lemezajánló [nagylemez]  2006. május 27. szombat   13:18

nincsen hozzászólás

  Ha most elkezdeném tételesen felsorolni, hogy mennyi minden hallható ezen a kiváló lemezen, akkor a Tisztelt Olvasók egyik fele elrohanna nagyon messzire, a másik fele is útra kelne, de csak Szolnok City-ig. Tegyünk egy próbát. Van itt magyar nóta dancehall ritmusban, menetelő versike amerikai módra, esőűző afrikai módra, szar szám, rengeteg riddim, ragga, ragga, ragga, valamint többek között fény derül Mona Lisa mosolyának titkára is.
  
  Gondolom, vannak, akik puszta kalandvágytól fűtve, vagy fantáziájukat kemény próbatételnek kitéve igyekeznek elképzelni, hogy a fent vázolt elegy mitől is kiváló. Aztán biztos akad a bátrabb vállalkozók között olyan is, aki már hallotta Copy Cont a Tigrisben, vagy ismeri Bill Gates leghíresebb magyar kritikusának első albumát, a Raggazine-t. Egy gyors összehasonlítás erejéig álljunk is meg néhány szóra, már csak azért is, mert a cikk tárgyául szolgáló lemez számos dala erről a bizonyos első albumról származik, amely urbánus legendák szerint egy abakusznál éppen csak modernebb számítógéppel készült. Itt most lehetne egy jelentőségteljes gondolatot kifejteni, melynek annyi lenne csak a lényege, hogy hát, ahhoz képest, de az nem lenne adekvát, mert a Raggazine pontosan attól a helyenként már burleszkbe csapó infantilis és spontán amatőrizmustól volt tökéletes. Varázsa volt neki, na.
  
  Ehhez képest ez a lemez sokkal profibb, összeszedettebb, és talán még jobb is ugyan, de olyan varázsa nincs neki, na. Viszont úgy honosodott, és nagy szó ugyan, de megkockáztatom, magyarosodott meg vele, rajta, és általa kicsiny hazánkban a dancehall műfaj, hogy Copy Connak (most már talán) nincs is szüksége arra, hogy a szigorúan csak a maguk nemében kiváló, a stílusban Richard Clayderman-i tevékenységet folytató Shaggy és Sean Paul oldalvizein evezzen. Neki itt van ehhez a Tisza, és ugyan a zenei alapok jó része ismerős lehet mű- és szakértő füleknek, de pont e szervek tulajdonosai tudják a legjobban, hogy hogy is születik ez a muzsika, de ha mégis vannak fanyalgók, íme néhány reform. Ezeknek köszönhetően lesz klasszikus dancehall, a Lakodalom van a mi utcánkban kezdetű népi búfelejtőből, és így jut néhány Kingston-Alsóból importált oroszlánbőgés a már-már megmosolyogtatóan naiv szövegű és kissé RnB-szerű Szolnok Citybe, emiatt lehet menetelni egyet a Ganja Mama közepén, és ezért jut csürdüngölős tuc-tuc az önironikus Szar számba. A szövegek amúgy elég széles spektrumon mozognak,még ha a sorok minden egyes alkalommal kötelező közhelyből indulnak ki, vagy épp ezen a közhelyen érnek célba, akkor is hungarikum jellegük lesz, mert szerzőjük hallhatóan a magyar ugaron áll két lábon. Persze szerteágazó gondolatait úgy nagy általánosságban mégis csak egy dolog fűti, de a politikai korrektség jegyében nem is írnám le, hogy micsoda, pusztán egy szolid és diszkrét kijelöléssel érzékeltetném csak, illetve azzal, hogy Mona Lisa mosolyának esetében Jamaika magyar hangja ebben a bizonyos valamiben véli felfedezni a Da Vinci kódot.
  
  Majd elfelejtettem a rímeket. Részletek és ajnározás helyett álljon itt egy idézett: a paplan alatt minden olyan szép idilli, hajnalban pattogjon Neo meg Trinity. Mindezt olyan ritmusban, amelyre garantált a pattogás. Talán még hajnalban is.
  
  1. Álljunk körbe
  2. Ébredj fel
  3. Jó buli van
  4. Szerelem tánca
  5. Ragga ragga ragga
  6. Mona Lisa
  7. Ganja mama
  8. Botrány
  9. Telepes
  10. Mit isztok?
  11. Szolnok city
  12. Boom sha
  13. Eső állj el
  14. Soha
  15. Hangzavar
  16. Szar szám
  17. Most kezdődik a ...
  18. Lagzi
  19. Jó reggelt

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: