kultúra [vers]  2000. november 18. szombat   10:58

nincsen hozzászólás

  Párás kongó aluljáró,
  Rideg fekhely, pokoljáró
  Kisértet éj otthonában
  Nincsen falu szobájában
  Fon álmokat reménykedve,
  Nap mint nap a hittel küzdve,
  Talán egyszer lesz valami,
  Majdan lesz valahol lakni,
  Hol rendes ágy van, nem hideg,
  Négy fal, tető - anyaölben -...
  Meleg kandalló tüzénél
  Valóság nyitja ki szemét.
  
  Én önző lélek, panaszom,
  Miért is szólok, otthonom
  Meleg ággyal fogad engem,
  Nem küzdök az álnok ellen.
  e nincs helyem, ha bántanak,
  Elbújjak és ne lássanak
  Miként öntöm ki a szívem,
  Ha bú ér s örömtelen,
  Nem tudok egyedül lenni,
  Gondolatokba merülni,
  Álom szárnyán elrepülök,
  Élni kell, hát mindent tűrök.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: