lemezajánló [nagylemez] 2006. július 3. hétfő 13:25
nincsen hozzászólás
szerző: TompiIgnite: Our Darkest Days Century Media / EMI
Nagyon sok felkiáltójellel kellene kezdeni most ezt az ismertetőt, hogy legalább egy kicsit érzékeltetni tudjam azt a spirituszt, meg energiát, ami már rögtön a lemez (nyomokban MÁV-szignált is tartalmazó) intrójából árad. Aztán folytathatnám a dolgot ugyanennyi kérdőjellel, jelezvén, hogy miért is tartott hat évig megírni ezt az albumot. De egy rövid fejszámolás után rájöhetünk a hat (Ignite korong szempontjából legalábbis) szűk esztendő hátterére, ha utánaszámolunk, hogy ez idő alatt csak hazánkban hány koncertet adott az amúgy kaliforniai négyes, amely mellesleg ma már ötös. Na ugye.
És ha a sok turné tapasztalatától lett ilyen az Our Darkest Days, akkor fejet kell, hogy hajtsak az eljárás előtt, mert az így keletkezett harminchat perc amellett, hogy igen meggyőző és dinamikus lett, még jó is, pedig semmi, (de tényleg semmi) megfejtés nincs ehelyütt. Egyszerű punkos alapokra érkeznek a nem sokkal bonyolultabb, már-már dallamosnak is nevezhető riffek, amelyekre Téglás Zoli áriázik nagyokat különböző igazságtalanságokról. Persze így volt ez eddig is, de elég csak az előző Ignite eresztésből, az A Place Called Home-ból kiindulni, már akkor is látszik a különbség. Ezúttal sokkal töményebb és élőbb a hangzás, ettől függően aztán robosztusabbak a középtempók, és ettől teljesen függetlenül sokkal magabiztosabbak a Misfits átlagéletkorát egy kis ideig lefele húzó frontember magasabb tartományban való kalandozásai. Így pedig jobbak lettek a dalok, punktum.
Változatosságról - zenei szempontból legalábbis - így nem igen beszélhetünk, de tulajdonképpen nem is hiányzik az innen, hiszen az energiaszint folyamatosan a magasban, másrészt talán pont a fene nagy variálásoktól kezd a hardcore önmaga (és a metal) paródiájává válni. Zárójel bezárva. A magyar származású énekes dallamai pedig külön bekezdést érdemelnek, hiszen kis híján az összes díszt, fineszt ezek jelentik a dalokban, ráadásul úgy, hogy teljesen összhangban vannak a fentebb dicsért egyszerűséggel, sőt értelmet is adnak neki, a hiányában is megdorgált cizelláltságnak pedig egyenesen elejét is veszik. Ez így kerek.
Méghozzá annyira kerek, hogy ugyanolyan dörgedelmesen hangzanak ezek a dallamok a klasszikus és tipikus hardcore üzenetek tolmácsolásakor, a kommunista diktatúra két perces bemutatásakor, a személyes indíttatású szövegek hallatán, és az újra feldolgozott Sunday Bloody Sundayben is. Az akusztikus záródal azonban nyilván nem dörgedelmes, hanem nagyon jó kis lezárása a lemeznek. Pontosan lezárása lenne, ha nem lenne a korong végén egy kis meglepetés, elsősorban azoknak, akik egy bizonyos Ignite dalt csak magyarul tudnak énekelni.
1. Intro: Our Darkest Days 2. Bleeding 3. Fear Is Our Tradition 4. Let It Burn 5. Poverty For All 6. My Judgement Day 7. Slowdown 8. Save Yourself 9. Are You Listening 10. Three Years 11. Know You History 12. Strength 13. Sunday Bloody Sunday 14. Live For Better Days