szerző: morzsaVedres Csaba: Mi az, hogy könnyűzene?!
A 77. Ünnepi Könyvhétre (2006. június 8-12.) jelenik meg a Kairosz Kiadó gondozásában Vedres Csaba zongoraművész-zeneszerző „Mi az, hogy könnyűzene?!” című könyve.
A szerző így ajánlja figyelmünkbe könyvét: „A könnyűzene szerepével, értékelésével, helyzetével kapcsolatban Magyarországon időről időre fellángolnak a viták. Középpontjukban az a két kérdés áll, hogy szabad-e a könnyűzenét támogatni, illetve hogy szabad-e könnyűzenét oktatni az iskolákban.
Művelődési és oktatási intézményrendszerünk egészen a legutóbbi időkig általánosan elfogadott irányelvei szerint a komolyzene értékes, támogatásra érdemes és oktatandó, ezzel szemben a könnyűzene értéktelen, támogatásra nem szorul és oktatása káros a tanulók számára.
De mit is jelent az, hogy „könnyűzene”? Ez a kérdés nem zeneesztéták, vagy szociológusok szakmai belügye, hanem a társadalom egészét érinti. A komolyzene-könnyűzene felosztás alapján forint milliárdok sorsa dől el, hiszen az NKA, a PANKKK Program, a NAT egyaránt e fogalmak szerint próbál tájékozódni a zene világában.
A magyar közvélekedés szerint a jazz könnyűzene. A szakirodalom szerint nem az. Nem is komolyzene. Jazz. Ugyanez az általánosan elfogadott vélemény a rockkal kapcsolatban is, holott a vonatkozó szakirodalom szerint a rock sem könnyűzene, hanem önálló műfaj. Szintén a könnyűzene kategóriájába sorolják a country-t és a blues-t is, pedig ezek a népzenéhez állnak a legközelebb.
E felosztás legnagyobb vesztesei azok a művészek, akik a jazz, a rock, vagy a fent említett népi zenék nyelvén szeretnék művészi szinten kifejezni magukat. Támogatáshoz ritkán juthatnak, mert a szakma szerint „könnyűek”, eltartani viszont nem tudják magukat, mert valójában nagyon is „komolyak”.
Megjelenő könyvem alaptézise: a „könnyűzene” és „komolyzene” fogalmak nem képesek lefedni a mai magyar zenei valóságot, mert pontatlanok és eleve értékítéletet hordoznak magukban; a valódi különbség értékes és értéktelen között, a szórakoztató zenei tucat-termék és az egyedi művészi alkotás között van. Ez a határ pedig nem az egyes műfajok között, hanem a műfajokon belül található. Állításaimat közel 170 forrásmunka felhasználásával és feldolgozásával igyekszem alátámasztani.”
A könyv tartalomjegyzéke és egy rövid részlete a szerző honlapján olvasható.