hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. március 26. vasárnap   17:43
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Chris Rea
2006. március 5. Papp László Sportaréna

  Chris Rea bizonyos szempontból már ittjártakor túl volt a nagyszabású, Budapestet speciel március 5-én érintő búcsúturnéján. Miért is mondom ezt? Csak a szóban forgó gitáros kijelentetésére alapozok, miszerint csak kis blues-klubokban lép majd fel a továbbiakban, és megromlott egészségügyi állapota miatt nem lesz több, ehhez hasonló gigászi körútja. Na most, a következő, talán paradoxnak is tűnő helyzet állt elő: Chris Rea már március 5-én is kocsmazenésznek képzelte magát. Felszabadult volt és laza, profizmusát kizárólag hangjában és játékában vehettük észre. Rendben is volt mindez, csak hát finoman szólva sincs pub hangulata a Sportarénának. Ráadásul a sör sem olcsó, de legalább vizezett. De ehhez Chris Reának már semmi köze.
  
  Abban viszont már ő a ludas, hogy ezek a gikszerek eltörpüljenek pontban nyolckor startoló műsora mellett, amely úgy nyolcvan százalékban száz százalékos blues dalokból állt. Elég, ha csak az elhangzó számok címeit nézzük: KKK Blues, Walking Country Blues, Where The Blues Comes From, de voltak csak nevükben nem blues darabok is, mint az Easy Rider és a zenetörténelem egyik legzseniálisabb sorával tuningolt Stony Road. (A sor amúgy így hangzik: The life of a loser, who wins with a smile.)
  Ugyanannyit mondott el egyébként a zene meg a szöveg is, mint a címek, mert azok is hatalmas klisékből álltak. Rengeteg mama, számtalan highway, és persze a Mississipi. Zeneileg pedig a következő kötelező közhelyekről számolhatok be: laza boogie zongora, öblös Hammond-hangzás, valamint egy nagyon elegáns, és nagyon visszafogott ritmusszekció. Erre, mint dobostortára a karamellmáz úgy illeszkedett a Soltész Rezső frizurájával, illetve Tátrai Tibor mozdulataival sújtott, illetve megáldott frontember hangja, játéka, lénye. Különösen a slide gyűrűvel vitt véghez nagy dolgokat, vagyis valahogy úgy beszéltette a gitárját, ahogy azt a régi nagyok tették, de ugyanakkor kétséget sem hagyott afelől, hogy Chris Rea a slide gitározás Chris Reája. Talán mondanom sem kell, hogy ennek köszönhetően a klisék és közhelyek egy pillanat alatt stíluselemmé nemesedtek. Hangja, (amelyet valószínűleg olyan kocsmákban edzett ilyen reszelősre, amilyenekben ezután fog játszani), pedig sokszor egymagában képes volt rábírni az itt megjelent, sok ezer hazai harmincast, negyvenest, ötvenest, hatvanast, és az itt megjelent néhány huszast, hogy csendben maradjon, és sokaknak talán eszébe sem jutatta ez a védjegynek is beillő hang, hogy tulajdonképpen egy szám miatt jöttek.
  
  Jött is persze nagy elvörösítés után a Road To Hell, de előtte azért szinte felismerhetetlenül hozzálassult a blues dalokhoz a Julia, volt sikamlós funky a Josephine képében, és jött a főként rádiókból ismert Fool, és igen nagy utazáson vett részt, aki meghallgatta az I Can Hear Your Heart Beat e turnéra kalibrált verzióját. A lemezen ugyan könnyed funky féleség ez a nóta, de itt kapott egy ütést a reggae, egyet a calypso irányából, aztán mégis a publikum szédelgett tőle. Jamaikaiasan lazulós lett a ráadásban az On The Beach is, viszont a lagzi-standard Lets Dance maradt a kaptafánál, és a tempójánál. Végül pedig a Moon River hangzott el, kicsit aláásva a szőrösszívű, szőrös arcú, szőrös torkú veterán kemény és határozott imázsát, de ezzel együtt is csak reménykedem, hogy ha Chris Rea tényleg csak blues kocsmákban játszik ezután, akkor ne hagyja ki az Old Mans Pubot, vagy a Fat Mos Pubot, vagy a Blues Alley-t. Gondolom, vagyunk ezzel így páran.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Chris Rea

 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 atlasz gábor    mike portnoy    lamm dávid    severe torture    the sherlocks    foundation    live life hard    deck attack    a világűr hangjai    the karate kid    wasted struggle    absu    star positive    daedelus (usa) live    farrelly    belga    pi élete    the dictator    edguy    soilwork    prince of persia    rooney mara    utcazene fesztivál    inevitable end    molllust  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!