hosting: Hunet
r35
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. március 24. péntek   10:42
nincsen hozzászólás

szerző: András
U. D. O., Cry Free, Stress
2006. március 5., A38

  A március 5-ei időjárás senkit nem csalogatott sehova, de főleg nem az A38 hajóra, ahova ilyen zimankós napokon egy külön kaland eljutni a maga teljes négysávos szélességében felfagyott, zebra nélküli budai felsőrakparton, meg a fedélzetre vezető, centis jégpáncélba burkolózott pallón keresztül. Udo Dirkschneider viszont éppen ezen a napon éppen az A38-ra csalogatott aktuális Európa-turnéja utolsó koncertjével, és ez elég is volt ahhoz, hogy párszáz metalhívő az időjárási viszontagságokkal dacolva mégis csak összegyűljön a kultúrbárkán. Az est legnépszerűbb viseletének kicsit (de tényleg csak egy kicsit) furcsa módon a Motörhead-póló bizonyult, maga mögé utasítva még az U. D. O.- és Accept felsőt is, de azért néhány Stress-dressz is sürgött-forgott a közönségben, csalhatatlan jelét adva, hogy ez a valódi hungarikumnak számító banda nyitja majd az estét.
  
  És lőn. A fél nyolckor kezdődő koncert minden retrórajongó valóra vált álmának bizonyult, jó pár elismerő és jó pár őszinte mosolyt aratva be ezáltal. Minden a nyolcvanas évek magyar metalszínterét idézte: a zene, a hangzás, a kiállás, sőt a tagok elánja is. Klasszikus dinamikában váltották egymást a klasszikus színpadi pózok, minden nóta után repült egy pár dobverő (egyébként találatot kapott egy reflektor és egy néző mellkasa is), a csókokat dobáló, sikongató és a mikrofonállvánnyal akrobatikázó frontember, Lőrincz Tibor tálalásában pedig életre keltek a 14 év különbséggel megjelent, de kétségtelenül egymás mellé illő két Stress-albumról válogatott dalok halhatatlan strófái. A sok gyöngyszem (Rockváros, Hagyjatok élnem, A tűz még ég) közül külön csúcspontként talán a Kísértetkastély elhangzását emelném ki, melynek szövegét szó szerint hihetetlen átéléssel tolmácsolta az énekes:
  
  Ködös út vezet fel egy kastély felé,
  Denevérek csapata, repülnek felém,
  Sötét a kastély, csak nézek felfelé,
  Vasajtók zörögnek és kinyílnak felém.
  
  Ennek hallatán bizony tényleg a dalban megénekelt helyen érezhettük magunkat. A koncert stílszerű fináléval is zárult: Tibor egyenként bemutatta a tagokat, majd lehajolt, a szegecses nyakörvet viselő ifjú gitáros pedig átvette tőle a mikrofont, és az égnek meredő ülepet egy lovaglóostorral paskolva konferálta be a rock és a metal vitathatatlan bajnokaként aposztrofált frontembert. Felejthetetlen produkció tanúi voltunk.
  
  A sikolyok ezután is a középpontban maradtak, de azért jelentősen megváltoztak azzal, hogy színpadra lépett a csaknem negyvenéves Deep Purple dalaival koncertező, pontosan tíz éves Cry Free. A jubileum alkalmából mostanában Ten Years In Rock címmel turnézik az együttes, és ennek megfelelően a klasszikus 1970-es Purple-lemez nótáit tartják műsoron, most azonban az előzenekari szerep miatt kicsit megvariálták a programot, és csak három dalt vettek elő róla, jelesül a Speed Kinget, a Bloodsuckert és az Into the Fire-t, azokon kívül pedig a legalapvetőbb slágerekre koncentráltak, úgymint: Black Night, Burn, Perfect Strangers. Pont egy héttel az igazi Purple hazai fellépése után a szokásosnál is egyszerűbb volt eldönteni, hogy megállja-e a helyét a mi tribute-bandánk, az igenlő válaszhoz pedig kétség se férhetett a hatalmas hangszerpárbajokkal tarkított, kifogástalanul eljátszott nóták hallatán, és a gitár köré tekeredve, meg a billentyűkön térdelve játszó zenészek láttán. Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy két nótát a csúszás miatt váratlanul le kellett húzni a szettből, de azt már ezek híján is bőven konstatálhatta mindenki, hogy hogyan is kell tribute-bandát csinálni.

  A sikolyoknak ezzel be is fellegzett, Udo Dirkschneider ugyanis egyáltalán nem meglepő, ugyanakkor módfelett tiszteletre méltó módon 2006-ban sincs mással elfoglalva, mint amit még jó harminc esztendeje kezdett az Accept soraiban: rekeszti a (már régóta) tökéletesen kiszámítható, és (még mindig) teljességgel megunhatatlan heavy metal nótákat a maga jellegzetes smirglihangján. A mostani rekesztés apropóját a tavalyi Mission No. X album adta, amely pont annyiban különbözik az előző kilenc U. D. O.-lemeztől, mint azok egymástól, ebből kifolyólag pont olyan kellemes hallgatnivaló is, mint bármelyik azok közül. Így aztán a közönség már a koncertet nyitó címadó dalnál magabiztosan és mosolyogva ráállhatott a következő másfél órát meghatározó ütemes bólogatásra (illetve csak folytathatta azt, mert már az átszerelés alatt szóló AC/DC-re elkezdte).
  
  Annál is inkább, hiszen a setlist összeállítása előtt ezúttal az együttes megszavaztatta a népet a weboldalán: vajh, mit is akar hallani az istenadta, és a voksolás eredményét komolyan figyelembe is vette (de azért szerencsére nem szolgaian követte), egyszóval volt minden, mi szem-szájnak ingere, a 24/7-től a Holy-n, a Thunderballon és a Man and Machine-en át egészen az Animal House-ig. Sőt, bár a szavazáson semmilyen helyezést nem ért el sem a gitár-, sem pedig a dobszóló, természetesen ilyesmivel is ingerelte a csapat a nézőket (kit hejjegésre, kit pedig a motorbár meglátogatására), meg aztán Udo is bőszen hunyorgott és nyaldosta az ajkait, és Stefan Kaufmann is végig-végigsimított gitárja nyakával az énekes homlokán. Fülsiketítően bitang volt persze a hangzás is, summa summarum: tényleg minden olyan volt, amilyen lenni szokott. Na jó, az Accept-nótákat a bevettől eltérően eléggé elhanyagolták, de mivel még mindannyian jól emlékszünk rá, hogy tavaly nyáron a U. D. O. régi Accept-tagokkal, Accept néven turnézott, és csak Acceptet játszott, rendjén is volt ez így (a Metal Heart és a Princess of the Dawn azért persze most sem maradt ki).
  
  Említésre méltó még talán, hogy Herr Dirkschneider ismét egy újabb kombinációját viselte a terepszínű vászonnak és a kúpszegecsnek, több újdonságról viszont már tényleg lehetetlen lenne beszámolni, szóval bátran elmondható, hogy annyiban különbözött ez a fellépés bármely korábban látott U. D. O.-koncerttől, mint azok egymástól. Baj ez? Aligha, hiszen ha az lenne, nem lett volna ott ennyi ember ezen a koncerten, sőt, otthon sem hallgatná senki a Mission No. X-t. Mi több: valószínűleg Motörhead-pólót sem venne fel senki sehova (nemhogy U. D. O.-koncertre), és még csak AC/DC-re sem bólogatna soha senki sehol (nemhogy egy U. D. O.-koncerten az átszerelés alatt), mert bizony azt a két bandát sem másért szeretjük, mint amiért ezt a germán metalkoboldot.
  
  (Fotók: Underground Magazin archívum)



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

U. D. O.

Stress

 programajánló: 
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
2024. november 25.
Metallica program az Apocalpytica-tol a Barba Negra Red Stage-en
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
A metalcore új hulláma: Imminence, Aviana és Allt fergeteges koncertje
Omara Portuondo a kubai zene legendájának búcsú fellépése - Homenaje al Buena Vista Social Club
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 a storm of light    swallow the sun    enforcer    incubus    primus    magashegyi underground    keleti nyugalom    david byrne    falcongate    grinderman    cherokee    gothica fesztivál    david yengibarian    gemma arterton    myrath    kiske    kelet-nyugat    tankard    ashes of ares    beneath the massacre    schmiedl tamás    lost society    maria brink    soilwork    funeral for a friend  

r42
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!