lemezajánló [nagylemez]  2006. május 28. vasárnap   10:48

nincsen hozzászólás

  .Venom a jelentkezett lemezzel Új .tizenegyedik a már Ez .zenekar legendás Micsoda .tucatalbum Micsoda
  
  Na jó. Nem hülyült meg mindenki annyira, mint Cronos, aki mindenáron utalni akart arra, hogy zenekara valamikor korszakalkotó, legendás albumokat is tudott készíteni csak épp jobb módot nem talált erre annál, hogy megkavarta az egyik ilyen legendás Venom-lemez címének szórendjét. Az utalgatás mellesleg indokolt, mivel ez egy jubileumi lemez: idén épp huszonöt éve debütált a Venom. Lehetett volna persze ebből az alkalomból válogatás- vagy koncertlemezt is kiadni (jobb is lett volna úgy), csak az a nagy büdös helyzet, hogy az ilyen ötletekkel nem a kiadó kergeti Cronost, hanem Cronos kergeti a kiadót, de már annak is elege van belőlük. Az idén huszonöt éves debütalbum címe egyébként Welcome to Hell, de hát az nyilván furán hangzott volna, hogy Hellcome to Well, úgyhogy Cronos az 1982-es második lemez, a Black Metal címét sütötte el visszafelé a jubileum kapcsán. Nem mintha az nem hangzana hülyén, hogy Metal Black, de ez még csak a kisebbik baj.
  
  A nagyobbik az, hogy a dalokban is ugyanazokat az ötleteket próbálja meg elsütni Cronos, amik húsz-huszonöt éve úgy sültek el, hogy amiatt még mindig kénytelenek vagyunk tisztelni őt, meg azt a két társát, Mantast és Abaddont, akik ma már (megint) nem tagjai a Venomnak. Azért nagy baj ez, mert így emberünk nevetségesebbé válik még Mantas-nál is, aki néhány hónapja a Scooter turnégitárosa lett. Ez komoly.
  
  Ami viszont a Metal Black című albumon folyik, az egyáltalán nem az bár szomorúnak szomorú, az tény. Ez a lemez abban próbál modern lenni, amiben nem kéne neki (zene), és abban próbál hagyományőrző lenni, amiben nem szabadna neki (hangzás). Ez röviden annyit jelent, hogy ócska csörgésbe, erőtlen klaffogásba csomagolva kapjuk az itt-ott érthetetlen staccatókkal megspékelt huszadrangú rock and roll témákat, valamint azokat a szövegeket, amiket már annak idején is csak a zene miatt tudtunk elviselni. A nosztalgiázás néha egyenesen önplagizálásba fullad (a Darkest Realm például egy az egyben a Teachers Pet blues-os témáját idézi), ahol meg nem, ott csak szimplán röhögésbe. Mármint a hallgató részéről, mert úgy tűnik, hogy Cronos mindezt tényleg komolyan is gondolja.
  
  Szerintem meg inkább gondolja komolyan azt, hogy pénzt akar keresni és ismerje is be nyugodtan. Talán akkor még be tud kéredzkedni Mantas mellé a Scooter turnébuszába, és kap egy hangosbeszélőt H. P. Baxxteréktől, amibe kiabálhatja jó pénzért, hogy hypa, hypa. Akkor legalább már tíz évvel kevesebbel lesz elmaradva 2006-tól, és talán még arra is rá tudja beszélni a germán techno-idolokat, hogy feldolgozzák a Rebel Yell mellé az In League with Satant is. Folytassa, Cronos!
  
  1. Antechrist
  2. Burn In Hell
  3. House Of Pain
  4. Death & Dying
  5. Rege Satanas
  6. Darkest Realm
  7. A Good Day To Die
  8. Assassin
  9. Lucifer Rising
  10. Blessed Dead
  11. Hours Of Darkness
  12. Sleep When I´m Dead
  13. Maleficarvm
  14. Metal Black

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: