hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. október 6. péntek   16:25
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Shai Hulud, Remembering Never, Parkway Drive, The Architect
2006. szeptember 12. Süss Fel Nap

  Nagy fába vágta a fejszéjét a Shai Hulud ezzel a visszatérésféleséggel, ezt szögezzük le rögtön az elején. Meg kell ugyanis győznie a kétkedőket, hogy joggal vetette el a névváltoztatás ötletét, (az új név egyébként The Warmth Of Red Blood-ex-Shai Hulud lett volna) ehhez pedig a legalább a közelébe kellett somfordálni a két évvel ezelőtti, nemcsak hardcore-mércével mérve tökéletes, ún. búcsúturné koncertjeinek hangulatához. Magyarországon adódtak még további nehézségek is, hiszen kedd lévén a Süss Fel Napban kellett hozni azt, amit legutóbbi alkalommal a Kultiplexben sikerült összehozni tökéletes hangzással, valóban drámai előadásmóddal, vérrel (vagy legalábbis a blood szó sűrű emlegetésével), falakról csorgó verítékkel, és sokaknál talán még könnyekkel is, és persze egy olyan turnépartnerrel, mint a The Hope Conspiracy.
  
  Apropó turnépartnerek, témánál is vagyunk, soroljuk is őket nyugodt szívvel a Shai Huludot hátráltató körülmények közé. Még a holland The Architectet is, bár ők nem zavartak sok vizet, még úgy sem, hogy náluk az est főbandáját megjárt Geert Van Der Velde
   járt és kelt fel és alá a színpadon, bele-bele ordibálva és kiabálva a mikrofonba. Mögötte pedig négy derék németalföldi iparos-legény mutatta be két gitárral, bőgővel és dobbal, hogy milyen is volna az, ha ők tulajdonképpen svédek lennének. A kérdésre a magam részéről én úgy válaszolok, hogy átlagos, hiszen nagyon is jól ismertek ezek a sodró (értsd: tika-tika) ütemek, és a rá érkező, gitárból és At The Gates lemezekről előcsalt dallamok. Akadt néhány egyénibb csavarású riff is, de azok épp csak arra voltak jók, hogy némiképp kárpótoljanak a következő két zenekar miatt.
  
  Az első ilyen képződményt, (vagy koholmányt?) abszolút mellékesen Parkway Drive-nak hívták, állítólag Ausztráliából került ide, és azon metalcore bandák közé tartozik, amelyekről még hallani is ciki, nemhogy érdemben foglalkozni velük. Ugyanis pontosan azokból a panelekből épült fel a csapat zenéje és tagjainak lénye, (üvöltés, páros lábbal való ugrálás, chek out our t-shirts at the back, göteborgi háttérzene, this one is dedicated to George W. Bush, és a többi) amelyekből sok másik öt ember már eddig is túl sok hasonló turnébusz-tölteléket szabadított a világra. Egyik számuknak egyébként az volt a címe, hogy Guns for show, knives for pro. Ez ugye egy idézet Guy Ritchie egyik filmjéből, de hadd foglaljam össze a Parkway Drive lényegét a rendező másik művének címével: Blöff.
  
  A Remembering Never esetében ilyen importált mottókra nincs is szükség, hiszen a nomen est omen náluk nagyon is helyén van: remélhetőleg soha, senki nem akar majd emlékezni rájuk. Ugyanis nem elég, hogy (többek között) a Norma Jean akarnak lenni, de szerintem még azt is beképzelik maguknak, hogy ők bizony a Marilyn Monroe. Zeneileg ez így néz ki: az egyes és a kettes bund környékén jól meggyurmázták az E-húrt, aztán az egyikük nekiállt kicsit zajongani. Ezen is tudtak rontani, amikor az énekes (ó, fájdalom) énekelni kezdett. Ne is szaporítsuk tovább a szót, hiszen soha nem kell emlékezni rájuk, vagy hallani róluk.
  
  A Shai Huludot viszont nem ártana még egyszer élőben látni és hallani, mert Matt Foxék ezen fellépése bizony nem volt méltó a banda régi nagy híréhez, és akkor még finoman fogalmaztam. Az eredmény persze nem volt annyira gyászos, mint a fenti három esetben, magától értetődően az okok is egészen máshol keresendők. A hozott anyag (vagyis a Shai Hulud diszkográfia) ugye hibátlan. De a csapat láthatóan másképp adott bele mindent, mint két éve, az ún. búcsúturné hazai állomásán, ez persze érthető, mégis ez volt a buli Achilles-sarka. Emellett emlegethetjük a késői időpontot, a szedett-vedett, és láthatóan kimerült társaságot, az ormótlan hangzást, a tömegnyomort, a lényeg úgyis csak az marad, hogy ez nem az a koncert volt, ami lehetett volna. Ugyanis elég mínuszosra és sercegősre sikerült az intarziás riffekből felépülő This Song For The True and Passionate Lovers of Music, a néhány másodperc erejéig lényegre-törő Wheter to Cry or Destroy, a szabdalt ütemezésű Given Flight By Demons Wings. Igaz ez a ritmuslabirintus Profound Hatred Of Manre, számológép nélkül is megszámolható témából álló, ám a slágerességéből kifolyólag elmaradhatatlan This Wake I Myself Have Stirredre, és a saját címénél is komplexebb Scornful of the Motives and Virtue of Othersre is. Nem könnyítetett a helyzeten túlzottan az sem, hogy hármas-négyes fürtökben zúdította közönségére ezeket a nem éppen egyszerű dalokat a Shai Hulud, pedig a pihenő jó jött volna a Zombie Apoclypse-ből hozott pót-frontembernek, Eric Dellonnak is, mert Van Der Velde abszolút spontán kisegítése nélkül még nagyobb gondjai akadtak volna a hangjával. Így viszont kedélyesen elordibáltak együtt, (jelzem: ebben tevékenyen részt vett Matt Fox is) bevonva sokszor a közönséget is. Áradt is a színpadról a szofisztikált, és furcsamód pozitív hangulatú mizantrópia, de közel sem olyan meggyőző formában, mint a sokat citált kultiplexes koncerten.
  
  Úgyhogy emlékezni továbbra is arra az estére fogok, a Shai Hulud jövőjét illetően pedig inkább a friss dal alapján reménykedem, mert e fellépésre való emlékezés helyett inkább hallgatom a lemezeiket. Most is azt teszem.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Shai Hulud

 programajánló: 
2022. november 29.
Bonobo- Fragments Tour 2022 Budapest (Papp László Budapest Sportaréna)
Két Grammy-díjra jelölt lemezét mutatja be az elektronikus tánczene világsztárja Budapesten (Papp László Budapest Sportaréna)
2022. december 6.
Simply Red (Papp László Budapest Sportaréna)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
U.D.O., Existance
Royal Republic, Ko Ko Mo
Volbeat, Skindred, Bad Wolves
Skáld, avagy néhány órára vikingek lehettünk
Sting - My Songs
Brainstorm, Rage, Tri State Corner
Tommy Castro & the Painkillers
Vikings & Lionhearts Tour 2022 (Amon Amarth, Machine Head, The Halo Effect)
Lordi koncert a Barba Negrában
 kiemelt 
December 20-án érkezik a Nightwish a Sportarénába
  
Javában zajlik már a Nightwish európai turnéja: a nyugat-európai fellépések után december 20-án érkezik a Papp László Budapest Sportarénába a finn zenekar

Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity a Barba Negra Red Stage-en
Budapesten koncertezik Alice Cooper, Johnny Depp, Joe Perry, Tommy Henriksen
44. HOBO karácsony - „Az ám, hazám”
2023-ban Budapesten a Maneskin, itt a kislemez
 friss hozzászólások 

Megjelent a Hickory zenekar új dala (2)
Nemzetközi játszótér az MTV-vel - Kiállítás világszerte az MTV Swatch Playground alkotásaiból (1)
OneRepublic: Never Ending Summer Tour (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 powerfest    lyuhász lyácint    vagy     michael cera    trivium    god forbid    anathema    a kandúr    petendi tamás    mezumm    blues    gyémánt bálint    architect    pixies    fear factory    eva mendes    overkill    simon roman - ének    almanac    machinae supremacy    klone    anna & the barbies    distillator    sterbhaus    m:pire of evil  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2022 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!