előzetes [koncert] 2006. június 22. csütörtök 15:31
nincsen hozzászólás
szerző: Live SoundThe Clarke/Duke Project a Jövő Háza Központban 2006. július 13. 20 óra, Budapest - Jövő Háza Központ (Millenáris park)
A populáris jazz-rock-funky stílus egyik legjelesebb képviselője Az 1981-ben alakult Clarke/Duke Project, amely idén amerikai-európai turnéval ünnepli alakulásának 25. évfordulóját. Ennek a közel ötven koncertes szenzációs turnénak egyik állomása július 13-án csütörtökön lesz Budapesten a Jövő Házában.
Stanley Clarke 1951. június 30-án született Philadelphia-ban. Habár karrierje nagy részét a jazz világán kívül töltötte el (középiskolai rock zenekarok, saját a popzene határát súroló lemezei, filmzenék), mégis fantasztikus képességei lehetővé teszik, hogy mind bőgőn, mind basszusgitáron világszínvonalon játsszon jazzt. Még nem volt 20 éves mikor New Yorkba költözött, ahol bőgősként olyan jazztörténeti legendák zenekaraiban játszott, mint a szaxofonos Pharoah Sanders, Stan Getz és Dexter Gordon, a zongorista Gil Evans és Horace Silver, valamint a dobos Mel Lewis és Art Blakey. 1972-ben csatlakozott Chick Corea Return To Forever jazz-rock együtteséhez. A következő 4 évben (Jaco Pastorius Weather Report berobbanását megelőzően) a kritikusok és a muzsikusok is egyaránt a világ legjobb basszusgitárosának tartották. Rendszeresen listavezető volt a Down Beat kritikusi szavazólistáján. 1975-ben barátkozott össze a billentyűs hangszereken (keyboards) játszó George Duke-kal, akivel 1981-ben megalakította a Clarke/Duke Project-et. Stanley Clarke először 1985 őszén Find Out! című lemezturnéja során saját együttesével először járt hazánkban, majd 10 évvel később a Clarke/Di Meola/Ponty trió akusztikus The Rite of Strings turnéja keretében.
George Duke 1946. január 12-én született San Rafael-ben. Mindössze 4 éves volt, mikor édesanyja elvitte egy Duke Ellington koncertre. Ekkor határozta el, ő is zongorista lesz. Középiskolájának jazz zenekarában már a billentyűk mögött ült, akkor már Miles Davis és a soul-jazz vonalat képviselő Les McCann volt rá a legnagyobb hatással. 1966 és 1969 között önálló jazztriójával szerepelt a helybeli Half Note klubban, ahol egy akkor még ismeretlen énekes Al Jarreau lépett fel vele rendszeresen. 1969-ben csatlakozott a trióhoz a francia hegedűs Jean-Luc Ponty.
1969 végén elfogadta Frank Zappa invitálását és csatlakozott a gitáros Mothers of Invention együtteséhez. 1970 végén a legendás altszaxofonos Cannonball Adderley hívta combojába és ezzel a formációval járt életében először hazánkban, 1972 szeptemberében az Erkel Színházban. 1973 és 1976 között Duke ismét Frank Zappa-val szerepelt, miközben 1975-től (Journey to Love) a basszusgitáros Stanley Clarke szólólemezeinek állandó közreműködője, majd 1976-ban a dobos Billy Cobham-mel turnézott és készített lemezt. Szóló pályafutásának kezdetét is ez évre datálja. Ekkor jelent meg első önálló LP-je a From Me to You. A nagy áttörés azonban 1978-ban következett be, mikor a funky jellegű Reach For It lett Duke első aranylemeze. Muzsikusi karrierjével párhuzamosan AZ 1970-es évek vége óta zenei rendezőként (producer) is nagy sikerrel dolgozik a stúdiókban. Producerként az első nagy durranását 1981-ben a Taste Of Honey női diszkó csapattal érte el, a Sukiyaki harmadik a slágerlistán, de az R&B listát több hétig vezette, végül aranylemez lett. Az 1980-as években három LP-t készített a basszusgitáros Stanley Clarke-kal (The Clarke/Duke Project, Vol.1 1981; The Clarke/Duke Project, Vol.2 - 1983; 3 1989). Díjkiosztó rendezvények és TV-sorozatok zenei igazgatójaként is tevékenykedett: 9 éven át vezette a Soul Train Award zenekarát és részt vett az NBC Sunday Night Show című hétvégi sorozatában is. 1992-ben Snapshot című CD-je öt héten át vezette a Billboard Magazin Top Contemporary Jazz Albums listáját. 1993-ban a Montreuxi Jazzfesztiválon mutatták be a szimfonikus zenekarra és jazztrióra írt nagy lélegzetű művét, a Muir Wood Suite-et. A maga 21 jelölésével a valaha élt legtöbb Grammy-díjra nominált jazzművész. A legutóbbit (T-Jam) épp az idén kapta. Grammy-díjas jazzlemezek elkészítéséből is kivette részét Miles Davis - Tutu (1987), Dianne Reeves - In the Moment (2001), The Calling (2002).