beszámoló [koncert]  2006. május 12. péntek   17:37

nincsen hozzászólás

  Egészen pontosan 7 hónappal ezelőtt, 2005. szeptember 17-én láttuk a Sonata Arctica-t a Wigwamban, teljes teltház előtt. Az akkori koncert nagy sikerét, és fergeteges hangulatát más se jelzi jobban, hogy a finn csapatot most újra körünkben üdvözölhettük, és ezúttal már a Petőfi Csarnok adott otthont a rendezvénynek. Itt azért már nem volt teltház, de legalább kényelmesebben el lehett férni, mint legutóbb.
  Az estét a Demonlord nyitotta, akik a Hellforged című új lemezüket ismertették meg a közönséggel. Felszabadultan, vidáman játszottak, Jurásek Balázs énekes/basszusgitáros igyekezett a színpad minden pontján feltűnni, keresni a kontaktot a publikummal. Világi Zoltán dobos pedig mindig is szeretett vagizni, most napszemüvegben menőzött, de hát nézzük el neki, biztosan nagyon a szemébe sütöttek a reflektorok...! A gitárosok szépen reszelték a témákat, élvezték a koncertet, ahogy a közönség is. Nem volt különösebben nagy bemozdulás, de azért érdeklődés szinten sokan megtekintették a Demonlord fellépését.
  
  A Sonata Arctica-ra azért egy bő félház összejött, tudta mindenki, hogy a finnek nem okozhatnak csalódást. Hát ők nem is, de azért a technika lehetett volna profibb. A gitár hangja mindvégig elég erőtlen volt, ami azért nagy érvágás ebben a muzsikában, és pláne Jani Liimatainen játékát tekintve, de ettől eltekintve másra szerencsére nem lehetett panasz. A Reckoning Night album dalaival kezdett a banda, a Misplaced-el és a Blinded No More-al. A közönség teljes extázisban volt, látszott hogy sokan képviseltették magukat a fanatikusok közül. Talán a visítozós lánykák azok, akikre nem lenne szükség az ilyen koncerteken, de úgy látszik meg kell szoknunk, hogy a dallamos finn metalt játszó csapatok egyre nagyobb számban vonzzák őket.
  Kiváló dalcsokrot szedett össze a Sonata Arctica, a program sem volt azonos a tavaly szeptemberben játszottakkal. A Full Moon, Victorias Secret, Kingdom For A Heart számok minden Sonata rajongó számára ismertek, középsőt a hölgyeknek ajánlotta Tony Kakko, utóbbi pedig csak most idén került lejátszásra, szeptemberben ez nem volt. Tony egyébként ezúttal is bizonyította, hogy mennyire kiváló frontember és énekes. Végig együtt élt mind a zenével, mind a közönséggel. Vidám volt, viccelődött, mindvégig jó hangulatban tartotta a nagyérdeműt. De hát ez a frontember feladata, és Tony ezt profi módon oldotta meg. És ugyanígy kiváló énekesi teljesítményt is nyújtott, talán nem túlzás azt állítani, hogy az ismertebb finn power metal zenekarok között ma ő az egyik legnagyobb torok. A zenésztársak kevésbé produkálták magukat, leginkább Tony és Jani voltak azok, akik folyamatosan kommunikáltak a közönséggel, a többiek inkább a zenéléssel voltak elfoglalva.
  
  Lassabb számok is terítékre kerültek, mint a Letter To Dana, Broken, Tallulah, nagy közös éneklésekkel, és persze a legpörgősebb, legzúzósabb Sonata Arctica dalokból is ízelítőt kaptunk. Óriási hangulat kerekedett a 8th Commandment, My Land, Black Sheep, Blank File, Wolf & Raven dallamaira, hihetetlenül zseniális számok ezek, tényleg magán kívül volt mindenki a nézőtéren, de ez nem is csoda. Tony a My Land előtt meg is említette, hogy amikor itt nálunk játszanak, mindig úgy érzik, mintha otthon lennének. Valóban el kell ismerni, hogy a publikum is sokat tett azért, hogy kiváló hangulatban, élvezetesen teljen a mai este, nem csak a zenekart illeti meg a dicséret.
  Összeállítottak nekünk még némi enyveleget is, több számból összeolvasztva, és a ráadásban is elhangzott néhány kihagyhatatlan dal, a Dont Say A Word, The Cage, és a legvégére a tavaly is elsütött mókás Vodka Song.
  
  Hát ezt kaptuk a Sonata Arctica-tól, azt hiszem ez a koncert túlszárnyalta szinte mindenki várakozását. Viszonylag arányosan osztották be a lemezeiket, de ahogy a fentiekből is kitűnik, az első albumot (Eplictica) majdnem teljesen lejátszották! Gondolom senki nem dőlt a kardjába emiatt, hiszen közös megegyezés szerint ezt tekintik a Sonata egyik legjobb művének. De ha már így alakult, akkor viszont igazán előadhatták volna a 4-es track-et is, az egyik legnagyobb közönségkedvenc Replica-t, mert ez ma sajnos kimaradt.
  A turné végeztével minden bizonnyal belefognak a srácok a következő album összeállításába, szóval le merném fogadni, hogy az új lemez promotáló körútján is fogjuk majd őket látni. A Nightwish egyenlőre kényszerpihenőt vesz, így most a Sonata Arctica nőtte ki magát a legjobb finn power metal bandává.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: