szerző: Millenáris.HuFrenák Pál Társulat Csajok és Fiúk 2006.május 27-28., 19 óra, Budapest - Jövő Háza – Teátrum
Május végén egy nem mindennapi színházi produkciót láthat a nagyérdemű a Teátrum színpadán. Magyarországon először láthatjuk együtt - egymás után! - a Frenák Pál Társulat Csajok és Fiúk c. darabját.
Csajok (Credo hysterica)
Koreográfus: Frenák Pál Táncolják: Stefanie Batten Bland, Juhász Kata, Kolozsi Viktória, Lisa Kostur Zene: Fabrice Planquette Látvány: Frenák Pál Fény: Marton János Hang: Hajas Attila Színpad: Ferenczi László
Nők a színpadon: archék a realitásban és az irrealitásban. A színen a Csajok rítusa, melynek anyaga a tánc: tudattalanunk láthatatlan régióit teszi láthatóvá. Emberi archetípusokat látunk egy részük örökletesen bennünk rejlik, másik részüket környezetünk hozza és váltja ki, hívja életre bennünk. Bármilyen is származásuk, mind szüntelen harcban állnak tudattalanunk vadállataival. Emblematikus nőalakok, projektált képek, víziók, álmok alakjai ők, kik benépesítik valós és képzelt világunkat úgy, hogy általuk létező és nem létező régiók könnyen egymásba mosódhatnak.
A Csajok előadása felmutatja, hogyan feszül egymásnak a tudat és a tudattalan, és ami fellazít, gazdagít és összezavar: az álom a tudattalan öntörvénű, szabályozhatatlan, magának újra meg újra utat találó, mindig igazmondó, sajátos megnyilvánulása.
Fiúk (Les hommes cachés)
Koreográfus: Frenák Pál Táncolják: André Mandarino, Miguel Ortega, Rolando Rocha, Várnagy Kristóf Zene: Fabrice Planquette Látvány: Frenák Pál Fény: Marton János Hang: Hajas Attila Függesztés: Ferenci Miklós
Három kötél az ég felé. Három férfi és még egy: az egység. Az előadás Frenák Pál nemek szerepét, a nemek viszonyrendszerét vizsgáló trilógiájának első része. Túl azon, hogy megmutatja a férfiszépséget vajon miért beszélünk olyan ritkán úgy a férfi test esztétikájáról, ahogyan a nőiéről a Fiúk speciális térhasználata fontos kifejezőeszközként is szolgál. Rámutat az alkotói szándékra, ami szerint az előadás mélyrepülés a tudattalanban, kutatás az ösztönökben, amelyekből személyiségünk is táplálkozik. A Fiúk különös tükröt tart elénk, amelyben látjuk a Macsót, a Nárciszt és a Herkulest is. Közelről tanulmányozhatjuk a férfilét alaptípusait. Frenák váltakozva jeleníti meg színpadán a sovén gyűlöletet, az ostoba követelőzést, a figurák közt fennálló, törékeny erőegyensúlyt. Radikális vízióját átitatja az emberi kapcsolatokban rejlő reménytelenség tudata.
17:42
