film [filmszemle] 2006. szeptember 14. csütörtök 11:56
nincsen hozzászólás
szerző: imetaKék mélység Hazai bemutató: 2006. szeptember 14.
Hol vagyunk már attól, mikor Athenborough bácsi, összekócolt hajjal guggolt egy teknős felett, és szakértő suttogással szemléltette, miként indul el a tenger habjai felé? A természetfilmek mára mindennapjaink részévé váltak, tematikus csatornákon utazhatunk a legkülönfélébb tájakra. Néha ezek a műsorok tartalmasabbak, mint a kereskedelmi „csoda”csatornák kínálata, a technika fejlődésével soha nem tapasztalt közelségbe kerülhetünk a természettel.
Sajnos főként a médiának köszönhetően a természetvédelemről sokaknak greenpeaces táblák és tankerhajó dobálások jutnak eszébe, pedig a téma sokkal összetettebb és égetőbb ennél. Nem kell naponta leülni a Spektrum elé, hogy lássuk, rohamosan fogyatkozó élővilágunkat mi magunk pusztítjuk el. Lassan nevet is adhatunk megannyi állatfaj utolsó képviselőjének. Szükség van hát a figyelemfelkeltésre.
A Kék Mélység nem az első olyan kezdeményezés, ami mozivásznon mutatja be Földünket, és remélhetőleg nem is az utolsó. Profitorientált világunkban maga a természetfilm is pénznyelőnek tűnik, ha igen ritkán akad is egy a kínálatban, rekord gyorsasággal veszik le a műsorról, vagy űzik a délutáni matinék közé. Pedig érdemes esélyt adni egy ilyen filmnek, mind nézőként, mind forgalmazóként.
A Kék Mélység a tengerek és a tengerpartok világába kalauzol el minket, és varázslatos filmélményt nyújt. Az alkotók célja nem az ismeretterjesztés megszokott formája volt, a képekhez fűzött kommentár minimális és tömör. Semmi sincs túlmagyarázva, nincs is rá szükség, egyszerűen egy kamera közvetítésével mutatják be a vizek titokzatos világát.
George Fenton zenéje kíséri a lélegzetelállító képeket, aki látta a Pingvinek vándorlását, tudja, hogy a filmzeneszerzőként dolgozó Fenton milyen csodálatos hangulatot képes teremteni. Ezernyi hangeffekt és a dramaturgiát hűen követő dallam gondoskodik róla, hogy az amúgy vak csönd ne menjen rohamosan gyorsan az idegeinkre. Néhol talán patetikusnak, vagy drámainak tűnhet az aláfestő zene, de aki valaha is beledugta a lábujját az óceánba/tengerbe, tudja, hogy az érzelmek ennyire szélsőséges skálája egyáltalán nem túlzó, ha ilyen hatalmas erőkről van szó.
Ne száműzzük hát a dvd lejátszónkba ezt a filmet, hagyjuk, hogy a dolby surround és a teljes látóterünket betöltő vászon megtegye a hatását. S míg valóban a hatása alatt vagyunk, adjunk hálát mindazoknak, akik mínusz 7o fokban, cápák és medúzák között forgattak, és lehetővé tették, hogy lássuk a Marianna-árkot.(És nem, nem a Digital Studióban készült)
Bár minden korosztálynak ajánlott, azért készüljünk fel lelkiekben, hogy mint minden természetfilmben a nagyobb bizony itt is megeszi a kisebbet reggelire.A gyilkos bálna kontra fókabébi küzdelem pedig soha sem szívderítő látvány, még akkor sem, ha mindez az élet rendje. Ahogy mondani szokták.
11:56
