hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
magazin [kiállítás]  2006. június 22. csütörtök   10:44
nincsen hozzászólás

szerző: morzsa
A látható láthatatlan - Előd László fotóművész kiállítása a Synergon irodaház aulájában
2006. július 7-től augusztus 18-ig, Budapest - Synergon irodaház aulája (Újpest, IV. kerület, Baross u. 91-95.)

  A fényképezésnek sajátos részét képezi a természetfotózás. Már csupán amiatt is, hogy inkább vadászatnak képzeli a kívülálló, semmint alkotói munkának. És valóban: bizonyos értelemben vadászat; ráadásul a lehető legrokonszenvesebb formájában, mivel nincsen véráldozat. Persze, leszűkítjük a természetfotózást, ha kizárólag az állatvilág fényképezését értenénk rajta, hiszen tárgya, témája lehet minden olyan képződmény, amely a természethez tartozik, noha nem emberábrázolás. A tudós széptanok, esztétikák nagy műgonddal különböztetik meg a természeti szépet, az alkotott széptől. A megkülönböztetés azt célozza, hogy a természeti szépet kirekesszék az esztétikából, hiszen azt nem emberi szándék hozta létre; egyszerűbben szólva: nem emberi közlemény. Ám ez kizárólag a közvetlen élményként jelentkező természeti szépre vonatkozik; azaz, ha rácsodálkozunk is egy fönséges tájra, egy gyönyörű virágra, netán egy színpompás madárra, esztétikai értelemben nem beszélünk szépélményről. Merőben más a helyzet, amikor egy-egy természetből kiválasztott szépség műalkotáson keresztül jut el hozzánk, amikor a táj - teszem azt - tájképpé válik, a virág csendéletté, a madár esetleg valamely kínai festmény hangsúlyos elemévé. Ezekben az esetekben - jelképesen! - alkotói kifejezést hordoznak, művészi közlést, vagyis az esztétikumhoz elengedhetetlen emberi jelenik meg általuk.
  
  Ez a röpke széptani lecke azért került ide, hogy elejét vegye bárminémű fintorgásnak, amivel esetleg a természetfotózást illethetnék. Magától értetődik viszont, hogy az is megeshet, hogy bármennyire szép természeti témát választott is a fényképező, műve puszta állapotrögzítés, közlendője különösebb nem akadt. Alkalmasint még csak nem is igazán dokumentum, vagy pedig a felelőtlen ítélkezés a giccs irányába ragadja el. (Egyébiránt korántsem csak a természetfotóssal eshet meg ilyesféle, számos példát tudnánk hozni a képzőművészet vagy egyéb művészetek területéről is.)
  
  Szorosabban vett témánknál maradva máris három lehetőséget villantottunk fól a természetfotós számára, ugyanis persze, hogy vadászat, legalább ilyen természetességgel rejlik benne részint a dokumentálás, részint a művészeti élmény-alkotás lehetősége. Amennyiben pedig természetfotósunk búvár, képeivel egy olyan világot tár elénk, amelyet mi, közönséges halandók (tehát búvárkodásban járatlanok) nem ismerhetünk, akkor ezt a vadászatot egyértelműen kalandnak minősíthetjük: kaland abban az értelemben, hogy a búvárkodásnak komoly rizikófaktorai lehetnek (mégha nem is éppen azok, amiket mi, kívülállók szavaznánk meg neki), de kaland a művészet speciális világában is, a különleges formák, elképesztő színek, meglepő szerkezetek körében. Egy bohóchal, vagy egy rajnyi vitorláshal, egy szellemmuréna, a változatos korall-világ lenn a mélyben, a keservesen készenlétbe helyezett vakuk váratlan fényében nem biztos, hogy nyomban azt a kompozíciót hozza létre, amire a fotós „vadászik”, türelem, a kivágat módosítása, ma már mind gyakrabban a számítógép aktív hozzájárulása azonban előbb, utóbb a kívánt eredmény irányába hat, a fotós, aki - jobb esetben - már a „szárazon” komponálni kezdte művét, akár elégedettségfélét érezhet. Ide kell idéznünk Előd László egyik írásának részletét, talán jobban érthetjük általa azt, amit -egyszerűsítve - fölkészülésnek nevezhetünk: „Késő délután volt, és tikkadtan vánszorogtam kifelé a vízből, magammal vonszolva a fotós fölszerelésemet. Másfél óra merülés a Vörös-tengerben kimeríti az embert. Arról nem is beszélve, hogy aznap már a negyedik volt. Tekintetem a partot kémlelte, vállaim már nehezen bírták a majd harminc kilós felszerelést: a tíz kiló ólmot, a hasonló súlyú palackot és a már említett fényképezőgépet a vakukkal. Miközben azon merengtem, miért is csinálom ezt - ahelyett, hogy mint minden rendes turista Egyiptomban a koktélokat szürcsölgetném a tengerparton -, hirtelen beduinok tűntek fel a parton. A gyerekek teveháton utaztak, míg az idősebbek kényelmesen bandukoltak mellettük. Látszott, hogy ők nincsenek az idővel olyan haragban, mint mi, európai emberek. Az árnyékuk megnyúlt a délutáni nap hatására, és az egész látvány olyan békésnek, olyan egyiptominak tűnt, hogy azonnal elfeledtem minden aznapi bosszúságomat. Egy új kép körvonalai rajzolódtak a fejemben.
  
  A parton ledobtam a felszerelést, megtörülköztem, és néhány perc múlva egy ceruzával a kezemben már egy fehér lap fölé hajoltam, miközben szürcsölgettem a megérdemelt frissen facsart narancslevemet. Egy pálcika- búvár egy pálcika-tevével rajta egy pálcika-beduinnal osztozott fele-fele részben a rajzomon. Ami érdekes volt ezen a gyermeteg firkán, hogy a búvár, mint minden rendes búvár, a víz alatt úszott, míg a többiek a szárazföldről tekintettek a távolba. Szerettem volna megörökíteni egy felvételen azt, ami nekem Egyiptomot jelentii: a búvárkodást és a tevés beduinok látványát.

  
  Világos, hogy egy kép (tudjuk, elékészült) születésének első pillanatainál vagyunk. Roland Barthes punctumnak nevezi azt a mozzanatot a képen, amiből a rászegeződő tekintet elindul, hogy hierarchiája által birtokba vegye, tehát megértse a művet. Előd fotóján ez a punctum - úgy tetszik - inkább vonal (a latinnál maradva: linea), amelyben összetalálkozik, érintkezik a vízi világ a szárazföldi világgal. Aligha véletlen, hogy ezt a képet el akarta készíteni. Végül is fényképező munkássága éppen erről szól: a látványon keresztül kapcsolatba hozni a két világot: vizualizálni a reflexió lényegét. Azért száll le - búvárként - a víz mélyére, hogy a maga számára földerítse az ottani rejtelmeket, és gyönyörködjék benne. Amikor viszont fényképezőgépét is viszi, akkor fölszínre akarja menteni és megosztani másokkal a lenti élményeket. Persze, hogy ennek egyik momentuma a dokumentálás. A lényeg azonban a szépség fotós újraalkotása. Mi, ezeknek a képeknek a nézői, ebbe tudunk belekapcsolódni, általa találjuk meg a közösséget mind az ismeretlen világgal, mind pedig a fényképező esztétikai kommentárjáva.
  Fábián László
  
  Előd László fotóművész:
  
  1970-ben Budapesten született.
  Szakmája szerint is fényképész.
  1997-ben búvártanfolyamot végzett.
  Előbb barkálcsolt, majd professzionális tokkal elátott Nikonjával kezdett merülni.
  Merült honi vizekben, később a Vörös-tengerben, az Atlanti-óceánban, a Földközi-tengerben, majd Indonéziánál.
  2000-ben a Submarine búvármagazin fiatal búvárfotósai versenyét nyerte meg.
  Munkatársa a búvárlapnak, egyéb magazinoknak.
  
  Díjai:
  2004:
  XXVI. Csehországi Nemzetközi Fesztivál. I. díj
  Szlovákia nemzetközi Fesztivál. Két II. díj
  2005:
  Moszlva, Golden Dolphin Festival. Arany Delfin-díj
  VIII. Országos Búvárfotós Bajnokság. Összetett győztes
  XXVII. Csehországi Nemzetközi fesztivál. I. díj
  Az év természetfotósa, fődíj.
  
  A kiállítás ingyenesen megtekinthető 2006. augusztus 18-ig, hétköznapokon 9-16 óráig.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Virtuális galéria

 programajánló: 
2024. július 27.
Ilyet még nem látott Keszthely! Edda Művek és Caramel koncert a legendás Kastélyparkban
2024. július 30.
Lenny Kravitz- Blue Electric Light Tour (Papp László Budapest Sportaréna)
2024. augusztus 3.
Frog Leap: ismét Budapesten a Youtube legőrültebb metal feldolgozás csapata
 a rovat legfrissebb cikkei: 
“A néptánccal át lehet ugrani 20 randit” - a Park megmutatja, mitől menő igazán a népzene
A Duna-menti országok fiatal zenészei fognak össze az egységért:
Harmadik alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Cigány Dal Napját
A Centrál Színház nyárra ismét Szigligetre költözik
KutyaGOló - premier Kollár-Klemencz László és Háy János közös produkciója
Lengyel és magyar művészek koncertje a II. Budapesti Nemzetközi Orgonafesztiválon a Belvárosi Főplébánia-templomban
Kortársak és klasszikusok a Zsámbéki Nyári Színház idei műsorán
Megnyitja kapuit a titokzatos kert - A Magyar Képzőművészeti Egyetem programjai a Múzeumok Éjszakáján
Reflexiók, világhírű szólisták, 30 ország művészei a Fesztivál Akadémia Budapesten
 kiemelt 
Frog Leap: ismét Budapesten a Youtube legőrültebb metal feldolgozás csapata
  
Augusztus 3-án érkezik ismét Budapestre a Frog Leap, vagyis a norvég youtuber, Leo Moracchioli zenekara

Queensrÿche Budapesten: a debütáló EP-t és a Warning lemezt is eljátsszák a 2025-ös koncerten!
The Amity Affliction: klasszis lemezével tér vissza az ausztrál metalcore csapat
Berúgja az évet a Dead Daises: új dal, album és koncert novemberben
Il Divo koncert szeptemberben: 20 éves jubileumi turnéjukon sem hagyják ki Budapestet
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 blahó borbála    civil sziget    csakazértis    trick or treat    bruital orgasme    george w. bush    fátyol hermina    james sullivan    herman frank    ozirisz    timberlake    tosca    paul di’anno    nevermore    deep purple    neckbreaker’s ball    sharon tate    neokhrome    clint eastwood    kukovecz gábor    revamp    halocene    rob de luca    necrophagist    aquincum  

r50
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!