kultúra [vers]  2001. augusztus 28. kedd   16:17

nincsen hozzászólás

  Mosok. S a gépben a tárcsa
  úgy forog, mint agyamban
  a szavak és gondolatok.
  Emlékezem a múltra,
  gondolok a jelenre
  és nézem a jövőt, mely
  előttem s bennem cikáz
  ide-oda. Vibrál.
  
  A gép most nem forog. Megállt.
  Ám bennem az agyam még jár.
  Ó csak néha pihenhetnék egy kicsit!
  Csak néha. Csak egy kicsit.
  De nem. Forog tovább.
  Mardos és megörvendeztet.
  Képek, arcok, szavak, melyek
  most előttem vannak,
  
  olykor a ködből jönnek
  s a homályba futnak.
  És közben csak rám vicsorít, vigyorog,
  vagy át ölel, megcsókol és mosolyog.
  
  Most magam vagyok itt.
  Nem, nem vagyok egyedül.
  Apám, anyám, testvérem
  s mások itt vannak, belül.
  
  Ülnek körhinta-agyam ülésein
  s pörögnek körbe-körbe körülöttem.
  Néha a hintakezelő-magam megkerülései
  közben rám pillantanak. Örültem,
  mikor mosolygó szemet láttam,
  vagy ölelő kezet. És csak álltam
  ott, mint aki nem tudja,
  hogy hol a leállító gomb.
  
  Csak álltam és néztem,
  - talán én voltam a gond ?-
  a hinta csak járt körbe-körbe
  magától, egyáltalán nem törődve
  azzal, hogy én (a kezelő)
  ott állok. Csak állok.
  Így hát most tovább várok.
  Istenem, mikor lesz pihenő?
  
  (2001.aug.21.)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: