magazin [könyv]  2006. szeptember 17. vasárnap   12:26

nincsen hozzászólás

  Végre valaki összehozott egy legalábbis főprofilját tekintve könnyűzenei lexikont. Előadókról még csak-csak találni a boltokban ilyesmit, egyes stílusokról főleg a jazzről és a bluesról pedig egész sokat írtak és zenetörténeti könyvekkel is el vagyunk látva rendesen (bár a könnyűzenével foglalkozó műveket úgy kell összekapirgálni az antikváriumokból), lexikonunk eddig nemigen volt (csak egy 1987-es Könnyűzenei Lexikonról tudok).
  
  Hölzer Tamás nyíltan felhagy a komoly- és könnyűzene megkülönböztetésével: miért nincs akkor komolytalan- és nehézzene is? kérdi. Hisz a könnyűzenének is vannak klasszikusai, és a komolyzene is lehet szórakoztató. Egyáltalán, a zene szórakoztató: Lehet rá táncolni, extázisba jönni, de kikapcsolódni, relaxálni is. Populáris, népszerű dalok, slágerek a zene minden területéről vannak. Szóval annakidején rossz helyen húzták meg a határokat. Így aztán e kötetben olvashatunk stílusokról, irányzatokról, korszakokról, táncokról, hangszerekről, zeneelméleti fogalmakról, zeneipari kifejezésekről a gregoriántól a goáig mindenről. Sőt, a társművészetek területéről is akad benne szócikk rendesen.
  
  Az ember két dolgot vár egy ilyen könyvtől: még többet megtudhat általa arról, amit ismer és szeret, és végre olvashat arról, amit nem ismer, nem hallgat, de érdekli a mibenléte. Így hát a lexikon megbízhatóságát lemérendő, föllapozza az általa ismert stílusokat: ha rendjén van, amit talál, és esetleg még valami újat is megtud, nyugodt szívvel olvasgatja azt is, amiről innen szeretne alapvető információkhoz jutni.
  
  A szerző dőlt betűvel a saját véleményét, néha viccesnek vélt gondolatait is hozzáfűzi az egyébként tárgyilagosságra törekvő szócikkekhez, de előfordul, hogy ezt írja le a címszavak magyarázataként, néha még tárgyi tévedésekkel is súlyosbítva azt. Vegyünk egy példát. A black metalnál például ennyit találtam: lásd death metal. Azt hiszem, egy hithű blacker ezután földhöz csapná a művet: nem illene egybe mosni a metal e két ágát. Átlapoztam hát a death metalhoz: A késő 80-as évek egyik, a thrash metalból kiinduló holtvágánya a „halál metál”. Az elmúlás, fájdalom, szenvedés hangos megzenésítői. Az unalmas, hétköznapi természetes elmúlás helyett a halál legiszonyatosabb formáit boncolgatják. Lásd még grindcore. Úgy gondolom, egy könnyűzenei lexikonban egy stílus ismertetésénél tisztázni kellene a gyökereket, a főbb zenei jellemzőket, és fel kellene sorolni a fontosabb előadókat, különös tekintettel a marginális irányzatokra, esetleg meg lehetne említeni az irányzatok ágazatait, poénkodás helyett. Lehet, hogy emiatt húsz oldallal hosszabb lesz a könyv. Számít? Aki ezen, féligazságokkal teletűzdelt sorok elolvasása után tudja, mi a death metal, annak még sok is ez a lexikon, ami a thrash metal legsikeresebb előadójaként a Suicidal Tendenciest tálalja, a nagy négyes helyett. A speed metalnál ezt találtam: A gyors speed metal bármit jelenthet, a Megadeathtől (!), akik kb. 200 km/h-val gitároztak, a Deathig. Sőt, a Napalm Deathig.[]
  
  Az olyan, gyakran előforduló szerkesztési tévedéseket is el lehetett volna kerülni egy kis figyelmességgel, mint amit többek között a black metallal hasonló elbánásban részesült doom metal esetében találtam: egyszerűen nincs benne a könyvben, hogy mi az. Ennyi van a címszó alá írva: lásd metal. Ott pedig annak egyik ágaként szerepel a fölsorolásban. De hogy mi az? Ezért kár volt külön szócikket szentelni korunk egyik legismeretlenebb muzsikájának (arról már nem is beszélve, hogy korunk egyik legkedveltebb stílusa, a nu metal sehol sem szerepel).
  
  Szóval Hölzernek nem a metal az erőssége (a disk jokeynél említi, hogy már készül a történetükről szóló könyv). Az általam ismert és kultivált egyéb műfajok esetében általában pontosabb, informatívabb a fent idézett példákkal ellentétben, de bármikor bele botolhat az olvasó valamelyik említett hibával büntetett szócikkecskébe: előfordul pontatlanság, szűkszavúság. Legyen szerencsétek. Megismerhetjük például a techno kialakulását a hetvenes évek synth-rock zenekaraitól (Kraftwerk) a nyolcvanas évek elekronic housera nyomuló Detroitján át napjainkig; a reneszánsz táncoktól a twistig, a bécsi keringőtől a pogoig a mozgáskultúráról is megtudhatunk egy s mást (bár ezalapján táncolni senki nem fog megtanulni), akárcsak a rocknrollról (két oldalban), diszkóról (ugyancsak két oldalban) és a rapről. Kifejezetten jó dolognak tartom, hogy zeneelméleti fogalmak is helyet kaptak a címszavak között, bár az ilyesmivel ismerkedő laikusoknak azt ajánlom, inkább nézzenek be a Rózsavölgyi Zeneműboltba, és vegyenek kifejezetten ezzel foglalkozó művet, mert abból jobban megértik, hogy mi is az a tonika, domináns, szubdomináns. Ami címszóként nincs benne (mert nem erről szól): előadók, dj-k sztorik, pletykák, szervezetek, kiadók, diszkográfiák, műszaki eszközök, stb.
  Fenntartással kezelendő.
  
  Ára: 2500 Ft

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: