szerző: AndrásSick of it All: Death to Tyrants Century Media / EMI
Nem sok olyan zenekar létezik, amelyiktől komolyan lehet venni azt a szöveget, hogy Lets celebrate that we dont give a fuck / with a middle finger high in the air. Még kevesebb az olyan, amelyikkel az ember hajlandó teljes meggyőződéssel, őszinteséggel, sőt: felemelt középső ujjal együtt is kiabálni ezeket az épületes sorokat. A Sick of it All viszont egyértelműen közéjük tartozik, úgyhogy száz százalék, hogy számos hardcore-szimpatizáns szobája vagy lakása hangos mostanában a fentebbi gondolatoktól, melyek a banda kilencedik lemezét nyitó Take the Night Offban fogalmazódnak meg. Már csak azért is biztosak lehetünk ebben, mert ezt az albumot pont annyira kell magyarázni, amennyire az ominózus két sort, vagyis semennyire ez pedig a Sick of it All esetében köztudottan azt jelenti, hogy nagyon erős anyag született.
A banda húszéves pályafutásán végigpillantva egyébként megállapíthatjuk, hogy ezt az utóbbi mondatot szinte minden SOIA-lemez megjelenésekor le lehetett írni, hisz a New York Hardcore keresztapái még akkor is nagyot alkottak, amikor a zenéjük határait feszegették (gondoljunk csak például a Yours Truly albumra). Miért tévedtek volna hát éppen most, amikor egyszerűen csak azt csinálták, amiben ők a legjobbak? A Death to Tyrants ugyanis pontosan arról szól, amiről a Sick of it All úgy általában, vagyis két-három perces dalokról, amikben egymást érik a circle pitre ingerlő tekerések, a légkaratéra biztató málházós témák és a punkos ritmusban prezentált kőkemény lazulások. Ezeket pedig természetesen ökölrázva üvölthető sorokba, vállt vállnak vetve énekelhető refrénekbe és egymás nyakába mászva kiabálható csordavokálokba öntött szövegek egészítik ki, amelyek között sok a politikusoknak és más gazembereknek címzett jókívánság, de azért persze akadnak össze- és kitartásra biztatók is szépszerivel. Harminchárom perc alatt végig is pörög az egész album, ennek megfelelően az elején érdemes elegánsan a tenyerünkbe köpni, a végén pedig nem csak illik, de muszáj is elégedetten nyújtózni egyet, és megállapítani: ez jó mulatság, férfimunka volt.
Aki a Step Down klipjére tanult meg táncolni, az nem tévedhet ezzel a lemezzel de az sem, aki nem tanult meg a Step Down klipjére táncolni. Aki meg azt sem tudja, hogy miről beszélünk, az sürgősen ismerkedjen meg a Sick of it Allal ez az album legalább olyan jó kiindulási alap, mint a Step Down klipje.
1. Take The Night Off 2. Machete 3. Preamble 4. Uprising Nation 5. Always War 6. Die Alone 7. Evil Schemer 8. Leader 9. Make A Mark 10. Forked Tongue 11. The Reason 12. Faithless 13. Fred Army 14. Thin Skin 15. Maria White Trash