lemezajánló [nagylemez]  2006. szeptember 4. hétfő   13:47

nincsen hozzászólás

  A sokhelyütt palettának is nevezett festékes vödörben, a magyar alternatív zenei közegben igazi színfolt a Nulladik Változat zenekar. És nem azért, mert helyenként halvány darkos árnyalatok bukkannak fel a dalaikban, hanem azért, mert például a Retro című lemezük (egészen) jó. Tulajdonképpen sokkal könnyebb dolga lenne jelen sorok írójának, ha azt vázolná fel, hogy mi nincs ezen a lemezen, amitől festékes vödör lesz a magyar alternatív zenei közeg. De hát a cikknek a Nulladik Változatról kell szólnia.
  
  A tizenöt dalnak és a négy muzsikusnak egyszerre erénye, hogy tudják hol a helyük, és egyik sem akar többnek látszani, mint ami, vagyis egyszerű és mégis bekategorizálhatatlan, változatos gitárzene, okos szövegekkel. Erős a gyanúm, hogy az elsőszámú célközönség a bandát alkotó négy ember volt, csak így tudom elképzelni, hogy ennyi féle-fajta hangulat, ötlet bekerült ebbe a hatvankét percbe. Nyitásnak van itt kedélyes lendület, folytatásnak szaggatott melankólia, aztán széthulló melankólia, meglepő harapósság, és viszonylag sok, egyáltalán nem kényszeredett, és nem is kényszeríttet rádió-kompatibilitás. Sok helyen lehetne ismertebb zenekarnevekkel dobálózni, csak hát zömmel elég erőltetett párhuzamok kerekednének ki a dologból, mert szerencsére nem beszélhetünk markáns áthallásokról. Viszont mindenképpen beszélni kell a sok hangulatot összekötő elemekről, amelyek tulajdonképpen eladják a lemezt.
  Két dolog tűnik fel elsőre, méghozzá az akusztikus-gitáron hozott rengeteg díszítés, illetve Fenes Tibor jellegzetes, magabiztos énekhangja és egyszerű, szinte narrátló dallamai. Másodjára már megfigyelhető, a nem hivalkodóan variált ritmus, (2/4 szögeléstől kezdve a páratlan pulzálásig van itt minden) és a kevés hangból sok nyújtással izgalmassá tett szólók, és egyéb gitármegoldások. A harmadik és negyedik, illetve további meghallgatások újdonságainak osztályozását jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy tegye saját belátása szerint, úgyis más eredményre jutna, mint én, vagy bárki más.
  
  A végeredmény úgyis a lényeg, hogy a katarzis és a kellemes háttérzene tengelyének mértani közepére nyugodtan odatehetjük ezt az albumot. Magyarul bármikor jólesik hallgatni.
  
  1.Riadó rádió
  2. Tigrisszem
  3. Valóságerdő
  4. Szemfénykörív
  5. Pestis
  6. Puha penge
  7. Retro
  8. Feszültség
  9. Rohanok én is
  10. Menj ki a fényből
  11. Üveghangok
  12. Tűz
  13. 7
  14. Sárkány

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: