hosting: Hunet
r39
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2006. április 7. péntek   14:12
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Reckless Tide: Repent Or Seal Your Fate
Armageddon Music

  A Reckless Tide elnevezésű hannoveri banda 2000-ben alakult, de 2002-ben adták az első igazi életjelet az Insanity Or Reality EP formájában. A 2005-ben megjelent Repent Or Seal Your Fate az első teljesértékű nagylemezük.
  Tudni kell a zenekarról, hogy egy igazi vérthrasher horda, és ráadásul gitáros poszton egy hölgy is a soraikat erősíti! A honlapjukon lépten-nyomon megbotlik az ember a túlburjánzó Exodus, Death Angel, Annihilator, Testament, Overkill, stb. idézetekben. Ez eddig nagyon jó előjel! És az érdeklődésünk azután sem hagy alább, miután végighallgattuk a Repent Or Seal Your Fate albumot.
  Ha a hatásokat nézzük, akkor amolyan Annihilator meets eurothrash érzése van az hallgatónak, elég alaposan megjelenik a Dew-Scented, Hatesphere zenei világa, nyakon öntve egy jó adag Trivium-féle thrash/metalcore őrülettel. Talán még a skandináv metalra jellemző melodikus dallamok is tetten érhetők itt-ott. Ez így egy kicsit kusza masszának tűnik, igazából borotvaélen táncol a banda azon a vonalon, hogy a sok markolásból végül keveset fogjanak, de úgy hiszem végül is sikerült belőni a megfelelő összetevőket olyan mértékben, hogy élvezhető legyen a végeredmény.
  
  Az albumon 14 szám szerepel, az összjátékidő 54 perc, ez teljesen korrektnek mondható. A nyitó Desperation rögtön elkezdi edzeni a nyakakat, itt máris tetten érhetjük a két énekes mikéntjét, hörgős kollega végigzsörtölődi a dalt, dallamos kollega pedig háttérvokálként vagy az előtérben hozza rá az éneklősebb témákat. Mintha csak a Trivium-ot hallanám, bár az amerikai fiatalok annyiból tehetségesebbek, hogy ők egy dalnokkal meg tudták oldani ezt a kettős feladatot (aki még ráadásul gitározik is). Viszont maga a Desperation dal nagyon jó, nem lehet belekötni. Jön a Self Destruct, és ha az önpusztítás alatt saját nyakunk kondícióját értjük, akkor valóban színigaz a cím. Thrash gyalulás az egész, dübörgő lábdobbal, dallamosabb refrénnel. Itt és több másik dalban is rendkívül markánsak az Annihilator-os jegyek, riffek (Jeff mester egyébként valóban vendégszerepel a lemezen, a második szólót a Self Destruct-ban szerintem pont ő követi el).
  
  A Misery az egyik kedvencem a lemezen, tanítanivaló kezdéssel csap bele az ordenáré őrjöngésbe. A refrénben kánonszerűen szép fokozatosan együtt üvölt az egész banda, aztán meg száguldás tovább! Vérthrash a javából! A The Hunt egy iszonyú súlyos darab, amolyan földig headbang-elős fajta, a Machine Head-et is enné az irigység ha hallaná! Hihetetlenül jó a refrén, a dallamos ének és a lassú gitármelódiák nem veszik el a súlyosság érzését.
  Welcome to the death train, the place of no return köszönt minket a következő szám, a Death Train. Újabb slágere a bandának, nagyon eltalált dal! Kiválóan passzol a cím, a száguldó gyorsvonat sebességével zakatol végig az egész nóta, finom basszus hullámzással kísérve. Itt is baromijó a refrén, ahogy a visszafogottabb tempójú éneket ledarálja az ordenáré zúzda! Hát tényleg nagyon elszabadult ez a halálvonat! A Damned For Now And Nevermore egy melodikusabb darabnak indul, de itt is jönnek az Annihilator riffek és a begyorsulás. Élvezetes témákat, ötleteket kapunk minden egyes poszton, jó dal! A Demons And Dictators is jófajta zúzda, ám itt valahogy a refrén annyira nem jött be, a szóló alatti riffelés viszont újfent 100% Annihilator.
  
  A lemezen talán az első 5-6 dal volt az igazi bombaszám, a többi azért nem robban ezekhez mérhetőt. A Repent Or Seal Your Fate inkább átlagosabb szerzemény, végül is nem rossz a melodikus refrén, de mégsem tetszik annyira. Az Equality a The Hunt-hoz hasonló döngölősebb nóta, viszont ez sem annyira kiemelkedő, a lezáró höjj-höjj-özést is ki lehetett volna hagyni. Mondom, a lemez közepére kicsit ellaposodtak a dalok, persze egyáltalán nem rosszak ezek sem, csak az eleje valahogy jobban magával ragadott.
  
  Na de jön a már önmagában figyelemfelkeltő című Lebende Organverpflanzung, amire már alapból felkapja a fejét az ember. Nem német nyelvű, de valami elképesztően elmeroggyant szülemény! Kezdetnek egy átlagos fogorvosi rendelő mindennapjaiba nyerhetünk betekintést (fúróhangok, ordítások, halálsikolyok, hehhehe), majd death metalba hajló tempót (!) elővezetve jutunk el a zártosztályra, ahol olyan beteg, mániákus éneket kapunk, ami mintha egy kényszerzubbonyban sínylődő Zetro Souza (ex-Exodus) torkából törne elő. De a zúzás megy tovább, mire az újabb meglepetés a swing-elős refrén, és a háttérvokál supsuvappá-ja (kész vagyok!). Újabb elmebetegségként beleszőnek egy angol gyerekdalt is, legvégül pedig kapunk egy Star Wars birodalmi indulót, és némi rettenetes óbégatós áriázást. Zokogok! Ezek tényleg nem normálisak! Már csak ezért az egy dalért megérte meghallgatni a lemezt! (Egyébként azt mondom, hogy zeneileg az egyik legütősebb szám lehetett volna, ha nem poénkodják el!)
  A Shed The Chains-re azért visszakomolyodunk, újra megkapjuk a Reckless Tide-ra jellemző világot, bár az itt hallott zaklatott riffekkel, és komor, síron túli sötét hangulattal még szintén nem szembesültünk a lemez során. De ettől függetlenül élvezetes ez a dal, itt is megleljük az Annihilator-kodást. Az Intensity egy monumentális (és szerintem tök unalmas, felesleges) intro, a To Die For Creativity viszont újfent nagyon jó dal. A lemezzáró Reckless Tide-ban vendégszerepel a Holy Moses üdvöskéje, aki rikácsoló idióta hangjával sikeresen tönkrevágja a zeneileg amúgy szuper dalt. Kajabálás, rikácsolás, gyomorhörgés teljes katasztrófa, kár érte.
  
  Nagyon erős, bivaly hangzású bemutatkozó anyagot hozott létre a Reckless Tide, thrashereknek mindenképpen ajánlatos meghallgatni. Szívesen megtekinteném a banda produkcióját koncerten, ha ugyanez a féktelen energia és nyers erő ott is ilyen szinten átüt, akkor hamarosan igen komoly rajongótábort toborozhatnak maguk mögé, én szurkolok nekik. Addig is a szobaheadbangereknek itt van a Repent Or Seal Your Fate lemez.
  
  1. Desperation
  2. Self Destruct
  3. Misery
  4. The Hunt
  5. Death Train
  6. Damned For Now And Nevermore
  7. Demons And Dictators
  8. Repent Or Seal Your Fate
  9. Equality
  10. Lebende Organverpflanzung
  11. Shed The Chains
  12. Intensity
  13. To Die For Creativity
  14. Reckless Tide



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Reckless Tide

 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 kőleves    watch my dying    the gentle storm    honey rock klub    murderdolls    vdiámpark    dead and divine    liszt ferenc    jeff bridges    space battleship yamato    maci laci     christoph waltz    ocho macho    subliminal merger    beyond    voices of destiny    jason staham    holy grail    mary popkids    god dethroned    bill clinton    blood incantation    kalapács    due date    az adósság  

r46
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!