kultúra [vers]  2001. december 22. szombat   15:27

nincsen hozzászólás

  Érmém az élén áll, két egyforma oldalán
  alkalmazkodó, aprócska állatok,
  az űrhajók zárva, Istenre várva
  leltárba vétettek a távlatok.
  
  Ismerd és bízz, ahogy szárad a víz,
  sóhajt a méz alatt a kanál,
  kiömlő pirkadat, állapot-pillanat,
  engem a tavasz máshol talál.
  
  Morzsákon fekve, hasamba telve,
  maszatos talpú kis kegyenceim,
  mosolyba sorvadó, viaszcsorgató,
  ravatalon felsíró szerelmeim.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: