beszámoló [koncert]  2006. július 14. péntek   16:21

nincsen hozzászólás

  Nemrégiben járt nálunk Joe Satriani országos cimbije, Steve Vai és zseniális zenekara, a The Breed. Azelőtt 2004-ben pedig mindkét nagymester egyszerre izgatta a nagyérdeműt a Pecsa szabadtéri színpadán, a G3 turnén. Szóval nem mondható, hogy hanyagolnának minket. Joe Satriani-nak idén márciusban jelent meg Super Colossal című új albuma, és ő sem érezte úgy, hogy megengedhetné magának azt, hogy Magyarországot kihagyja a turnéból. És ennek mi, koncertlátogatók igencsak örülhetünk, hiszen Satriani mágikus játékát mindig élményszámba megy hallgatni.
  Először azonban egy Adrian Legg nevű idősebb úr helyezkedett el a deszkákon, és ő kezdte szórakoztatni a megjelenteket blues-os / jazz-es beütésű gitárjátékával. A jelenlévők elég lagymatag érdeklődéssel kísérték figyelemmel Legg játékát, ami nem is csoda, mert igazából nem volt semmi olyan benne, ami megfogta volna az embert. Satriani elé nem hinném, hogy jó választás volt.
  
  Joe koncertje fél 9 fele kezdődött el, ekkor még meglehetősen világos volt, nem tudtak igazán érvényesülni a fényeffektek, amelyek a Flying In A Blue Dream-hez pedig hatásosak lettek volna. Ezzel a dallal kezdett ugyanis Satriani, a rajongók pedig lelkes morajlásban törtek ki a jól ismert dallamok hallatán. Aztán szép fokozatosan egyre jobban besötétedett, és innentől már fantasztikusan jó fényjátékokat láthattunk, nagyon feldobták Satriani muzsikáját. Az ő zenéje egy picit talán elvontabb Vai-énál, így nagyon hatásos fényeffekteket lehet hozzárendelni.
  Közben szépen sorjáztak a dalok, egészen 10 óráig. The Extremist, Redshift Riders, Cool No.9, A Cool New Way, Satch Boogie, Super Colossal, Just Like Lightin, Ice 9, Oriental Melody, Circles, The Mystical Potato Head Groove Thing, Always Whit Me - Always Whit You, Surfing With The Alien kerültek lejátszásra, néhány jól ismert szám, és persze számos új, igencsak jól sikerült muzsika. Satriani fantasztikusan gitározott, játszi könnyedséggel csalogatta elő gitárjából a legőrültebb, legelképzelhetetlenebb szólókat. Ki hitte volna, hogy léteznek ezredhangok is!? Most meg lehetett bizonyosodni efelől.
  
  Azért is jó volt ez a koncert, mert akik voltak Steve Vai előadásán, azok számára remekül megfigyelhetők voltak a különbségek a két gitáros egyénisége, technikája, előadásmódja, zenekara között. Satriani nem sokat kommunikált a közönséggel, de ettől függetlenül vidáman, mosolygósan játszott. Vai produkciója pedig maga volt A SHOW! Egyszerűen fergeteges volt amit produkáltak, a néző egy másodpercre sem unatkozhatott, mindig meg lettek szólítva valamilyen verbális vagy instrumentális módon. Némi közönségénekeltetésre azért Joe is rászánta magát a ráadásban, a Crowd Chant című dalban (a záró szám a Summer Song volt). Joe Satriani-nál a gitározáson volt a hangsúly, az elképesztő technikázáson, irtózatos tekeréseken. Vai-nál ezek csak egyek voltak műsor számos elemei közül.
  Ugyancsak jól megfigyelhető volt a zenekari munka, és a társak egyénisége közötti különbség. Vai-nál minden egyes posztot a világ legzseniálisabb zenészei töltötték be, és ezt tudomásunkra is hozták. Szóló-orgia mindenhol, óriási egyéniségek igazi csapatmunka volt az előadásuk. Satriani társai nem kerültek ennyire előtérbe, itt magáról Joe-ról szólt az este. A társak feladata mindössze az alájátszás volt, semmi más. Dave LaRue basszusgitáros azért az eleje felé kapott pár apróbb szólólehetőséget, de az ő feladata is abból állt, hogy kimért, feszes tempókkal vezesse a dalok fonalát. Precízen és élvezetesen játszott, de hát Billy Sheehan-nek a cipőfűzőjét se kötheti be... A többi tagról is elmondható ugyanez, Galen Henson gitárját alig lehetett hallani (ettől eltekintve kiváló volt a hangzás!), de ő is csak az alapokat szolgáltatta a zenéhez. Jeff Campitelli-nek azért volt egy jópofa pillanata, amikor egy amolyan Szerintem-es gumicsirkével játszadozott a dobok felett (úgy látszik nem tájékoztatták róla, hogy nálunk ez mostanra már lejárt lemez...). Szóval remek előadás volt ez a mostani is, jól tette aki kilátogatott, megtekinthetette élőben a gitáros Nagymestert.
  
  Ha már a kilátogatókról volt szó, érdemes megemlíteni, hogy ezen az estén a fiatalabb korosztály nemigen képviseltette magát. Vagy nehezebben befogadható, túlontúl komplex Satriani zenéje nekik, vagy már ott tartunk, hogy egy átlag diák/egyetemista/főiskolás részére már megfizethetetlenek ezek a koncertek. A közönség nagyrészt jól szituált, kedélyes urakból állt, és egyébként sokan a párjukat is elhozták, akik szemmel láthatóan szintén élvezték a műsort. No azért Steve Vai pár mozzanatára anno jobban felcsillant a szemük, pl. amikor Vai a nyelvével gitározott, körülöttem többen is a gitár helyébe szerették volna tudni magukat...
  Nem csalódtam a mai koncertben, mert pontosan arra számítottam, amit kaptam. Szerintem mindenki más is elégedetten térhetett haza, remek előadást hallhattunk Joe Satriani-tól.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: