beszámoló [koncert]  2006. április 24. hétfő   17:15

nincsen hozzászólás

  ...Hát nem vált be a tavalyi tippmixes jóslatom, mert idén nem 7-én pénteken, hanem 8-án szombaton került megrendezésre az immár negyedik Metal Liget fesztivál. Annyi baj legyen, legalább nem volt ütközés az előző napi Rage-dzsel. Így hát szombaton ismét összetrombitáltuk kicsiny társaságunkat, vonatra szálltunk, és persze ezúttal is épületes társalgással múlattuk az időt... (mármint nem az épületekről diskuráltunk noha volt köztünk építész is).
  Korán kellett indulni, mert már 15 órától kezdődött a buli, összesen 13 fellépő zenekar volt meghirdetve. Kissé para volt, hogy a tiszai árvíz vajon nem veszélyezteti-e a rendezvény létét, de Zsolt megnyugtatott hogy nem lesz probléma. És nem is volt. Rutinos versenyzőként az odajutás sem okozott gondot, szóval elsőként a Tűzmadár koncertjét tekinthettük meg.
  
  Talán nem volt egy jó választás, hogy ők nyissák a rendezvényt, szerintem jóval többre hivatott ez a banda. De őket láthatóan nem zavarta a maroknyi nézősereg, próbáltak minél többet kihozni a buliból a Jégkorszak album dalaival. Lelkesen nyomták, és a közönség is ugyanilyen jól érezte magát, viszont ekkora létszám előtt a halljam a hangotokat! című játék elég gyengére sikeredett, észre kellett volna venni, hogy erre most sajnos nem volt alkalmas a fellépésük. De mindent összevetve jó választás volt a Tűzmadár a Metal Ligetre, reméljük legközelebb is láthatjuk őket.
  
  Következett a Wisdom, akiket már rutinos koncertbandának ismerhetünk. Még mindig nem voltak túl sokan, de ez a banda is nagyon odatette magát. Sajnos a technikai problémák nem kímélték a csapatot, az egyik erősítő például éppen az Iron Maiden Wasted Years katartikus szólója közben szállt el... Mindenesetre tisztességgel végignyomták a programjukat, én magam úgy éreztem, hogy ma talán kicsit túl sok feldolgozást játszottak, némileg háttérbe szorult a saját produkció.
  Az általunk preferált zenekarok koncertjét természetesen a küzdőtéren néztük/tomboltuk végig (buli intenzitásától függően), a kevésbé stílusba vágókat pedig a lelátóról kísértük figyelemmel. Így járt a Krízis is, velük kapcsolatban csak annyi a személyes véleményem, hogy szerintem tök fölösleges erőltetni ezt a dögunalmas, monoton, fantáziátlan tucat-heavy metalt, amit játszanak. Ugorjunk!

  Ha már a Wisdom-nál kicsit sokalltam a feldolgozásokat, az AB/CD esetében ez nyilvánvalóan nem áll fenn, hiszen akkor szegények még a színpadra sem léphetnének... A tavalyi Szigeten ismerkedtem meg a bandával, hihetetlenül jó buli nyomtak. Ezúttal is hozták a formájukat, varázslatos hangulatot teremtettek Szolnokon. Ehhez persze segítségükre volt a számos AC/DC klasszikus, és a remek színpadi teljesítményük. A közönség nagyon élvezte az AB/DC előadását, ezekre a dalokra tényleg mindenki bemozdult a küzdőtéren. A csúcspont egyértelműen az volt, amikor a (külsőségekben is megtévesztésig Angus Young-ot imitáló) gitáros nem átallott keresztülsétálni a nézők tömegén (persze néhány bádigárd kíséretében), és mindenki orra előtt pengetni. Remek előadás volt, megilleti a dicséret az AB/CD-t! Talán pár dal még hiányzott a teljességhez, akadt némi hiányérzet, de ezt akkor tudjuk be a könyörtelen fesztivál-időbeosztásnak.
  
  Az Aurórával már tavaly is találkozhattunk itt Szolnokon, és ezúttal is sikerült mozgásba hozniuk a tömeget. Én nem rajongok a stílusért, szóval nem vettem ki a részem a pörgésből, de a rajongók úgy tűnik elégedettek voltak. Hátulról úgy láttam, hogy elég energiatakarékosra lett véve a pogó, de állítólag elöl nagyon durván működött a húsdaráló.
  A Moby Dick koncertje természetesen kihagyhatatlan volt számomra, csalódást persze ezúttal sem okoztak. Zúzós, pörgős buli náluk alapvető, a közönség nagyon együtt élt a zenével, a csapat pedig pontosan erre biztatott mindenkit, hogy itt a lehetőség kiengedni a gőzt, ez az önfeledt tombolás ideje. És még a koncertet is leállították, amikor úgy látták, hogy az egyik szörföző bajba került. Egy szó mint száz: kiváló zenekar, és remek dalok. Természetesen mind a régi klasszikusok, mind az újabb szerzemények helyet kaptak a Moby Dick repertoárjában, de persze sok kedvencnek ki is kellett maradnia. Jó, hát a 25 éves jubileumi koncerttel nem lehet összevetni egy fesztiválprogramot, de hát én már csak ilyen telhetetlen vagyok, ha Moby Dick-ről van szó...
  
  Depresszió színpadra fel, sikítozós tinik előre be, mi hátra ki... Egyértelmű volt, hogy ők vonzották a legnagyobb közönséget, és teljes mértékben ki is szolgálták az igényeket. Mind az új lemez, mind a korábbi alkotások kedvelői megtalálták a kedvükre valót. És hurrá, a 10-11 éves lánykák is végre lelkesen sokkolhatták a rendszert! Mi is lehet ennél felemelőbb...? Elviccelődtünk ott hátul, de hát mi már csak ilyen rosszmájúak vagyunk...!
  Mindenesetre ismerjük el, hogy a Depresszió a maga műfajában egyre inkább koronázatlan király, pár éve még senki sem gondolta volna hogy ekkora tömegek állnak majd mögéjük. És ennek persze megvannak a pozitív és negatív vonzatai is, de az a fontos, hogy a banda rajongói jól szórakozzanak, és ez teljesült is.

  Az Ossian rendszeres látogatója a Metal Ligetnek, és bár engem sohasem fogott meg különösebben a munkásságuk, rendre szuperjó, élvezetes bulikat élhettünk át velük Szolnokon. A mai nap sem volt kivétel, az Ossian ezúttal is kiválóan teljesített, akárcsak a közönség. Konstatáltuk, hogy Paksi Endre sem lesz már soha a mostaninál viccesebb figura, de mint frontember remekül helytállt. Ő az Ossian lelke és motorja, de ne feledkezzünk el kiváló dalszerző képességéről sem. A mostani koncert is nagyon jó hangulatban, lelkes publikum előtt zajlott.
  A Junkies megint csak nem az én világom, szóval meglehetősen hidegen hagyott a koncertjük. A célközönség ismét visítva berontott az első sorokba, mi meg legalább kipihenhettük kicsit a korábbi koncertek fáradalmait. A Junkies is megtalálta a közös hangot a publikummal, aki miattuk jött Szolnokra, az megkaphatta amire vágyott.
  
  Az Akela koncertje sem vett rá arra, hogy újból felvegyem a pozíciót a színpad előtt, de azért fél füllel odafigyeltem, és bizony jó bulit nyomtak a farkasok! A legerősebb, legpörgősebb dalokat vették elő a mai napra, így garantált volt a siker. Gondolom a gyepálás nagyüzemben ment a küzdőtéren, de ettől függetlenül a jelenlévőknek a lelátón ülő része is élvezte az előadást.
  Noha már meglehetősen mélyen jártunk az éjszakában, a Kalapács zenekarra még mindig nagyon sokan kíváncsiak voltak. Ők leginkább a régi Pokolgép dalokból állítottak össze egy csokrot mára, megtoldva természetesen a Totem és a Keresztes Háború albumok néhány számával. A publikum zengte a szövegeket, és a kései időpont ellenére is odatette magát a zúzásban. Remek produkció volt ez is!
  
  Innentől már elkezdtek komolyabban hazafelé szállingózni az emberek, de még a Cool Head Clan előadására összegyűlt az elégséges létszám. Én inkább egy korábbi időpontra raktam volna őket, mert ehhez a bulizós zenéhez szükséges bemozduláshoz talán már kicsit fáradt volt a nézőtér. Molics Zsolti egy remek frontember, és kiváló kvalitásokkal rendelkező énekes, de szerintem ebben a zenekarban nem használja ki a képességeit. A Sámán zenekart csak hallomásból ismerem, de úgy tudom, hogy ott aztán igazán szabadjára engedi a hangját. Viszont a Cool Head Clan valahogy nem bejövős. Talán jobban állna Zsoltinak egy komolyabb mondanivalót hordozó formációban kamatoztatnia az adottságait és most nem testsúlyára gondolok (bár ha jobban belegondolok, végül is a magyar szumó-válogatott is egy meglehetősen komoly formáció lehet...)
  Már csak a Road volt hátra, de ekkora a jelenlévők nagy része már félholt volt a fáradtságtól, és az egész napos zúzástól, így többek közt mi is hazafelé vettük az irányt. A Road ígéretes banda, első lemezük sokak kedvencévé vált, mostanra pedig már a második album is megjelent. Talán egy legközelebbi alkalommal nagyobb közönség előtt tudnak majd bemutatkozni.
  
  A IV. Metal Liget folytatta a hagyományokat, ígéretes fiatal zenekarokat és rutinos koncertbandákat láthatott a közönség, a majdnem 12 órás folyamatos koncertprogram alatt pedig mindenki megtalálta a maga szórakozását. Igazából annyi észrevételem lenne, hogy ha már Metal Liget a rendezvény neve, akkor igazán lehetne metalosabbra, keményvonalasabbra venni a fellépők listáját. A rendszeresen fellépő nagy nevek persze az alap (Ossian, Moby Dick, Pokolgép, Kalapács, Akela), természetesen szükség van a populárisabb, nagyobb tömegeket megmozgató húzónevekre is (Tankcsapda, Depresszió), de igazán el tudnék még képzelni olyan metal zenekarokat, akiket érdemes lenne nagyobb közönség számára bemutatni, és nem mellesleg hihetetlenül jó koncertbandák is (pl. Remorse, Casketgarden, Echo of Dalriada, Fekete Sereg, Vale of Tears, stb.). Hopplá, most hogy így elnézem, ez egy elég szimpatikus kis felállás lehetne mondjuk jövőre, hehehe...!
  
  Mindenesetre az idei Metal Liget fesztiválon is jól érezte magát minden látogató (ezúton is külön gratulálok azoknak, akiknek már a kora délutáni órákban sikerült ordenáré módon lerészegedniük...), részemről a koncertmérő most is kilengett a piros tartományba (2 nap nyakfájás, 1 nap rekedtség, 1,5 nap fülcsengés), a jövő évi időpont megjósolására már inkább nem vállalkoznék, de reméljük hogy akkorra is sikerül egy hasonló metal-ünnepet összehozni.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: