hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
magazin [kiállítás]  2006. június 22. csütörtök   10:44
nincsen hozzászólás

szerző: morzsa
A látható láthatatlan - Előd László fotóművész kiállítása a Synergon irodaház aulájában
2006. július 7-től augusztus 18-ig, Budapest - Synergon irodaház aulája (Újpest, IV. kerület, Baross u. 91-95.)

  A fényképezésnek sajátos részét képezi a természetfotózás. Már csupán amiatt is, hogy inkább vadászatnak képzeli a kívülálló, semmint alkotói munkának. És valóban: bizonyos értelemben vadászat; ráadásul a lehető legrokonszenvesebb formájában, mivel nincsen véráldozat. Persze, leszűkítjük a természetfotózást, ha kizárólag az állatvilág fényképezését értenénk rajta, hiszen tárgya, témája lehet minden olyan képződmény, amely a természethez tartozik, noha nem emberábrázolás. A tudós széptanok, esztétikák nagy műgonddal különböztetik meg a természeti szépet, az alkotott széptől. A megkülönböztetés azt célozza, hogy a természeti szépet kirekesszék az esztétikából, hiszen azt nem emberi szándék hozta létre; egyszerűbben szólva: nem emberi közlemény. Ám ez kizárólag a közvetlen élményként jelentkező természeti szépre vonatkozik; azaz, ha rácsodálkozunk is egy fönséges tájra, egy gyönyörű virágra, netán egy színpompás madárra, esztétikai értelemben nem beszélünk szépélményről. Merőben más a helyzet, amikor egy-egy természetből kiválasztott szépség műalkotáson keresztül jut el hozzánk, amikor a táj - teszem azt - tájképpé válik, a virág csendéletté, a madár esetleg valamely kínai festmény hangsúlyos elemévé. Ezekben az esetekben - jelképesen! - alkotói kifejezést hordoznak, művészi közlést, vagyis az esztétikumhoz elengedhetetlen emberi jelenik meg általuk.
  
  Ez a röpke széptani lecke azért került ide, hogy elejét vegye bárminémű fintorgásnak, amivel esetleg a természetfotózást illethetnék. Magától értetődik viszont, hogy az is megeshet, hogy bármennyire szép természeti témát választott is a fényképező, műve puszta állapotrögzítés, közlendője különösebb nem akadt. Alkalmasint még csak nem is igazán dokumentum, vagy pedig a felelőtlen ítélkezés a giccs irányába ragadja el. (Egyébiránt korántsem csak a természetfotóssal eshet meg ilyesféle, számos példát tudnánk hozni a képzőművészet vagy egyéb művészetek területéről is.)
  
  Szorosabban vett témánknál maradva máris három lehetőséget villantottunk fól a természetfotós számára, ugyanis persze, hogy vadászat, legalább ilyen természetességgel rejlik benne részint a dokumentálás, részint a művészeti élmény-alkotás lehetősége. Amennyiben pedig természetfotósunk búvár, képeivel egy olyan világot tár elénk, amelyet mi, közönséges halandók (tehát búvárkodásban járatlanok) nem ismerhetünk, akkor ezt a vadászatot egyértelműen kalandnak minősíthetjük: kaland abban az értelemben, hogy a búvárkodásnak komoly rizikófaktorai lehetnek (mégha nem is éppen azok, amiket mi, kívülállók szavaznánk meg neki), de kaland a művészet speciális világában is, a különleges formák, elképesztő színek, meglepő szerkezetek körében. Egy bohóchal, vagy egy rajnyi vitorláshal, egy szellemmuréna, a változatos korall-világ lenn a mélyben, a keservesen készenlétbe helyezett vakuk váratlan fényében nem biztos, hogy nyomban azt a kompozíciót hozza létre, amire a fotós „vadászik”, türelem, a kivágat módosítása, ma már mind gyakrabban a számítógép aktív hozzájárulása azonban előbb, utóbb a kívánt eredmény irányába hat, a fotós, aki - jobb esetben - már a „szárazon” komponálni kezdte művét, akár elégedettségfélét érezhet. Ide kell idéznünk Előd László egyik írásának részletét, talán jobban érthetjük általa azt, amit -egyszerűsítve - fölkészülésnek nevezhetünk: „Késő délután volt, és tikkadtan vánszorogtam kifelé a vízből, magammal vonszolva a fotós fölszerelésemet. Másfél óra merülés a Vörös-tengerben kimeríti az embert. Arról nem is beszélve, hogy aznap már a negyedik volt. Tekintetem a partot kémlelte, vállaim már nehezen bírták a majd harminc kilós felszerelést: a tíz kiló ólmot, a hasonló súlyú palackot és a már említett fényképezőgépet a vakukkal. Miközben azon merengtem, miért is csinálom ezt - ahelyett, hogy mint minden rendes turista Egyiptomban a koktélokat szürcsölgetném a tengerparton -, hirtelen beduinok tűntek fel a parton. A gyerekek teveháton utaztak, míg az idősebbek kényelmesen bandukoltak mellettük. Látszott, hogy ők nincsenek az idővel olyan haragban, mint mi, európai emberek. Az árnyékuk megnyúlt a délutáni nap hatására, és az egész látvány olyan békésnek, olyan egyiptominak tűnt, hogy azonnal elfeledtem minden aznapi bosszúságomat. Egy új kép körvonalai rajzolódtak a fejemben.
  
  A parton ledobtam a felszerelést, megtörülköztem, és néhány perc múlva egy ceruzával a kezemben már egy fehér lap fölé hajoltam, miközben szürcsölgettem a megérdemelt frissen facsart narancslevemet. Egy pálcika- búvár egy pálcika-tevével rajta egy pálcika-beduinnal osztozott fele-fele részben a rajzomon. Ami érdekes volt ezen a gyermeteg firkán, hogy a búvár, mint minden rendes búvár, a víz alatt úszott, míg a többiek a szárazföldről tekintettek a távolba. Szerettem volna megörökíteni egy felvételen azt, ami nekem Egyiptomot jelentii: a búvárkodást és a tevés beduinok látványát.

  
  Világos, hogy egy kép (tudjuk, elékészült) születésének első pillanatainál vagyunk. Roland Barthes punctumnak nevezi azt a mozzanatot a képen, amiből a rászegeződő tekintet elindul, hogy hierarchiája által birtokba vegye, tehát megértse a művet. Előd fotóján ez a punctum - úgy tetszik - inkább vonal (a latinnál maradva: linea), amelyben összetalálkozik, érintkezik a vízi világ a szárazföldi világgal. Aligha véletlen, hogy ezt a képet el akarta készíteni. Végül is fényképező munkássága éppen erről szól: a látványon keresztül kapcsolatba hozni a két világot: vizualizálni a reflexió lényegét. Azért száll le - búvárként - a víz mélyére, hogy a maga számára földerítse az ottani rejtelmeket, és gyönyörködjék benne. Amikor viszont fényképezőgépét is viszi, akkor fölszínre akarja menteni és megosztani másokkal a lenti élményeket. Persze, hogy ennek egyik momentuma a dokumentálás. A lényeg azonban a szépség fotós újraalkotása. Mi, ezeknek a képeknek a nézői, ebbe tudunk belekapcsolódni, általa találjuk meg a közösséget mind az ismeretlen világgal, mind pedig a fényképező esztétikai kommentárjáva.
  Fábián László
  
  Előd László fotóművész:
  
  1970-ben Budapesten született.
  Szakmája szerint is fényképész.
  1997-ben búvártanfolyamot végzett.
  Előbb barkálcsolt, majd professzionális tokkal elátott Nikonjával kezdett merülni.
  Merült honi vizekben, később a Vörös-tengerben, az Atlanti-óceánban, a Földközi-tengerben, majd Indonéziánál.
  2000-ben a Submarine búvármagazin fiatal búvárfotósai versenyét nyerte meg.
  Munkatársa a búvárlapnak, egyéb magazinoknak.
  
  Díjai:
  2004:
  XXVI. Csehországi Nemzetközi Fesztivál. I. díj
  Szlovákia nemzetközi Fesztivál. Két II. díj
  2005:
  Moszlva, Golden Dolphin Festival. Arany Delfin-díj
  VIII. Országos Búvárfotós Bajnokság. Összetett győztes
  XXVII. Csehországi Nemzetközi fesztivál. I. díj
  Az év természetfotósa, fődíj.
  
  A kiállítás ingyenesen megtekinthető 2006. augusztus 18-ig, hétköznapokon 9-16 óráig.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Virtuális galéria

 programajánló: 
2020. augusztus 29.
T Á B O R Fesztivál 2020
2020. augusztus 30.
Új dátum- Augusztus végén lesz a 2020-as EFOTT
2020. szeptember 2.
Budapesten a Pixies
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Bookline júliusi sikerlista
Pelsőczy Réka a családon belüli zaklatásról rendez Budaörsön
Jön Magyarország legkeményebb bringás kihívása, a Hungarian Divide
Változóban az online vásárlás: új technológiával fejlesztenek a webshopok
Csákányi, Trill, Vecsei és Járai négyese a #Kedves Zsámbék sorozatban
Egy hónap múlva újraindul az Orientale Lumen sorozat
I. Kalandra Fül Fesztivál - Klasszikus zenei gyerek- és családi fesztivál
Csipes Tamara: Örültem is annak, hogy elhalasztják az olimpiát
22. Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál
 kiemelt 
The Dead Daises Glenn Hughes-zal, 2021. Barba Negra
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 szekeres andrás    frogshow    satyr    foster the people    fourty management    botanica    omega    adrien brody    delfines kaland    the smurfs movie    blues juniors    kovary    trafó    tim owens    twiggy ramirez    neckbreakers ball    steve carrell    evanescence    while heaven wept    crest of darkness    jena malone    apocalyptischen reiter    bonded by blood    Őrült szív    metalchamp  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!