interjú [külföldi hangok] 2006. szeptember 6. szerda 17:59
nincsen hozzászólás
szerző: BarnabásSúlyos és tiszta - Interjú Frank Mullen-el, a Suffocation énekesével
A death metal műfajon belül megkerülhetetlen a New Yorkból származó Suffocation nevű zenekar. 1991-ben jelent meg a már kultikus státuszú Effigy Of The Forgotten című albumuk, és azután is csak hibátlan, fényesre csiszolt mesterműveket adtak ki a kezeik közül. 1998 után feloszlottak, de pár éve újraalakult a zenekar. A mostani rövid nyári európai turnéjuk alkalmával Bécsbe is eljutottak, ahol meggyőződhettem arról, hogy tényleg ők az egyik legjobb élő banda a death metal műfajában. A koncert előtt lehetőségem nyílt beszélgetni a legendás banda frontemberével, Frank Mullen énekessel, akivel szó esett az új lemezről, a turnéról és személyes dolgokról is.
Hogy megy az európai turné?
Nagyon jól. Mint tudod, csak egy rövid időre vagyunk itt. Két fesztiválon is fellépünk, a Mountains Of Death és az Up From The Ground fesztiválokon. Utána hazamegyünk, és csinálunk egy turnét az Egyesült Államokban is. De vissza szeretnénk térni Európába jövőre január, február táján.
Azt olvastam, hogy október környékén Európában fogtok turnézni a Napalm Death és a Born From Pain társaságában.
Nem tudom, hogy honnan vették ezt a dolgot. A Napalm Death megkeresett minket e-mail útján, hogy rá fogunk-e érni ősszel, mert szívesen turnéznának velünk. De mi előtte már leegyeztettünk egy amerikai turnét a Fear Factory-val, a Hypocrisy-vel és a Decapitated-al. Szóval megmondtuk nekik, hogy sajnos nem érünk rá. Szerintem a promóterek kavartak be.
A Born From Pain honlapján is fenn volt, hogy a Napalm Death-el és a Suffocation-el fognak turnézni Európában ősszel.
De ez sajnos nem igaz. Jövő február táján szeretnénk egy újabb európai turnét csinálni.
Remélem, hogy akkor jöttök Magyarországra is.
Én is nagyon remélem.
Voltatok már nálunk?
Nem vagyok benne biztos, talán egyszer már játszottunk nálatok, de az nagyon régen lehetett.
Nagyon sok rajongótok van itt, akik várnak egy Suffocation koncertre.
Sok helyre el szeretnénk jutni Európában, főleg a kontinens keleti részén. Olyan helyekre, ahol még nem voltunk, mint például Ukrajna, Oroszország, Lengyelország. Jövőre lesz egy kis időnk, szóval szívesen elmennénk ezekbe az országokba.
Az USA-ban is turnéztatok többek között a Shadows Fall-al a Strhess elnevezésű turné keretében.
Több mint 2 hétig tartott a turné, és nagyon jó volt. Más stílust kedvelő közönség volt, de nagyon jól sikerült minden. Az It Dies Today, a Still Remains, a Poison The Well és a Shadows Fall voltak a turnépartnereink. Mi voltunk az egyetlen death metal banda a turnén, de a Shadows Fall-os srácok a haverjaink, régóta ismerjük őket. Elhívtak minket, hogy játsszunk együtt. Végül az egész nagyon jól alakult, remek volt a közönség reakciója. Minimum 15-20 ember jött oda hozzám a koncertek után, akik azelőtt még egyáltalán nem hallottak rólunk, de annyira tetszett nekik a koncert, hogy fogadkoztak, hogy meg fogják vásárolni az összes CD-nket. Szóval sikerült új rajongókat szereznünk.
Szerinted van különbség az amerikai és az európai közönség között?
Igazából nincsenek nagy különbségek, az egész attól függ, hogy merre mész. Például általában a kisebb országok közönsége nagyon lojális, és kitartó hozzáállással rendelkezik a metal színtér felé. Más helyeken pedig nem. Ott is eljönnek az emberek a koncertre, jó fejek, meg minden, de nem annyira elkötelezettek. Például Kaliforniában teljesen megőrülnek az emberek a koncertjeinken, és itt Európában is. Eddig ezen a rövid európai turnén néhány német állomáson játszottunk, a Mountains Of Death fesztiválon Svájcban, valamint egy 200 fős kis klubban, Belgiumban. Mindenhol nagyon jó volt a közönség, teljesen megőrültek az emberek, totálisan bepörögtek a koncerteken! Tehát a különbség az, hogy hol lépsz fel, de Európa és Amerika között nincs alapvető különbség. Ugyanúgy metal rajongók vannak itt is és ott is!
Beszéljünk egy kicsit a múltról. A Suffocation a Despise The Sun kislemez kiadása után feloszlott majd később újjáalakultatok. Össze tudnád foglalni azokat a dolgokat, amik a Suffocation feloszlásához majd újjáalakulásához vezettek?
Először is a feloszlásról. Részemről főként családi okok miatt történt. Megházasodtam, és állandóan azzal traktált a most már ex-feleségem, hogy mikor fogom már végre abbahagyni a zenélést, koncertezést. Plusz a kilencvenes évek vége felé a death metal színtér lefelé szálló ágban volt. Tehát úgy döntöttünk, hogy bedobjuk a törülközőt, és éljük a nyugodt és boldog házas életet. Néhány évvel utána aztán elváltam és azon gondolkodtam, hogy miért adtam fel, miért hagytam abba olyasmit, amit igazán szerettem csinálni. Felhívtam a fiúkat, hogy ha érdekli őket az újjáalakulás, akkor én visszajövök, megpróbáljuk újra összerakni a dolgokat, és meglátjuk, hogy mi lesz belőle.
Doug Cerrito miért nem akart részt venni az újjáalakult Suffocation-ben?
Nagyon elfoglalt ember. Sok dolog van, amivel foglalkoznia kell. Nehéz lett volna megoldania, hogy be tudja illeszteni a Suffocation-t az időrendjébe. Tehát Terrance, Mike és én maradtunk az eredeti tagságból. Guy Marchais pedig a zenekar nagyon kezdeti időszakában is zenélt már velünk, még Terrance előtt. Igaz, akkor csak nagyon rövid ideig volt velünk, utána a Pyrexia-ba és az Internal Bleeding-be ment zenélni.
Milyen volt a sajtó és a rajongók reakciója a visszatérő albumra, a Souls To Deny-ra?
Összességében tetszett nekik. Ez egy igazi Suffocation anyag, elég időt fektettünk a megírásába, jól is sikerült. De az új lemez egy teljesen más szintet képvisel, úgy érzem, hogy nagyságrendekkel jobb lemezt hoztunk most össze. Szerintem ez eddig a legjobb hangzású albumunk. Nagyon súlyos, nagyon tiszta, abszolút elégedett vagyok vele. Alig várom, hogy meghallgassák az emberek. Az eddigi reakciók is nagyon pozitívak: azt mondták, hogy nem tudják elhinni, hogy lehet ennyi idő után is ilyen brutális anyagokat készíteni, anélkül, hogy egy kicsit is lassulnánk.
A lemez hangzása a Sould To Deny-ra hasonlít? Az új lemezt is a Full Force Studióban vettétek fel.
Igen, de most teljesen más hangzást sikerült összehozni. Több felszereléssel dolgoztunk és teljesen más gitárerősítőkkel: most Peavey erősítőket használtunk. A basszusgitár is sokkal jobban szól, és a dobhangzás is jobb, mint a Souls to Deny albumon.
Én az Effigy Of The Forgotten és a Pierced From Within lemez hangzását szerettem igazán, amiket a Morrisound Studióban vettek fel Scott Burns producerrel.
Az új album hangzása eddig a legjobb. Ha összehasonlítom az eddigi lemezeinkkel, egyből érződik a különbség. Hogy mennyire súlyos, tiszta a hangzás. Mindent ki lehet hallani a zenéből, a gitár és a dobtémák is könnyen kivehetőek. A lemezen mindenből van egy kicsi, ami eddig jellemezte a zenénket. Ez egy nagyon jól összerakott album lett nagyon jó dalokkal.
Hallottam a netről letölthető két dalt, és nagyon tetszettek.
Köszi!
Mindenki belefolyt a dalszerzésbe?
Igen, például rajtam kívül Mike, Derek és még Terrance is írt dalszöveget. A zenei rész is teljesen csapatmunka volt. Mike két teljes dalt írt egyedül: a Bind, Torture, Kill-t és a Creed Of The Infidel-t. A többi számban pedig mindenkinek benn van a keze, közösen készítettük el őket. Derek, Mike és Terrance is írt dalrészeket, de az ötletek többsége Mike két számát kivéve Terrance-től származott.
Mi a kedvenc számod az új lemezről?
A Creed Of The Infidel. Olyan gonoszság árad belőle, hogy valósággal beleborzong az ember, amikor hallgatja.
Az új albumon egy Breeding The Spawn albumos nóta újrarögzített verziója is hallható lesz.
Igen, a Prelude To Repulsion. Szeretnénk kicsit tenni valamit a Breeding The Spawn albumos dalokkal, mert nagyon rossz volt a hangzás és a felvétel az eredeti lemezen. Minden lemez végére rá szeretnénk tenni egy Breeding albumos dal újra felvett verzióját. Így végül megkaphatják ezek a dalok azt a hangzást, amilyet eleve is szerettünk volna. Sajnos annak idején nagyon rosszul sikerültek a lemez rögzítési munkálatai.
Ha jól tudom, 9 dal van a Breeding albumon. Tehát még 7 albumot kell írnotok, hogy meglegyen a komplett Breeding lemez újra felvéve.
Pontosan, mert a Pierced-re már felvettük a Breeding címadóját, most az új lemezre meg a Prelude To Repulsion-t. Szóval még 7 lemez. Vagy majd egy napon összejövünk, és egyben újra felvesszük az egész Breeding albumot. Aztán majd bónusz számokként adjuk ki őket.
Kicsit beszéljünk rólad. Mik a hobbijaid? Mit csinálsz a szabadidődben?
Sok időt töltök a zenekar dolgaival. Aztán konditerembe járok gyúrni, és küzdősportot is űzök: a shaolin kempo karate-t már 4 éve csinálom. Két övre vagyok a fekete övtől. Aztán a lányommal vagyok, amikor lehetőségem adódik rá. Számítógépes játékokkal is szívesen játszom, különösen a turné ideje alatt. Az amerikai futball a kedvencem, nagy NFL rajongó vagyok.
Van állandó munkád is a zenélés mellett?
Nem igazán. Amikor otthon vagyok, és nem kell a bandával foglalkoznom, akkor annál a cégnél dolgozom, ahol régen főállásban melóztam. Nagyon rendesek, nyugodtan elmehetek turnézni, és ha éppen otthon vagyok, bármikor be tudok ugrani hozzájuk dolgozni. Igazából a biztosítás miatt csinálom ezt a dolgot, főleg a lányom egészségügyi biztosítása miatt.
Mik a kedvenc bandáid most?
Nagyon sokat hallgatom a régi muzsikákat, azok a zenék igazán brutálisak és nagyon eredetiek voltak. A 90-es évek elejére gondolok és olyan bandákra, mint a Carcass, akiktől a Symphony Of Sickness az egyik kedvenc lemezem, aztán az Atrocity és a Pestilence. Az új bandák közül pedig például tetszik a Nasum, a Burnt By The Sun és az Exhumed. Nagyon sok új zenekar van mostanában, de én a régebbi zenék híve vagyok.
Mindenki írt dalszöveget az új lemezre?
Igen, én magam írtam pár számhoz aztán együtt is írtunk a többiekkel, kiegészítve egymás gondolatait.
Mik az inspirációid a dalszövegekhez?
Egy részről a teljesen hétköznapi dolgok, olyanok, amik nap mint nap megfordulnak a fejemben. Ennek forrása az is lehet, amit más emberektől hallok, és amikkel én is egyetértek. Aztán a világ sötét dolgairól is szoktam írni. Mindig történik valami szörnyűség körülöttünk, ami inspiráció lehet egy dalszöveghez. Néha nem is tudjuk, hogy ezek valóságosan gonosz dolgok, vagy csak a képzeletünk játszik velünk. A zenekar többi tagját teljesen más dolgok is inspirálják, főként személyes dolgok. Ez lehet megbánás valami miatt, amit megtettél, vagy hogy ráeszmélsz, hogy eddig tévútra vezettek. Tehát az életünk történései is inspirálnak. Próbálunk olyan dolgokról írni, amikkel az emberek könnyen azonosulni tudnak. Nem csak véres, belezős szövegeket, amik szerintem valamilyen szempontból már nevetségesek.
Mint például a Cannibal Corpse szövegei.
Ők már a karrierjük kezdetétől fogva ilyen szövegeket írnak, és jól is működik náluk. A mi szövegeink többnyire az élet sötét oldalával kapcsolatosak, a rossz érzésekkel, amik akár a szerelemhez, akár más témához is kapcsolódhatnak. A dolgok sötét oldaláról szólnak, tulajdonképpen magukba foglalva azokat a kellemetlen dolgokat, amik az emberrel megtörténhetnek.
Van kedvenc Suffocation számod az egész karriereteket figyelembe véve?
A Liege Of Inveracity áll talán a legközelebb a szívemhez. Emlékszem, amikor annak idején együtt raktuk össze ezt a számot, és amint elkészültünk, mindegyikőnkben az a gondolat fogalmazódott meg, hogy ez a szám egyszerűen szét fogja zúzni a hallgatókat. Akárhányszor játsszuk élőben, az emberek mindig megőrülnek. Ez a szerzemény számomra minden idők legjobb Suffocation száma.
És van olyan Suffocation dal, amit nem szeretsz?
Ez egy nehéz kérdés. Nem igazán, olyan dal van inkább, amit annyira élőben nem szeretek előadni. De olyan, amit nem szeretek Most nem tudnék hirtelen megnevezni egyet sem.
Melyik a kedvenc Suffocation lemezed?
Az Effigy Of The Forgotten, csak azért, mert az volt az első lemezünk. Együtt dolgoztunk rajta, sok munkát fektettünk bele. Ez volt a belépőnk a death metal zenei közösségébe. De az azóta eltelt időt figyelembe véve azt kell, hogy mondjam, hogy az új lemez a kedvencem. Nagyon sokat dolgoztunk együtt az új albumon is, nagyon sok beteg dal található rajta, és a produkció is bámulatos. Végül is az összes albumunk jó, mindegyikbe sok időt és energiát fektettünk. A Despise The Sun csak egy kislemez, de szerintem mégis ezen van a 3 majdnem legbrutálisabb dalunk: a Despise The Sun, a Funeral Inception és a Devoid Of Truth. Tehát nagyon nehéz dönteni, de végül is azt mondanám, hogy az Effigy. Azért, mert akkor még kölykök voltunk, az volt az első lemezünk, és sok jó szám is van rajta. Azt a lemezt a kilencvenes évek elején készítettük el, és sok ember elsőre nem értette meg a zenénket. Minimum 11 riff van egy dalban, váltásokkal van tele az egész, és elsőre ez nagyon fura volt akkoriban a hallgatóknak. De miután jobban meghallgatták a számokat, már persze bejött nekik.
Manapság már rengeteg banda ír komplex, váltásokkal teli számokat.
Igaz. Akkoriban azonban ez még másként volt. Mi a kezdetektől fogva nem tradicionális dalszerkezetben gondolkodtunk, nem törekedtünk arra, hogy verze-refrén felépítése legyen a szerzeményeknek. Úgy írtunk számot, hogy elkezdtük és hagytuk folyni a maga útján, aztán végül lett belőle valami. Eljátszottunk egy ritmust, aztán az a dal folyamán később vagy visszatért, vagy nem, és így csak egy kis részét képezte a számnak. Nagyon gyorsan játszunk, így mire feleszmélsz, már nem is tudod, hogy hol is tart a szám. Mire belekapaszkodnál valamelyik ritmusba, már el is tűnik. Tehát a kezdetektől fogva, egész karrierünk folyamán nem alkottunk tudatosan szerkezeteket a daloknak.
Máshogy gondolkodtatok, mint a többi zenekar.
Így írjuk a számokat. Ha 8 ritmust akarunk egy dalba, akkor annyit is fogunk. Van, amikor csak négyet rakunk bele, de van, amikor tizenkettőt, mint például a Seeds Of The Suffering esetében.
Fel tudnál idézni egy különösen jól sikerült koncertet a Suffocation-nel?
Sok nagyon jó koncertünk volt. Például nagyon király volt, amikor először léptünk fel az újjáalakulásunk után. Az nagyon őrületes buli volt! 6-700 ember volt ott, és olyan hangosan szólalt meg a zene, hogy meg lehetett tőle süketülni! Felmentünk a színpadra, és a közönség legnagyobb része a leghűségesebb rajongóinkból állt, akik már a kezdetektől fogva támogattak minket. Amikor feloszlottunk, nagyon dühösek voltak. Aztán amikor újraalakultunk, és az első koncertünket adtuk, ott voltak. És egy elképesztően brutális hangerejű koncerttel gyalultuk őket a földbe. Aztán nagyon király koncertjeink voltak Kaliforniában, Európában a belga Graspop fesztiválon, a tavalyi Wacken-en és a franciaországi Fury Fest-en. Wacken őrületes volt, soha nem gondoltuk volna, hogy valaha ekkora tömeg előtt fogunk játszani. 40-50000 ember nézett meg minket, nagyon nagy élmény volt.
És emlékszel olyan esetre, amikor valamelyik koncert rosszul sikerült?
Nem igazán. Mindig igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni a bulijainkból attól függetlenül, hogy 10 vagy 10000 ember előtt játszunk. Néha persze voltak olyan kisebb technikai problémák, mint gitárhúr szakadások, de semmi jelentősebb. Nem számít, hogy hányan jönnek el egy Suffocation koncertre, mi minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni a színpadon. Amikor például Kansas-ben játszottunk, aznap este egy Machine Head koncert is volt. Korábban úgy nézett ki, hogy az el fog maradni, de végül mégis meg lett tartva, és szinte az összes ember átment a Machine Head bulijára. Körülbelül 15 lelkes fiatal maradt ott, és a koncertből egy házibuli jellegű, laza zenélgetést kerekítettünk. Odahívtam valakit, hogy hozzon piát a bárból. Aztán iszogattunk és játszottunk pár számot. Olyan volt, mintha csak otthon jöttünk volna össze egyet zenélni. Nem mondunk le egy koncertet sem amiatt, mert csak 10-15 ember jön el. Nem hagyjuk cserben a rajongóinkat.
Vannak érdekes turné sztorijaid, például őrült rajongókkal kapcsolatban?
Csak a szokásos dolgok. Lányrajongók, akik pár italtól bevadulnak, és levetkőzik a gátlásaikat. Aztán amikor először Dél-Amerikában játszottunk, a rajongók megtámadták a turnébuszunkat, és elkezdték lökdösni, rázni azt, már jobbra-balra dülöngélt a kocsi. Teljes őrület volt! Meg sok jó dolog is történt: nagyokat utaztunk, sok embert, rajongót ismertünk meg. Nagy alkoholizálások is voltak, óriási partik a turnébuszon.
Végül akarsz még üzenni valamit a magyar rajongóknak?
Köszönjük a sok éven át tartó támogatásotokat, és hogy mellettünk álltok, hallgatjátok a zenénket. Megpróbálunk minél előbb eljutni hozzátok. Szeretnék mindenhova eljutni még a Suffocation-el, mielőtt vége lesz a karrierünknek. Szóval hamarosan látjuk egymást!
17:59
