lemezajánló [nagylemez]  2006. május 30. kedd   11:25

nincsen hozzászólás

  Örömmel értesítek mindes kedves Klaus Kinski-rajongót, hogy elkészült a Mester legújabb, soha el nem készülő filmjének soundtrackje. Minthogy film nem is kell hozzá úgyis leforog majd mindenkinek a saját filmje a saját lelki szemei előtt a lemez hallatán a helyzet jobb már nem is lehetne. Ennyiből talán már sejthető, hogy legújabb lemezén a portugál Moonspell még közelebb került a korai hangzásvilágához, amit olyan sokan kértek rajta számon a kilencvenes évek végén. Nem mintha a kilencvenes végén bármi baj is lett volna a Moonspell éppen aktuális (elektronikusabb) hangzásvilágával de mivel a kilencvenes évek elején sem volt baj a Moonspell éppen aktuális (teátrális gót-black) hangzásvilágával, 2006-ban sincs baj az éppen aktuálissal. Ami úgy egyébként nem is feltétlenül tökéletes másolata a kilencvenes évek eleji Moonspell hangzásnak, bármennyire is úgy tűnik.
  
  Amit még a fentebbi, kakaós csigákat megszégyenítő módon tekergőző gondolatmenetnél is nehezebb megérteni, az a következő: úgy nincsen immár másfél évtizede semmi baj a Moonspell éppen aktuális hangzásvilágával, hogy elemeire bontva tulajdonképpen mindenkor csak egy nagy kliséhalmaz az egész. A mostani kellékek a következők: folyamatosan szól a templomi orgona (horrorfilm, ugyebár), néhol fel-felvijjannak a vonósok (horrorfilm, ugyebár), Fernando Ribeiro károg, fröcsög, szaval, suttog és néhol énekel is, meglehetősen misztikus dolgokról (horrorfilm, ugyebár), közben pedig mégis legalább annyira kőmetal ez az egész, mint amennyire kifinomult dark rock. Már rögtön az intro utáni Finisterriában rendesen odalép a kétlábdobnak Mike Gaspar, és innentől aztán csőstől jön az átkos áldás: egymást váltják az épphogycsak-poszt blackmetal témák, a hifire vörös bársonyfüggönyt helyező operás részek, meg a fentebb emlegetett díszítőelemek, ráadásul mindegyik olyan ösztönszerű, hogy ösztönszerűen is lehet végigkarmesterkedni és -headbangelni az egész lemezt. Sőt, kell is. Jegyezzük meg tehát: egyáltalán nem a Moonspell miatt klisések azok a dolgok, amik itt hallhatók, ergo a Moonspelltől nem is klisés mindez. Inkább talán időtállóan időtlenül zseniális. Vagy mi.
  
  A Memorial hallatán talán bizony még Klaus Kinski koponyájában is megfordulna a feltámadás gondolata.
  
  1. In Memoriam
  2. Finisterra
  3. Memento Mori
  4. Sons Of Earth
  5. Blood Tells
  6. Upon The Blood Of Men
  7. At The Image Of Pain
  8. Sanguine
  9. Proliferation
  10. Once It Was Ours!
  11. Mare Nostrum
  12. Luna
  13. Best Forgotten

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: