előzetes [koncert]  2006. május 9. kedd   12:48

nincsen hozzászólás

  Zorn a kaleidoszkóp
  
  Jazz, rock, hardcore punk, klasszikus zene, klezmer, film, improvizált zene John Zorn különleges alkotó, sokrétű tevékenysége miatt besorolhatatlan, gyakorlatilag minden kategóriát kimerít. Beszélhetünk John Zorn-kultuszról is, amely kétségtelenül létezik, és valószínűleg nagyrészt abból fakad, hogy képes tömegeket megszólítani szerteágazó tevékenységével. Zorn olyan sokoldalú művész, akinek tevékenysége messze túlmutat a zenész vagy zeneszerző fogalmakon.
  
  1953-ban, New Yorkban született és nőtt fel. Az 1970-es évek elején a St. Louis-beli Webster College-on végzett szaxofon- és zeneszerzés szakokon. 1975 óta a downtown music scene központi figurája és egyben mozgatója. Elmondása szerint sokan inspirálták, mint pl. Charles Ives, John Cage és, hogy európaiakat is említsük Berg, Sztravinszkij és Boulez. Jazz-zenei példaképeinek Anthony Braxtont, Ornette Colemant, Jimmy Giuffre-t és Roscoe Mitchellt tekinti. Zorn mindig is nyitott volt a legkülönfélébb művészeti ágakra; számos kísérleti rock zenét, jazzt hallgatott, nagyon érdekelte az avantgárd színház, film, képzőművészet és irodalom. Munkái mind azt bizonyítják, hogy hihetetlen művészi érzékenységgel megáldott zenész, aki korunk élő legendája.
  
  John Zorn korunk egyik legmeghatározóbb kortárs zeneszerzője, zenésze és producere
  Alkotás mellett rendszeresen turnézik különböző együtteseivel, több formációt is vezet: Masada, Electric Masada, Pain Killer, Naked City. Emellett Zorn külön felkéréseket kap olyan neves zenekaroktól, mint pl. a Kronos Quartet, a New York Philharmonic, az EOS Orchestra, a Netherlands Wind Ensemble, a Brooklyn Philharmonic, a Bayerischer Staatsoper, a WDR Orchestra Köln és még sok egyéb helyről.
  Nehéz lenne munkásságát teljes egészében ismertetni, Zorn nem egyszerűen egy művész kottapapírral és szaxofonnal. Sokkal több annál, sokkal tágabb értelemben válik részévé művészeti világunknak.

  A Cobra John Zorn társasjáték-zeneműve
  
  Irányított spontaneitás a súgó és a játékosok
  
  John Zorn Cobra című darabját 1979 óta játsszák világszerte. A Cobrában summáztam az összes előző játék-darabomat. mondja Zorn egyik interjújában.
  És valóban: ahol Zorn ténylegesen megpróbált eltérni a megszokottól az a Cobra volt. Ebben a műben elvetette azt a törekvést, miszerint egy zeneszerzőnek feltétlenül egy ívet kell létrehoznia. A Cobra sokkal inkább események sorozata, amit bármelyik résztvevő bármikor befolyásolhat. Ezért létrehozott egy absztrakt viszonyrendszert, amely megengedi, hogy bárki a darab bármely pontján játsszon vagy kezdeményezze, hogy bárki részt vegyen a játékban. A Cobra egy olyan zenemű, amely tulajdonképpen egy szabad rendszer, s ezáltal különböző kölcsönhatásokat enged kialakulni az improvizáló zenészek között.
  
  A zenemű hangulata állandóan változik, a zenész sem és ezáltal a hallgató sem lehet biztos abban, hogy mi következik, mi lesz a következő lépés. Azt gondolhatjuk: itt minden megtörténhet. És ez az, amiért a közreműködő zenészek világszerte különösen kedvelik ezt a darabot: a szabadság. Ezáltal a szabadság által szárnyalnak ők és szárnyalhatunk mi, hallgatók is velük.
  
  A forgatókönyv mindig ugyanaz: Zorn magát súgónak nevezi és ezzel gyakorlatilag egy karmester szerepét tölti be. Viszont ebben a darabban minden a zenészeken múlik, Zorn csak a keretet teremti meg és irányítja a zenészeket, viszont a folyamatokat ők indukálják és ők alakítják. A 12 játékos (zenész) egy kört alkotva ül a súgóval szemben. Jelzéseket adnak, ha van mondanivalójuk. A súgó inkább csak úgy működik, mint egy tükör: megmutatja, hogy az általuk leadott jelzésnek mi a következménye. Zorn létrehozott egy szabályrendszert, a zenészek ennek a rendszernek a keretén belül alakítják a művet.
  
  Ezen az estén nemcsak egy kortárs zenemű meghallgatásában lehet részünk, hanem egy teljesen egyedülálló előadásban, ahol a spontaneitás, a jelen, az Itt és Most kap hangsúlyt. Minden esemény előttünk születik és ennek a spontaneitásnak lehetünk mi hallgatók részesei, fül- és szemtanúi.
  
  Egy zenemű születik
  
  Minden egyes előadás más. Egy jelre megváltozik a zene, de előre nem kiszámítható módon, így az is elképzelhető, hogy öt másodperc sem telik el és újabb változás indukálódik. Néha Zorn jelzése egy másikat von maga után: például rámutat valakire és jelzi, hogy duózzon, de a partner kiválasztása már a zenészen múlik. Van olyan jel, amely kifejezetten azt jelenti, hogy aki idáig részt vett a zenében az álljon ki, aki pedig nem az kezdjen el mostantól játszani. A duójáték-kártya hatására az egyik játékos szemkontaktussal partnert választ, de mivel ez lehet egyszerre több játékos feladata is, ezért lehet, hogy kialakul 6 pár, akik egymással duóznak, majd a párok cserélődnek. A végén kialakulhat egy körbe forgó rendszer, ahol a zenészek egymást követve szólókkal váltják egymást. Van olyan jel is, amely a zene jellegét változtatja meg, például ekkor nem változik a zenészek összetétele, de a kialakult stílus igen. Vagy pont ennek az ellenkezője történik: a stílus marad, de a zenészek összetétele változik. A Cobra hihetetlen koncentrációt követel minden egyes közreműködőtől.
  
  A zenekar tagjainak kiválasztása rendkívüli jelentőségű. Mindenki létfontosságú. Ha valakit kivennénk a zenekarból, és mást tennénk a helyére, az egész érzet megváltozna. Olyan művészek kellenek, akik egyszerre erős jelenlétűek, mégis kezelhetők, akiknek van humorérzékük és különböző habitusúak. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy kell egy dob, egy zongora és egy gitár. Kialakul egy társaság, ahol mindenkinek meglesz a saját helye és szerepe. Mindig érdekes azt követni, hogy az egyéniségüktől függően ki hogy kezeli a helyzeteket, hiszen mindenki más energiákat közvetít.
  
  A Cobrát többször rögzítették és jelentették meg lemezen, de a legjobb élőben látni, hiszen megértését segíti a látvány. Ez a mű Zorn legszórakoztatóbb darabja, nemcsak a zenészek számára, hanem a nézők számára is. Olyan, mint egy vihar: felkap, sebesen magával ragad és újra meg újra erőt gyűjtve tartja fogva a résztvevők figyelmét. Zorn darabjaira egyébként is az a jellemző a zenei elemek gyors váltakozása, ez teszi igazán izgalmassá és tartja folyamatosan fent ezt a feszültséget. Zorn zenéjének fontos özenete van: a zeneszerző korunk felgyorsult életritmusára, az információk hihetetlen tempójú gyorsaságára reflektál.

  John Zorn mindig helyi zenészekkel adja elő az általa is legizgalmasabb művének nevezett Cobrát. A zenekart tizenkét zenész alkotja, akik 4 fő csoportra vannak osztva: billentyűs hangszerek, gitárok, dobok és húros hangszerek. A fő csoportokon belül sokszor a helyi kultúrára jellemző hangszerek szerepelnek: ilyen lesz Budapesten a cimbalom és a hegedű. A közreműködő magyar zenészek jazzéletünk meghatározó zenészei:
  
  Billentyűk
  
  Szakcsi Lakatos Róbert
  1975-ben született, Szakcsi Lakatos Béla, a híres zongorista fiatalabbik fia. 1995-ben, a krakkói Nemzetközi Jazz Versenyen a Legjobb zongorista” és a „Legjobb szólista” díjakat nyerte el. A baseli nemzetközi Bach Zongoraverseny első helyezettje lett 1996-ban. 2002-ben a montreux-i Nemzetközi Jazz Szóló Zongora Versenyt szintén megnyerte. Olyan zenészekkel játszott együtt, mint Reggie Johnson, Keith Copland, Tony Lakatos, Alvin Queen, Erik Truffaz, Peter Bernstein, Jack DeJohnette és John Patitucci.
  
  Szabó Dániel
  Szabó 1975-ben született. Többféle stílust kipróbált már, tapasztalatai a klasszikus zenétől kezdve a kortárs és imrovizatív zenén keresztül a jazzig terjednek. 1997-ben megnyerte a Nemzetközi Jazz Improvizációs Versenyt Litvániában. 1998-ban a Magyar Rádió által szervett Jazz-zongora Tehetségkutató Verseny első helyezettje. 2000-ben a Jas Hennessy Nemzetközi Szóló Zongoraverseny első helyezettje, amelyet a Montreux-i Jazz Fesztivál szervezett. 2001-ben ösztöndíjjal tanult a Henry Mancini Institute-ban (Los Angeles). 2003-ban Fulbright ösztöndíjat kapott és a New England Conservatoryn tanult Bostonban. Bob Brookmeyerrel dolgozott együtt 2005 nyarán és még ugyanebben az évben Kurt Rosenwinkellel turnézott Európában.
  
  Sűtő Gergely
   1972-ben született. Tanulmányait a Conservatoire de Lausanneon (Svájc) kezdte, ahol 1993-ban klarinét szakon végzett. 1992-ben a Vierzon National Sonata verseny második helyezettje. 1990-93 között Migros ösztöndíjat kapott. Új zenekara a Eugene Kovax, amellyel egy laptoppal és hegedűvel adnak elő szabadon improvizált zenét. Első lemezük 2005-ben jelent meg. Portugáliában él, az Orquestra Nacional do Porto tagja, ahol klarinéton játszik.
  
  Gitárok
  
  Párniczky András
  1972-ben született. Itthoni és külföldi tanulmányai után 2000-ben a Zoller Attila Jazzgitár Verseny negyedik helyezettje. Több zenekart is vezetett, amíg 2001-ben visszatalált gyökereihez, és megalapította a Nigun zenekart. A Nigun célja a kelet-európai zsidó zenei hagyományok felelevenítése, amely segítségével egy teljesen új és szabad zenei szövet jön létre. Az amerikai thejewishweek.com első albumukat, a KlezJazz-t, a 2003-as év legjobbjai közé sorolta. A zsidó zene oktatása mellett a kortárs zeneszerző Sáry László módszerére épülő kreatív zenei gyakorlatokat tart.
  
  Juhász Gábor
  Juhász 1968-ban született Játkát a jazz mellett az indiai zene szeretete is meghatározza. Nagyon sok jelentős magyar zenekarban játszott, valamint olyan külföldi zenészekkel is, mint Erik Truffaz, Archie Shepp. 2002-ben az Év Jazz-zenészének választották Magyarországon. Több mint 50 albumon közreműködött. 2004-ben közös albumot jelentett meg Palle Mikkelborggal. Az Erkel Ferenc Konzervatórium gitártanára.
  
  Palotai Csaba
  Palotai 1972-ben született. Párizsban felyezte be tanulmányait, és jelenleg is ott él. Együtt játszott az Orchestre National de Jazzel és a Rural Swing Couartette-tel, továbbá François Jeanneau-val, Christophe Monniot-val és Matthieu Donarier-vel. Együtt turnézott a Phénix music-theatre-rel Franciaországban. Nemcsak zenészként, hanem zeneszerzőként is működik, gyakran felkérik filmzenék és színházi darabok zenéinek komponálására. 1999-ben alapította meg saját zenekarát a Grupa Palotait.
  
  Ütős hangszerek
  
  Baló István
  Baló 1978-ban fejezte be tanulmányait. Pályafutása során olyan zenészekkel játszott együtt, mint Borbély Mihály, Dresch Mihály, Chico Freeman, David Murray, Regős István, Archie Shepp és Szabados György. Jelenleg a Borbély Műhely, a Dresch Quartet és a Nigun tagja.
  
  Halmos András
  1974-ben született. Olyan kortárs zenét előadó zenekarokban játszik, mint a Plastic Ohara, a Kampec Dolores, vagy Ágoston Béla zenekara. Együtt zenél a marokkói zenét előadó Chalabannal és a freestyle-elektromos zenét játszó DJ Mangóval. Továbbá rendszeresen közreműködik Vázsonyi János szaxofonossal, Benkő Róbert nagybőgőssel, az ef. Zámbó Happy Dead Banddel és a szaxofonos Grencsó Istvánnal. Jelenleg két avantgárd zenekar tagja (Pop Ivan, Chakra Hackers), és a kíséleti zene terén a Prell és a Tigrics tagja.
  
  Lukács Miklós
  Már 9 évesen a Rácz Aladár Cimbalomverseny második helyezettje. 13 éves korában szólókoncertet ad az Unicef szervezésében Brüsszelben. A Cimbalom Baráti Kör elnökségi tagja. 1997-ben a Fesztiválzenekar Liszt: Hat Magyar rapszódia c. lemezének szólistája. 1998-ban, az USA-ban a Concertante di Chicago Chamber Orchestra szólistája. 2000-ben Artisjus Díjat kapott. Klasszikus zenei tanulmányai után egyre jobban fordul az etno és a szabad, improvizációs zene felé. Jelenleg a Dresch Quartet a Quartet B, a Borbély Műhely, a Lovász Irén zenekar, a Tűzkő Csaba Septet, az East Side Jazz Company, az Improvokation és a Mirrorworld tagja. 1993-ban Hazám címmel a Krétakör Színházi Társulat számára írt egy darabot.
  
  Húros hangszerek
  
  Barcza Horváth József / nagybőgő, basszusgitár
  1995-1997 között Gustav Mahler Youth Orchestra, majd 1997-1998 között a Budapesti Fesztiválzenekar tagja. 1995-ben a „Legjobb basszusgitáros díjat nyerte el a krakkói Nemzetközi Jazz Versenyen. 1997-ben Debrecenben második helyezett lett a Nagybőgő Versenyen. Olyan zenészekkel játszott együtt, mint Gadó Gábor, Kirk Lightsey, Benny Bailey, Tony Lakatos, Erik Truffaz, Snétberger Ferenc, Jack DeJohnette, Ray Anderson, Frank London, Palle Mikkelborg és még sokan mások.
  
  Szandai Mátyás / nagybőgő
  1998 óta a Dresch Quartet tagja Együtt játszott többek közt Archie Shepp-pel, David Murrayval, Herbie Mann-nel, Chico Freemannel, Rosario Guilanival, Charlie Marianoval és Hamid Drake-kel. A Bacsó Kristóf 4, a Czirják Quartet, a Szabó Dániel Trió és a Tűzkő Csaba Septet tagja.
  
  
  Kovács Ferenc / hegedű
  1957-ben született. Először trombitán játszott a Postás Szimfonikus Zenekarban. Később fordult a kortárs zene felé és közreműködött többek között a 180-as Csoportban. Dresch Mihály zenekarának és a Balogh Kálmán Gipsy Cymbalom Bandnek a tagja. A Tranz Danz táncegyüttessel dolgozik együtt mint szóló hegedűs. Tagja a Djabe zenekarnak, valamint közreműködik Szabados Györggyel is. Saját zenekara a Magony. Eddig több mint 30 lemezen közreműködött pályafutása során.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: