”, amit mondjuk a Dalriada képvisel.
  Az elején kicsit lámpalázas volt a csapat (valószínűleg még nem játszottak ekkora közönség előtt), de aztán szépen belelendültek. Az énekesnek nagyon erőteljes, tiszta énekhangja van, és a dalaikban vázolt témák is a helyükön vannak. Egyszóval ígéretes banda, még némi rutinnal és kiforrottsággal sokra lehetnek hivatottak. A koncerten a főleg a Titkos Szertartás dalait játszották, mint a Visszavárnak Az Álmokba, Isten Kardja, A Magyarok Szent-Gallenben, Ugass A Farkasokkal, valamint az ír zenei világot idéző Round The Fields Of Athenry.
  
  Hazai folk-metal körökben az Echo Of Dalriada már egyfajta kult státuszt vívott ki magának, ami egy kétlemezes bandánál azért elég komoly eredmény! Ők erről a két albumról, a Fergetegről és a Jégbontóról válogattak. Mellesleg megemlítették, hogy már úton van a harmadik is, Kikelet címmel, és valószínűleg 2007-ben kerül majd a boltokba. Várjuk!
  A program az Árpádházi Margit Balladája, Galamb, Vérző Ima, Védj Meg Láng 1. rész, Téli Ének, Szondi Két Apródja dalokból állt. A hangzás sajnos botrányos volt (bár én még normálisan szóló Dalriada koncertet nem láttam...), a számok szinte összefolytak, és Tadeusz dobjátéka is kivehetetlen volt (aki szerintem magasan a legjobb hazai ütős). A közönség viszont nem bánta, iszonyatos beindulás volt a soproniak koncertjére. Néhány nóta azért hiányzott (Walesi Bárdok például), de a jó hangulat mutatta, hogy a Sacra Arcana és az Echo Of Dalriada jó választás voltak a Korpiklaani elé.
  
  A finnek nem sokat teketóriáztak az átszereléssel, behozták a szarvasagancsos mikrofont, és nagy dobpergéssel bele is csaptak a Journey Man-be. Ekkora már tényleg egy tűt sem lehetett volna elejteni a nézőtéren, szinte a falról is fürtökben lógtak az emberek. De az igazi őrület csak most kezdődött! A tavalyi, Kék Yuk-beli koncert is hasonló körülmények között zajlott, ezáltal erőteljes lépést tett az év koncertje címért folyó versengésben.
  El lehet képzelni, amint e pörgős, pattogós ritmusok hatására az egész nézőtér egyszerre hömpölyög. Volt itt táncolás, ugrálás, pogózás, hajrázás (mármint nem drukkolás, hanem haj-rázás!), mindenki felfokozott hangulatban élvezte a koncertet. Színpadon ugyanígy, Jonne és csapata egyetlen gigantikus mosollyá állt össze, ha összegezni akarjuk őket. De ez direkt egy ilyen jókedélyű, vidám, bulizós zene, ahol a hangulat a lényeg, és nem is feltétlenül a zenészi teljesítmény, a zenekari precizitás. A hangzás itt már szerencsére pengejó volt, ez a pécsi és budapesti koncert közül az utóbbi javára ítél, valamint Jonne hangja is rendbejött azóta.
  
  Főleg a két utóbbi lemezről, a Voice Of Wilderness-ről és a Tales Along The Road-ról játszottak, zabálta is rendesen a nép az olyan nótákat, mint a Happy Little Boozer, Korpiklaani, Cottages And Saunas, Spring Dance, Tuli Kokko, Pine Woods, Hunting Song, Under The Sun. De számos dal előkerült az első lemezről, a Spirit Of The Forest-ről is, mint a Wooden Pints, Before The Morning Sun, Pellonpekko, Juokse Sina Humma, bár némelyek inkább afféle instrumentális átvezetők voltak a következő számhoz. Szóval tökéletes lefedése volt a Korpiklaani életműnek.
  Eszméletlen nagy pörgés volt, de ez csak fokozódott például a legendás Beer Beer című dallal, ahol a derék finnek nem fogták vissza magukat: míg Pécsen dobozos söröket osztogattak a népnek, itt aztán szökőkútként fröcskölt mindenfelé a nedű, volt is nagy öröm a nézőtéren! Jonne-t ugyanúgy elragadta a hév mint tavaly (és ehhez nem kellett, hogy a Batthyány tér Szentendre járat becsörtessen a színpadra...), ezúttal is szörfözött egy nagyot a közönségben, a végén pár számot, vagyis a Beer Beer-t és a Midsummer Night-ot már gitár nélkül, a rajongók tenyerére támaszkodva énekelte végig.
  A zenésztársak is mosolyogva játszották végig az egész estet, vérmérséklettől függően ki visszafogottan, ki mozgékonyan. Cane, a másik gitáros, a színpad minden pontján feltűnt, a sajátos hajszerkezetet viselő Hittavainen pedig bőszen villázott, ha épp nem volt hegedülnivalója. A többiek nem nagyon mozdultak el a posztjukról.
  A koncert végeztével óriási hangulat uralkodott, szűnni nem akaró visszataps, és meghatódott zenekartagok, akik talán maguk sem akarták elhinni ezt a forró fogadtatást. Mindezt alátámasztja a zenekar röviddel a koncert után közzétett nyilatkozata, amelyben egy újabb magyar koncertet is körvonalaznak tavasszal. Ez talán gyógyírt jelent a távolmaradásra kényszerült rajongóknak is.
  
  Ha a hangulatot nézem, akkor tagadhatatlanul az év koncertjét láthattuk, a pécsi bulival karöltve. De a jobb hangzás és a hosszabb játékidő a Kultiplexes előadás javára dönt. Mindkét helyszínen azt szajkózták a kifelé tódulók, hogy jó volt a koncert, különféle barokkos komplexitású jelzős szerkezetekkel megtámogatva. Aki egy kicsit is szereti a folk-metalt, annak mindenképp meg kell tekintenie koncerten a Korpiklaanit, mert elképesztő amit művelnek! Remélem tavasszal ismét láthatjuk őket.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: