hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. március 26. vasárnap   17:43
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Chris Rea
2006. március 5. Papp László Sportaréna

  Chris Rea bizonyos szempontból már ittjártakor túl volt a nagyszabású, Budapestet speciel március 5-én érintő búcsúturnéján. Miért is mondom ezt? Csak a szóban forgó gitáros kijelentetésére alapozok, miszerint csak kis blues-klubokban lép majd fel a továbbiakban, és megromlott egészségügyi állapota miatt nem lesz több, ehhez hasonló gigászi körútja. Na most, a következő, talán paradoxnak is tűnő helyzet állt elő: Chris Rea már március 5-én is kocsmazenésznek képzelte magát. Felszabadult volt és laza, profizmusát kizárólag hangjában és játékában vehettük észre. Rendben is volt mindez, csak hát finoman szólva sincs pub hangulata a Sportarénának. Ráadásul a sör sem olcsó, de legalább vizezett. De ehhez Chris Reának már semmi köze.
  
  Abban viszont már ő a ludas, hogy ezek a gikszerek eltörpüljenek pontban nyolckor startoló műsora mellett, amely úgy nyolcvan százalékban száz százalékos blues dalokból állt. Elég, ha csak az elhangzó számok címeit nézzük: KKK Blues, Walking Country Blues, Where The Blues Comes From, de voltak csak nevükben nem blues darabok is, mint az Easy Rider és a zenetörténelem egyik legzseniálisabb sorával tuningolt Stony Road. (A sor amúgy így hangzik: The life of a loser, who wins with a smile.)
  Ugyanannyit mondott el egyébként a zene meg a szöveg is, mint a címek, mert azok is hatalmas klisékből álltak. Rengeteg mama, számtalan highway, és persze a Mississipi. Zeneileg pedig a következő kötelező közhelyekről számolhatok be: laza boogie zongora, öblös Hammond-hangzás, valamint egy nagyon elegáns, és nagyon visszafogott ritmusszekció. Erre, mint dobostortára a karamellmáz úgy illeszkedett a Soltész Rezső frizurájával, illetve Tátrai Tibor mozdulataival sújtott, illetve megáldott frontember hangja, játéka, lénye. Különösen a slide gyűrűvel vitt véghez nagy dolgokat, vagyis valahogy úgy beszéltette a gitárját, ahogy azt a régi nagyok tették, de ugyanakkor kétséget sem hagyott afelől, hogy Chris Rea a slide gitározás Chris Reája. Talán mondanom sem kell, hogy ennek köszönhetően a klisék és közhelyek egy pillanat alatt stíluselemmé nemesedtek. Hangja, (amelyet valószínűleg olyan kocsmákban edzett ilyen reszelősre, amilyenekben ezután fog játszani), pedig sokszor egymagában képes volt rábírni az itt megjelent, sok ezer hazai harmincast, negyvenest, ötvenest, hatvanast, és az itt megjelent néhány huszast, hogy csendben maradjon, és sokaknak talán eszébe sem jutatta ez a védjegynek is beillő hang, hogy tulajdonképpen egy szám miatt jöttek.
  
  Jött is persze nagy elvörösítés után a Road To Hell, de előtte azért szinte felismerhetetlenül hozzálassult a blues dalokhoz a Julia, volt sikamlós funky a Josephine képében, és jött a főként rádiókból ismert Fool, és igen nagy utazáson vett részt, aki meghallgatta az I Can Hear Your Heart Beat e turnéra kalibrált verzióját. A lemezen ugyan könnyed funky féleség ez a nóta, de itt kapott egy ütést a reggae, egyet a calypso irányából, aztán mégis a publikum szédelgett tőle. Jamaikaiasan lazulós lett a ráadásban az On The Beach is, viszont a lagzi-standard Lets Dance maradt a kaptafánál, és a tempójánál. Végül pedig a Moon River hangzott el, kicsit aláásva a szőrösszívű, szőrös arcú, szőrös torkú veterán kemény és határozott imázsát, de ezzel együtt is csak reménykedem, hogy ha Chris Rea tényleg csak blues kocsmákban játszik ezután, akkor ne hagyja ki az Old Mans Pubot, vagy a Fat Mos Pubot, vagy a Blues Alley-t. Gondolom, vagyunk ezzel így páran.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Chris Rea

 programajánló: 
2023. január 28.
F.O. System az Akvariumban
Cimbaliband Remaster koncert, vendég: Csorba Lóci és Maszkura
2023. január 29.
Accept + The Iron Maidens a Barba Negra Red Stage-en
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Alestorm, Gloryhammer, Wind Rose, Rumahoy
Nightwish, Beast In Black, Turmion Kätilöt
„ Az ám, hazám” 44. HOBO karácsony
Simply Red
Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity
Gary Moore emlékest 2022
Headbanger’s Ball 2022 (Vio-lence, Xentrix, Whiplash, Artillery)
U.D.O., Existance
Royal Republic, Ko Ko Mo
 kiemelt 
Budapesten is fellép Joe Satriani - Earth 2023 Tour keretében
  
Joe Satrianinak a világjárvány miatt számos fellépését kellett elhalasztania

Steve Vai Budapesten
Accept + The Iron Maidens a Barba Negra Red Stage-en
Starset – Horizons Tour – Smash into Pieces Tour 2023
Palaye Royale – Fever Dream European-UK Tour – Yonak
 friss hozzászólások 

Telling Secrets: magyar hátterű csapat bontogatja a szárnyait a tengerentúlon (2)
Megjelent a Hickory zenekar új dala (2)
Nemzetközi játszótér az MTV-vel - Kiállítás világszerte az MTV Swatch Playground alkotásaiból (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 crowbar    égi kávéház    grinderman    anima sound system    utcazene fesztivál    belga    alice in chains    blahó borbála    tom felton    napokon    ghymes    mentor    franz ferdinand    burlesque    michael bay    amon amarth    the dead daisies    paranormal activity    fuzzkeyone    apey&the pea    zsikla mónika    limp bizkit    michel gondry    pro-pain    synchronring  

r44
Copyright 2000-2023 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!