kultúra [vers]  2000. november 10. péntek   12:16

nincsen hozzászólás

  Zsibongó napsugár cirógatja
  elfáradt fák őszi díszét,
  színes játékok lassú tánca
  idézi az elmúlt nyár emlékét.
  
  Ki tudja a vándor madársereg
  mily csonkán ér messzi célba,
  égből lehulló görcsös testek
  értelme átlényegül a múltba.
  
  Zsibongó agy rejtett világában
  képzelt jövő dús perselye
  múltba pazarol egy-egy hitet
  s marad az emlék elmúlt sebhelye.
  
  De az elhult vándor bomló teste,
  lelke helyén új születik,
  az emlék elhamvadt csonkában
  a jövő győz, jelene sarjadzik.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: