lemezajánló [nagylemez] 2006. április 9. vasárnap 11:10
nincsen hozzászólás
szerző: Prof. Fusi Mi-ShiAvenged Sevenfold: City of Evil Warner Music
Az előzetes hírverésnek köszönhetően az elmúlt évek legnagyobb metálszenzációjára voltam felkészülve, amikor feltettem az Avenged SevenfoldCity of Evil című albumát, és nem is kellett csalódnom. Miután újraépítettem magamat atomjaimból, melyekre ez az ultraeklektikus és überkomplex, megamelodikus és gigabrutál, újszerűségében is régisulis és régisulisságában is újszerű anyag robbantott, volt szerencsém azon is elámulni, hogy milyen jó a nem-zenei ízlésük ezeknek a srácoknak: dalt ajánlanak Hunter Thompsonnak, pólóik tanúsága szerint pedig biliárdozni és Jack Daniels-ezni is szeretnek.
Hunter Thompsont olvasni, biliárdozni és Jack Daniels-ezni én is nagyon szeretek (pláne mindezt egyszerre), a zenei ízlésem origója viszont valahol egész máshol leledzik, úgyhogy kénytelen vagyok elárulni: nem egészen úgy robbantott engem atomjaimra ez a lemez, ahogy azt esetleg azok gondolták, akik komolyan vették a fent összehordottakat. Ennél fogva innentől rövidebb mondatokban is fogok értekezni az opuszról, meg lehet tehát nyugodni.
Na tehát. Ultraeklektika és überkomplexitás alatt azt tessék érteni, hogy össze van itt hordva minden, de szigorúan csak olyasmi, ami nem illik egymáshoz: Iron Maiden, Edda Művek, Kelly Family, Hatebreed, Tribe of Gypsies-nek szánt Ill Nino, Guns n Roses, Misfits. Persze mindenből csak egy kicsi, elvégre igen szűk keret az a hetvenhárom perc (bár hallgatva egy örökkévalóságnak tűnik). Megamelódiák címén egy, a Paradise City-ből kiűzetett, és jelenleg a My Chemical Romance ajtaján kopogtató Axl Rose sirámaira tessék gondolni (bár úgy cincog, hogy még oda sem feltétlenül engedik be). A régisulisan új, stb., gigabrutál témák cégére alatt pedig kábé azt kell sejteni, hogy a Good Charlotte néhány metal és hardcore lemez meghallgatása után mostantól új néven, (nem is annyira) új image-dzsel új célközönséget generál magának, melyet 12 éves lányok helyett 13 éves fiúk alkotnak. Hogy ezt már nem lehet elképzelni? Meghallgatni se. Hahó, öcsi!
Ébredjünk már fel emberek! Nem kell a hanyatló nyugat ópiumától kábultan bezabálni mindent, amit elénk tesznek. El lehet zarándokolni a hűtőig, ki lehet venni egy Jack Daniels-t (de akár elég egy jó pohár tiszta vizet is engedni a csapból), na meg aztán biztos nem estek még le a szekrény mögé az Iron Maiden és Motörhead CD-k de ha az Avenged Sevenfold kortársai között akarunk viszonyítási alapra bukkanni, akkor tapogatózhatunk a Mastodon vagy a 3 Inches of Blood irányába is. Tizenöt perc nem sok, máris tisztábban fogunk látni.
Persze minek is prédikálok én, teljesen hasztalan, ez itt már a Nyugat alkonya. Kedves szülők, tessék felkészülni: a Rasmus és a Good Charlotte után a közeljövőben Avenged Sevenfold-koncertre fogják önöket ráncigálni azok a pajkos kis lurkók.
1. Beast and the Harlot 2. Burn It Down 3. Blinded in Chains 4. Bat Country 5. Trashed and Scattered 6. Seize the Day 7. Sidewinder 8. Wicked End 9. Strength of the World 10. Betrayed 11. M.I.A.