lemezajánló [nagylemez] 2006. április 7. péntek 14:12
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloReckless Tide: Repent Or Seal Your Fate Armageddon Music
A Reckless Tide elnevezésű hannoveri banda 2000-ben alakult, de 2002-ben adták az első igazi életjelet az Insanity Or Reality EP formájában. A 2005-ben megjelent Repent Or Seal Your Fate az első teljesértékű nagylemezük. Tudni kell a zenekarról, hogy egy igazi vérthrasher horda, és ráadásul gitáros poszton egy hölgy is a soraikat erősíti! A honlapjukon lépten-nyomon megbotlik az ember a túlburjánzó Exodus, Death Angel, Annihilator, Testament, Overkill, stb. idézetekben. Ez eddig nagyon jó előjel! És az érdeklődésünk azután sem hagy alább, miután végighallgattuk a Repent Or Seal Your Fate albumot. Ha a hatásokat nézzük, akkor amolyan Annihilator meets eurothrash érzése van az hallgatónak, elég alaposan megjelenik a Dew-Scented, Hatesphere zenei világa, nyakon öntve egy jó adag Trivium-féle thrash/metalcore őrülettel. Talán még a skandináv metalra jellemző melodikus dallamok is tetten érhetők itt-ott. Ez így egy kicsit kusza masszának tűnik, igazából borotvaélen táncol a banda azon a vonalon, hogy a sok markolásból végül keveset fogjanak, de úgy hiszem végül is sikerült belőni a megfelelő összetevőket olyan mértékben, hogy élvezhető legyen a végeredmény.
Az albumon 14 szám szerepel, az összjátékidő 54 perc, ez teljesen korrektnek mondható. A nyitó Desperation rögtön elkezdi edzeni a nyakakat, itt máris tetten érhetjük a két énekes mikéntjét, hörgős kollega végigzsörtölődi a dalt, dallamos kollega pedig háttérvokálként vagy az előtérben hozza rá az éneklősebb témákat. Mintha csak a Trivium-ot hallanám, bár az amerikai fiatalok annyiból tehetségesebbek, hogy ők egy dalnokkal meg tudták oldani ezt a kettős feladatot (aki még ráadásul gitározik is). Viszont maga a Desperation dal nagyon jó, nem lehet belekötni. Jön a Self Destruct, és ha az önpusztítás alatt saját nyakunk kondícióját értjük, akkor valóban színigaz a cím. Thrash gyalulás az egész, dübörgő lábdobbal, dallamosabb refrénnel. Itt és több másik dalban is rendkívül markánsak az Annihilator-os jegyek, riffek (Jeff mester egyébként valóban vendégszerepel a lemezen, a második szólót a Self Destruct-ban szerintem pont ő követi el).
A Misery az egyik kedvencem a lemezen, tanítanivaló kezdéssel csap bele az ordenáré őrjöngésbe. A refrénben kánonszerűen szép fokozatosan együtt üvölt az egész banda, aztán meg száguldás tovább! Vérthrash a javából! A The Hunt egy iszonyú súlyos darab, amolyan földig headbang-elős fajta, a Machine Head-et is enné az irigység ha hallaná! Hihetetlenül jó a refrén, a dallamos ének és a lassú gitármelódiák nem veszik el a súlyosság érzését. Welcome to the death train, the place of no return köszönt minket a következő szám, a Death Train. Újabb slágere a bandának, nagyon eltalált dal! Kiválóan passzol a cím, a száguldó gyorsvonat sebességével zakatol végig az egész nóta, finom basszus hullámzással kísérve. Itt is baromijó a refrén, ahogy a visszafogottabb tempójú éneket ledarálja az ordenáré zúzda! Hát tényleg nagyon elszabadult ez a halálvonat! A Damned For Now And Nevermore egy melodikusabb darabnak indul, de itt is jönnek az Annihilator riffek és a begyorsulás. Élvezetes témákat, ötleteket kapunk minden egyes poszton, jó dal! A Demons And Dictators is jófajta zúzda, ám itt valahogy a refrén annyira nem jött be, a szóló alatti riffelés viszont újfent 100% Annihilator.
A lemezen talán az első 5-6 dal volt az igazi bombaszám, a többi azért nem robban ezekhez mérhetőt. A Repent Or Seal Your Fate inkább átlagosabb szerzemény, végül is nem rossz a melodikus refrén, de mégsem tetszik annyira. Az Equality a The Hunt-hoz hasonló döngölősebb nóta, viszont ez sem annyira kiemelkedő, a lezáró höjj-höjj-özést is ki lehetett volna hagyni. Mondom, a lemez közepére kicsit ellaposodtak a dalok, persze egyáltalán nem rosszak ezek sem, csak az eleje valahogy jobban magával ragadott.
Na de jön a már önmagában figyelemfelkeltő című Lebende Organverpflanzung, amire már alapból felkapja a fejét az ember. Nem német nyelvű, de valami elképesztően elmeroggyant szülemény! Kezdetnek egy átlagos fogorvosi rendelő mindennapjaiba nyerhetünk betekintést (fúróhangok, ordítások, halálsikolyok, hehhehe), majd death metalba hajló tempót (!) elővezetve jutunk el a zártosztályra, ahol olyan beteg, mániákus éneket kapunk, ami mintha egy kényszerzubbonyban sínylődő Zetro Souza (ex-Exodus) torkából törne elő. De a zúzás megy tovább, mire az újabb meglepetés a swing-elős refrén, és a háttérvokál supsuvappá-ja (kész vagyok!). Újabb elmebetegségként beleszőnek egy angol gyerekdalt is, legvégül pedig kapunk egy Star Wars birodalmi indulót, és némi rettenetes óbégatós áriázást. Zokogok! Ezek tényleg nem normálisak! Már csak ezért az egy dalért megérte meghallgatni a lemezt! (Egyébként azt mondom, hogy zeneileg az egyik legütősebb szám lehetett volna, ha nem poénkodják el!) A Shed The Chains-re azért visszakomolyodunk, újra megkapjuk a Reckless Tide-ra jellemző világot, bár az itt hallott zaklatott riffekkel, és komor, síron túli sötét hangulattal még szintén nem szembesültünk a lemez során. De ettől függetlenül élvezetes ez a dal, itt is megleljük az Annihilator-kodást. Az Intensity egy monumentális (és szerintem tök unalmas, felesleges) intro, a To Die For Creativity viszont újfent nagyon jó dal. A lemezzáró Reckless Tide-ban vendégszerepel a Holy Moses üdvöskéje, aki rikácsoló idióta hangjával sikeresen tönkrevágja a zeneileg amúgy szuper dalt. Kajabálás, rikácsolás, gyomorhörgés teljes katasztrófa, kár érte.
Nagyon erős, bivaly hangzású bemutatkozó anyagot hozott létre a Reckless Tide, thrashereknek mindenképpen ajánlatos meghallgatni. Szívesen megtekinteném a banda produkcióját koncerten, ha ugyanez a féktelen energia és nyers erő ott is ilyen szinten átüt, akkor hamarosan igen komoly rajongótábort toborozhatnak maguk mögé, én szurkolok nekik. Addig is a szobaheadbangereknek itt van a Repent Or Seal Your Fate lemez.
1. Desperation 2. Self Destruct 3. Misery 4. The Hunt 5. Death Train 6. Damned For Now And Nevermore 7. Demons And Dictators 8. Repent Or Seal Your Fate 9. Equality 10. Lebende Organverpflanzung 11. Shed The Chains 12. Intensity 13. To Die For Creativity 14. Reckless Tide