szerző: SylvioStrange Party Orchestra 2006. május 3. Almássy téri Szabadidő Központ
Személyes és impresszionista beszámoló következik egy furcsa free jazz koncertről.
Csatába szólító kiáltásokkal kezdi a mókát, hangulatmegidézéseket a Sebaj Tóbiáshoz hasonlóan mozgó, vonagló, értetlenkedő, mormogó és beszélő dobos. Hirtelen úgy érzem magam, mintha egy második világháborús film utcazenészeket mutató kezdő jeleneteit látnám. Pár matekarcú tudósagy játszik a színpadon. Az egyik szaxofonos úgy néz ki, mint Sebeők János hosszúhajú, vastag, fekete keretes szemüveget viselő dán kivitelben. Ő az, aki az első mű után azzal kezdi a másodikat, hogy rádióhangoláshoz hasonló recsegő-nyekergő hangokat csalogat elő gombok csavargatásával pár műszerből. Groteszk zsánerképeket látok magam előtt. Ezek az arcok akár Lars von Thier egy filmjéből is előléphettek volna, ha az a film az említett rendezőnek az Amelie csodálatos élete és Az ötödik pecsét keverékéből készült alkotása lenne. Hülyeségnek hangzik? Pedig ilyen érzésem támadt! A következő kompozíció a konferanszié szerint az isztambuli hajnalok munkába siető, álmos emberekkel tömött utcáit hivatott interpretálni. Sikerül! Ezután egy magányos tangó-féle hangulatú darab jön, majd kicsit később szünet, ami előtt értetlenül állok.
A második felvonásban is kifacsart zsánerhangulatok követik egymást. Továbbra is a dobos produkálja magát, pöcköli a cineket, húzogatja rajtuk a dobütőt, pofákat vág, vonaglik, mindezt tökéletes harmóniában önmagával és a zenével. Az egyetlen dolog, ami nem természetes, az a fénygömb bekapcsolása amilyen többletet ezzel próbálnak adni az estének, ahhoz inkább a Planetáriumban kéne fölléptetni a dánokat. A Happening The Piano című darab alatt a matekarcú szaxofonos rogyasztott lábbal korcs twistet jár, aztán a két szaxofon felesel egymással. Úgy játszanak, olyan természetességgel, hogy elfelejtem, elvileg valami nehezen befogadhatót hallgatok mintha most jönne ki belőlük. Végül a Factory című szerzemény ipari hangjai alatt a basszusgitáros hölgy és az őrült professzorok leszivárognak a színpadról. Tökéletes. Ummagumma.